Nóri posztja:
Tegnap Dunaszerdahelyen voltam. Tóth Erika, pedagógus, a NewEdu polgári társulás elnöke szervezte meg azt a két eseményt, ahol beszélhettem az Igazgyöngy munkájáról.

Az első Tallóson volt, a Horváth Anita vezette általános iskolában, ahova a környékbeli iskolákból is érkeztek pedagógusok. Sok roma gyermek tanul náluk. Itt a hármas fókuszú vizuális nevelésünket mutattam be, de inkább a pedagógia attitűdre szerettem volna felhívni a figyelmet, ami gyerekközpontú, értelmezi a gyerekek szociokulturális környezetét, és a holisztikus szemléletű. Arra, hogyan segíthetjük egymás munkáját az ismeretek vizualizásával. Itt hagytunk egy kevés időt egy kis alkotásra is…egy karácsonyi üdvözlőlapra, és egy közös munkára…

Innen a Csallóközi Múzeumba mentünk, Dunaszerdahelyre, ahol a helyi rádió és Tv várt. Szerencsére volt mellette annyi időnk, hogy egy gyors vezetéssel megnézhessük a múzeumot is, ami külön élmény volt. Az esti előadásban a generációs szegénység és a roma integráció rendkívül bonyolult problémájáról beszéltem az érdeklődőknek, és arról, hogy mi, az Igazgyöngyben hogyan próbálunk tenni ellene. Az előadásom előtt a Nyitrai Egyetemről Hrbácsek-Noszek Magdaléna köszöntött, majd Szabó Tamara olvasta fel a “Jó szegény, rossz szegény” című blogbeírásomat, gondolatébresztőként… utána pedig kérdések is voltak, így beszélgetéssel végződött a program.

Tökéletes volt a szervezés, annyi figyelmességet és szeretetet kaptam, hogy egészen zavarban voltam. Olyanokkal is találkozhattam, akikkel már ismertük egymást, sokakkal csak az interneten át. Megint megerősödött bennem az érzés, hogy az Igazgyöngy körül nagyon sok pozitívan gondolkodó, segítőkész ember gyűlt össze… akikben közös, hogy akár rajtunk keresztül, akár a saját környezetükben tenni akarnak a gyerekekért, legyenek azok bármilyenek. Végül, ma reggel, mikor indultunk haza, még Vasik Kata adományát is felvettük, megtelt a ruhákkal, cipőkkel, játékokkal a furgon.

Nagyon köszönöm Tóth Erikának ezt a profi szervezést, azt, hogy nem adta fel, és addig jelentkezett újra, míg bele nem egyeztem, hogy elmegyünk, ilyen messzire is. Köszönöm a kedvességeket, figyelmességeket, a szeretetet mindenkinek….

Sokan mondták nekem, mennyire megerősíti őket is a munkánk, az írásaim…mert érzik, nincsenek egyedül. Én ugyanezt éreztem. A megerősítést, hogy jó úton járunk. Bár földrajzilag nagy távolság van közöttünk, érzésekben, gondolkodásban nagyon közel vagyunk egymáshoz. Nagyon jó volt ezt megtapasztalnom. Köszönet érte.

  •