- Helyzetjelentés, 51. nap - Nóri posztja • Igazgyöngy Alapítvány

Ma a szokásos napi teendőink mellett az oktatáson volt a fő hangsúly.

A kríziscsomagok kérése most csendesebb. Akiknek van jövedelme, közmunkabér, az most megkapta, és más is, a családi pótlék, a gyes, vagy a nyugdíj a hónap elején fut be, és most a családi csomagok igénylését alaposan mérlegeljük. Megpróbáljuk megértetni, hogy most mindenki próbálja megoldani az életét a befutó jövedelméből. A hónap második felében már indokoltabb lesz a kérés, akkorra ütemezzük majd a nagyobb adományosztásokat. A megfelelő segítségnyújtáshoz ismerni kell a feltételeket, az időbeliség is nagyon fontos szempont a kiszámíthatósághoz. Persze egyedi problémák, kérések most is befutnak, de ha nem romlik a helyzet, tudunk kicsit másra is koncentrálni.

Egyrészt drukkoltunk az érettségizőinknek, másrészt folytattuk tovább az oktatásba bevonódás támogatását. Még mindig várjuk a digitális eszköz adományokat, hogy akiknél ezen az úton szintet tudnánk lépni a távoktatásban, ott megtehessük. Nem is magunk miatt, hiszen a művészetoktatás folytatása papíralapon történik a járvány idején is, itt a digitális technika a fotózás és a beküldés eszköze, de az általános és középiskolába sokkal hatékonyabban tudnak bekapcsolódni, ha megvan hozzá a feltétel.

Vannak még bent pályázataink, adománygyűjtő is és célzottan a járvány kezelésére is, nagyon várjuk már, mert sokan várnak eszközökre a gyerekek közül. Megragadunk minden lehetőséget, és megköszönünk minden támogatást ebben is. A digitális szakadék nagy. Van mit csökkenteni.

A művészetoktatásban a feladatok értékelésében most a legfontosabb, hogy csinálják, rajzoljanak, tervezzenek, gondolkozzanak. Az ötletekre, a formaábrázolásokra helyezzük a hangsúlyt, hiszen a feltételek nem mindenhol adottak a vizuális hatáskeltés kiteljesítésére. A gyerekek fantasztikusak, ma egy tárgykollázst kaptunk, ki is posztoltam, nagyon kreatív volt a kisfiú, pedig még mindössze nyolc éves.

Az iskolai munkában megint egyeztettünk egy sort, így, együttműködve sokkal könnyebb rövidre zárni a sokszor alaptalan indoklásokat, hogy miért nem tud valaki bekapcsolódni. Van szülő, aki hitetlenkedve állította, hogy náluk minden rendben van, küldi vissza a gyerek a feladatokat, miközben a középiskolába egyetlen egy sem érkezett meg. Ezeket mind meg kell nézni, mert lehet technikai probléma is, hogy egyszerűen nem tudja elküldeni a feladatokat, de szinte mindenhol személyi mulasztást találtunk, hiszen, ha szólnak, akkor segítünk, mindenkinek. De egyszerűbb kitalálni a „miért nem megy” típusú indoklásokat, mint a megoldásért erőfeszítést tenni. Ám, ha zárul a kör, nincs mit tenni, meg kell próbálni megoldani a feladatokat. Ma több ilyenben sikerült elindulni, és ennek nagyon örültünk.

Ez a nehéz. Most motivációt építeni a tanulás iránt. Ebben a helyzetben, mikor annyi minden kecsegtetőbb nekik! A tv nézés, internetezés, zenehallgatás, beszélgetés, játék, alvás… A tanulás meg eddig sem volt az első sorban. Most miért lenne? A problémát, az iskolai viszonyulást nem a járvány hozta meg. Már sokkal hamarabb kialakultak ezek, csak most világosan látszik, mekkora a baj. Nagyon sok gyerek nem szereti az iskolát. A szabályozott keretek közötti lét hiánya viszont megfordíthatatlan változásokat generálhat a gyerekekben. És akkor még nehezebb lesz visszacsatornázni őket, ha visszaáll az élet a rendes mederbe.

Visszük tovább a fejlesztéseket is, most már megindulhattak a tavaszi eszközbeszerzések, gázbekötés a közösségi célú épületeinkbe, készülünk arra az időre, mikor korlátozás nélkül mehet minden tovább.

Megint bizonyított a közösségi média: a tegnapi napzáró posztom után többen ajánlottak segítséget a lekvárjaink értékesítéséhez, nagyon izgulunk, hogy sikerül-e…és nagyon köszönjük mindenkinek az ötleteit, szervező munkáját.

A járványból, ebből az őrületből azért nagyon sok tapasztalatot szerzünk. Megerősít minket pl. abban a hitünkben, hogy a világban meg az országban is zajló, minden negatív megtapasztalás ellenére az emberek szolidárisak, szimpatizálnak azzal a munkával, amit végzünk, értik a problémáinkat, és bíznak bennünk. Megerősít abban, hogy nagyon fontos ennek az egésznek a reális kommunikálása, amiben nem toljuk túl a helyzetet, de nem is festjük rózsaszínre a képet.

Mert a problémák, amikkel most meg kell küzdenünk, nem a járvány idején alakultak ki. A járvány csak láthatóbbá tette mindazt, amit eddig is próbáltunk mutatni, mondani.

A szegénységben élők helyzete a járvány előtt is nehéz volt. És akkor sem volt igaz, hogy a lehetőségek után mindenki két kézzel kapott, és hipp-hopp megváltozott minden. Most is ugyanolyan nehéz jól segíteni, mint korábban. Most is a határán egyensúlyozunk, hogy mivel támogatjuk a tanult tehetetlenséget, amit nem akarunk, de tudomásul kell vennünk azt is, hogy az elmozdulásra a lehetőségek beszűkültek. Ezért kell erősebben segíteni. Hogy ne csússzanak még mélyebbre családok, ahonnan még nehezebb lesz visszakapaszkodni.

De most is figyelni kell. Mindenre. A családokra, a mozgásokra, a reakciókra, a hírekre. A következetességre, a kommunikációra, az átláthatóságra.

A munka az Igazgyöngyben nem csökken. De tudunk dolgozni, hála a támogatóknak. És ez a legfontosabb most. Köszönjük mindenkinek, aki ezt lehetővé teszi.

  •