Eddig mindannyian bent dolgoztunk, részben az irodában, meg a beszerzésekkel, kiszállításokkal…
Mától áttértünk az ügyeleti rendszerre. Minden nap két kolléga van bent, 8.00-16.00-ig, a többiek otthonról dolgoznak, részben a művészetoktatás távoktatási menetében, részben azokkal az adminisztrációkkal, amit tudunk otthonról (és milyen jó, hogy felhő alapú rendszerrel dolgozunk 😊 )és persze a facebookos kapcsolattartással is folyamatosan foglalkozunk, keresve a megoldásokat a felmerülő kihívásokra. Ha szükséges, a többieket is bármikor be tudjuk hívni, de próbáljuk mi is mérsékelni az érintkezéseket.

Sorban kapjuk a visszajelzéseket a családoktól, hogy a családsegítőkön át eljutottak a családokhoz a fertőtlenítőszerek. Rendeltünk újabb adagot is, hogy meg tudjuk ismételni majd, ha szükséges.

Az oktatásunk is beindult, már kapjuk vissza a feladatokat is a gyerekektől. A tanodánk 12 online tanuláson van túl, egyre jobban belejönnek a gyerekek. Jó érzés ilyen üzeneteket kapni az anyukáktól: „Csinálják a gyerekek a feladatot.” „ Muszáj tanulniuk, amiben tudok, segítek nekik.”

Új problémaként merült fel, hogy nem minden településen mennek fel a gyerekek az ebédért, feltehetően, mert nincs ételhordó…. most próbálunk ehhez pontos infókat szerezni. Van, ahol egyszer használatos műanyag tárolóban adják oda, de ez drágább. Egyébként nehéz eldönteni, melyik a jobb. Ez nyilván környezetkárosító, amaz meg a fertőzésveszélyt jobban növeli….de talán most ennek kiküszöbölése a legfontosabb.

Keserves lépés volt, de muszáj volt egy vonalat húznunk, és azt mondani, több településen nem tudunk segíteni. Nyolcnál most meg kellett állnunk, mert ebben a helyzetben nem bírunk többet. A legnagyobb gond az amúgy is szolgáltatáshiányos településeken van, ahol a szükséges intézkedéseket, bezárásokat is bevezették, és a mozgásban, utazásban amúgy is korlátozott családok élnek. Akiknek nehézséget okoz a nagyobb településre való elutazás, hogy beszerezzen bármit, és semmi tartalékuk nincs. Nekik szinte egyedileg kellene segíteni, ami megoldható egy normál időszakban, most azonban nem igazán tudunk ebben gondolkodni, mivel mi is törekszünk a mozgás-érintkezés minimalizálására.

Jó lenne már, ha a felvásárlási láz kicsit csökkenne, mert a pánik ezzel arányosan nő. Elképesztő mennyiségű árut forgatnak meg a nagyáruházak, és a gyógyszertárakban is sorok állnak.

Próbáljuk a lehető legjobban csinálni. És köszönjük mindenkinek a támogatását, aki ezt lehetővé teszi.

  •