543322

OSI Grassroots projekt – 1. feladatkör

Az integráció élménye

A projekt célja az integráció pozitív megtapasztalása kooperatív alkotófeladatok gyakorlati kipróbálása során.
Az első találkozón a civil partner kapcsolatrendszerébe tartozó gyerekek (min. 15 fő), és a velük foglalkozó pedagógusok, önkéntesek, valamint „ igazgyöngyös” pedagógusok, segítők és gyerekek vettek részt.

I. A feladat címe: A közös utazás

(Szegeden valósult meg, a Motiváció Egyesülettel)

1. Anyagszükséglet

  • 3 db színes A/1-es méretű karton vízszintes sávba rendezve, összeragasztva (vagy tekercspapír, 3 méteres hosszúságban)
  • a létszámnak megfelelő számú 4X4 cm-es és A/6-os rajzlapok
  • ceruza, radír
  • filctoll
  • színes ceruza
  • porpasztell
  • olajpasztell (+ babahintőpor)
  • vízfesték
  • tempera
  • ragasztó
  • ólló, ecsetek, vizes edények

2. A lebonyolítás, a „sztori” fűzése

A tapasztalat szerint érdemes több részletre bontani a feladatot, így az érdeklődés, a következő lépés váratlan megismertetésével, az új technikai megoldásokkal folyamatosan fenntartható.

a) Első lépésként mutatkozzunk be egymásnak rajzban! A 4 × 4 cm-es lapra mindenki rajzolja le magát, bemutatkozásképp. Csak a fejét és a vállát, mintha egy ekkora ablakon nézne ki. Használhatnak ceruzát, színezhetik filctollal vagy színessel, ahogy nekik tetszik. A portrék hátterét un. becsomagolt vonallal díszíthetik, ami újdonság annak, aki még nem használta így a filctollat. Ez egy dekoratív, szokatlan felületkitöltés, lényege, hogy a formát (jelen esetben a figurát) a formát követve vegyék körbe színes filctollsávokkal, váltakozó színekben.

b) A kész kis bemutatkozó portrékat tegyük félre, majd folytassuk egymás megismerését az A/6-os rajzlapokra dolgozva. A vizuális memóriájuk segítségével idézzenek fel és rajzoljanak valamit, amit a saját lakóhelyükön láthatnak, és szívesen megmutatnák másoknak is. Ezt meg is lehet beszélni, ami segítség lehet a bizonytalankodóknak. A forma tulajdonképpen bármi lehet, amit szívesen rajzolnak (ház, fa, kocsi, ember, autóbusz, kedvenc állat stb.). Ceruzával vázolhatnak, majd színezhetik valamilyen vizet nem igénylő nyomhagyó eszközzel (hogy ne kelljen majd várni a száradással, mert nedvesen nem lehet felragasztani). A hátterét nem kell színezni, ha készen van a forma, vágják ki.

c) Innen már az egyéni munkát felváltja a közös kép és sztori-alakítás. Fontos, hogy hagyjuk a gyerekek interakcióit, beszéljék meg, tervezzék meg együtt, csak annyit és ott avatkozzunk be, ahol feltétlenül szükséges, pl. a kész alkotás összhangja, léptéke miatt. Bár egy fantáziarajz elég nagy mozgásteret ad ebben is.

Elsőként a kis portrékat ragasszuk fel egészen közel egymáshoz két, vagy három sorban. A kompozíció rendezése miatt indítsuk azzal, hogy ezek tulajdonképpen egy szuperbusz ablakai, amiben most mind együtt utazunk. Célszerű még egy nagy térrendező elemet tanári javaslatra elhelyezni a felületen: a kép szuperbusz mögötti részére egy domb kerüljön, ami a lakóhelyünk, és a gyerekek önállóan népesíthetik be az általuk már elkészített elemekből. Innen, a képzeletbeli lakóhelyünkről utaztunk el a szuperbusszal.

d) Azt, hogy hova is megyünk, egy ötletbörze keretében közösen beszéljük meg. Fontos, hogy mindenkinek egyenlő részvételt próbáljunk adni ebben, és vonjuk be a kevésbé aktívakat. A megbeszélés során született ötleteket külön papíron, vagy egyből a nagy közös felületre átültetve is megrajzolhatjuk, de célszerű szabályként bevezeti, hogy a döntéseket a ragasztás, rajzolás előtt ismertessék a segítő tanárral, így elkerülhetők a viták, és egységben tartható a kép is.

e) A formákra és a háttérre is lehet bármilyen technikát alkalmazni, lényeg, hogy a nagyobb felületeket vastagabb nyomhagyó eszközökkel, a kisebbeket vékonyabbakkal töltsék be. A háttérbe célszerű fedőfesték (tempera) több árnyalatával dolgozni, a kiemelésekre és a komplementer színekre a tanár utaljon a munka során. (Kiemelés: olyan színre festeni a hátteret, amiből jól kilátszik, kiemelkedik a forma. Komplementer színek: a piros-zöld, sárga-lila, kék-narancs párok egymás színerejét kioltják, beszürkül a színárnyalat, ezek összekeverését, ha tiszta, élénk színeket szeretnének, kerülni kell.)

3. A kész alkotás megtekintése, beszélgetés a képről

Irányított beszélgetés: neked melyik rész tetszik leginkább, miért, kinek a rajza (portréja, lakóhelyi formája) a legérdekesebb neked, te hova szeretnél elutazni, honnan tudjuk, hogy ez egy mesebeli utazás stb. Lényeges, hogy ebben a megelégedettséggel, örömmel teli pillanatban mindenki átélhesse: ő is részese ennek a csodának, amit itt közösen megalkottak.

II. A feladat címe: Cirkusz

(Budapesten valósult meg, a Pressley Ridge Alapítvánnyal)

1. Anyagszükséglet

  • 3-4 db színes A/1-es méretű karton vízszintes sávba rendezve, összeragasztva (vagy tekercspapír, 3-4 méteres hosszúságban)
  • a létszámnak megfelelő számú A/4-es méretű rajzlapok
  • ceruza, radír, színes ceruza
  • filctollkészlet, fekete alkoholos filc
  • színes tusok (kármin, kék)
  • vízfesték (anilines festék)
  • tempera
  • ragasztó
  • olló, ecsetek, vizes edények

2. A lebonyolítás, a „sztori” fűzése

A részekre bontott feladat, ha jól irányítjuk, végig fenntartható érdeklődést eredményez. Egy ekkora felület betöltése nagy munka. Szakaszosan haladjunk, váltogatva az egyéni alkotást a közös tervezéssel, festéssel.

a) Itt is az első lépés a beszélgetés a témáról, kinek, milyen élménye volt a cirkusszal kapcsolatban, milyen szereplőkkel találkoztak ott, kinek, mi tetszett a legjobban?

Ezt lehet az ötletroham módszerével, mikor mindenki szabadon ötletel, vagy úgy, hogy egymás után mindenkinek mondania kell egyet, vagy mozdulatokkal eljátszva, (a többieknek ki kell találnia, milyen cirkuszi szereplőt, szereplőket jelenített meg a társuk), esetleg egy kezdőbetűt mond a tanár, amihez cirkuszi szereplőt kell rendelniük. Lehet úgy is, hogy a kezdőbetűt kihúzzák előre elkészített lapokból, és úgy kell gondolkodniuk róla, vagy színeket mondunk, és erről kell asszociálniuk szereplőkre, vagy egyszerűen mesélünk a cirkusz mindennapjairól, és közben megkérjük őket, hogy írjanak fel ahány szereplőt csak tudnak, stb. Lényeg, hogy játékosan indítsunk, ami oldja az esetleges feszültséget a gyerekekben, és megteremti a közös munka alaphangulatát.

b) Mikor jó sok szereplőt összegyűjtöttek, jöhet a célkitűzés: Készítsük el a mi fantasztikus, világhírű cirkuszunkat! Ezután következik a fő kompozíció megtervezése. Az összeragasztott nagy lapok közepére a gyerekek közül egy vállalkozó kedvű rajzolja fel a cirkuszi sátrat, jó nagyban, amekkorában csak tudja. ( Ha bizonytalan, mutassa az ujjával a lapon, mekkorára, milyenre szeretné, a többiek ezt figyeljék, véleményezzék, majd vázolja fel ceruzával.) A feladat folytatása: A következő részben népesítsük be a sátrat és környékét gyakorlatozó cirkuszi szereplőkkel! Rajzolhatjuk magunkat is, cirkuszi szerepben, vagy bárkit, akit láttatok már, vagy elképzeltek! Próbáljátok jellemző mozdulatban ábrázolni!

c) Egyéni munkafázis. Ebben az A/4-es rajzlapra mindenki megrajzolja az általa elképzelt figurát. Fontos, hogy akkorát készítsenek, amekkora csak ráfér a lapra. (Hogy ne legyenek túl aprók a figurák a felülethez képest.) Vázolhatnak ceruzával, majd húzzák át a vonalakat alkoholos filccel, végül színezzék filctollal. Vágják ki ollóval a kész formákat!

d) Helyezzük el a felületen a figurákat! Döntsünk közösen, ki kerüljön a sátorba, ki gyakoroljon mellette, ki hol csábítsa be a látogatókat! Ha mindegyik formának megtaláltuk a helyét, ragasszuk fel őket. (A sátoron kívüli résznél jelölhetjük a talajt is, lehet dimbes-dombosra is rajzolni.)

e) Most közösen töltsük be a hátteret! A cirkusz alkonyatkor nyit. Amikor még kicsit nappal van, kicsit este. Jelöljük ezt úgy, hogy a fél háttérben a nappal színeit és formáit, a másik felében az este hangulatát idézzük meg! Osszuk két részre a csoportot, ki, hol szeretne dolgozni, és hagyjuk, hogy szabadon, egymásnak ötleteket adva népesítsék be a felületet. A nappali részre rajzolhatnak napot, felhőket, szivárványt, madarakat, lepkéket, de repülőt, hőlégballont is. Az éjszakain hold, csillagok, denevérek, baglyok, ufók, bármi lehet, amit elképzelnek, akár mesebeli lényekkel. A formák mögötti háttér betöltéséhez használhatnak anilines festéket, vagy színes tusokat is, temperával keverve. Hagyjuk, hogy a színárnyalatokkal bátran kísérletezzenek, de ezeket keverőlapon próbálgassák, hogy a legmegfelelőbb árnyalat kerüljön rá a kész képre.

f) A kész munkát helyezzük el a falon. Beszélgessünk róla, kinek, melyik rész a kedvence, és miért? Végül rögtönözzünk kis cirkuszi jelenetet az alkotásunk előtt! Ez lehet élőkép (fényképezzük is le), vagy néhány zsonglőr trükk bemutatása, esetleg gúlaépítés. Ha van idő, arcfestéssel is befejezhetjük, a gyerekek egymásnak készítsenek bohóc-arcot, arcfestéssel, közös fotózással zárva.

III. A feladat címe: Közös játék

(Pécsen valósult meg, a Budai Városkapu, Faág-, Élménylelő Egyesülettel)

1. Anyagszükséglet

  • 3 db színes A/1-es méretű karton vízszintes sávba rendezve, összeragasztva (vagy tekercspapír, 3 méteres hosszúságban)
  • a létszámnak megfelelő számú A/5, A/6 és A/7-es rajzlapok
  • ceruza, radír, hegyező
  • filctoll
  • színes ceruza
  • olajpasztell (+ babahintőpor)
  • vízfesték
  • tempera
  • ragasztó
  • olló, ecsetek, vizes edények

2. A lebonyolítás, a „sztori” fűzése

A feladatot több részre bontva célszerű a gyerekek elé tárni. Elmondani is sok a felületbetöltés lépéseit, egyszerre nem is értenék, és a hosszú bevezetés a kedvüket is elvenné. Kis lépésekre bontva viszont az érdeklődés fenntartható.

a.) Itt bevezetésképp arról beszélgessünk a gyerekekkel, hogy ki, milyen játékkal játszik, milyen eszközzel sportol legszívesebben szabadidejében. Lehet ezt kérdezgetve, de játékosan is, pl. felírni a sporteszközök, játékok nevét, majd azoknak a gyerekeknek a nevét aláírni, akik szeretik, (ezzel ismerkedhetnek is egymással), vagy lehet fantáziajáték is, ki mivel szeretne játszani, sportolni, de még nem volt lehetősége kipróbálni azt, esetleg lehet ez valamilyen kis kedvenc is (kisállat), lényeg, hogy szóban gyűjtsenek minél több eszközt, dolgot, amihez érzelmileg kötődnek.

b.) Ezután a kiosztott A/5-ös lapra rajzolják le a gyerekek magukat, kezükben azzal a sporteszközzel, játékkal, felszereléssel , amit választottak. Használhatnak ceruzát, színezhetnek filctollal vagy színessel, tetszés szerint. A megrajzolt figurák pólójára ráírhatják a nevüket is. Az elkészült figurákat ollóval vágják ki, és tegyék félre.

c.) Most a felület előkészítése következik. Varázsoljunk a nagy lapra egy kis várost, ahol együtt játszhatunk! Épülhet ez egy dombtetőn, vagy hegyvidéken, folyóparton, vagy síkságon, ahogy a gyerekek szeretnék.

Mindenképp célszerű úgy irányítani a tervezést, hogy előtér-középtér és háttér legyen rajta, így több formát tudunk majd komponálva elhelyezni. A formákat rá is rajzolhatják (ezt a dombok esetében mindenképp célszerű megtenni), de külön lapra is elkészíthetik. Rajzolhatnak házakat, árnyat adó fákat (ezeket az A/6-os rajzlapokra készítsék el), virágokat, felhőket, lepkéket, madarakat, vagy más állatokat (ezeket az A/7-es lapra rajzolják meg). Egy gyerek többet is készíthet. Színezhetik filccel, vagy színessel, majd vágják ki a formákat. Alkothatnak ebben a munkafázisban csoportokat is: „házkészítők” csapata, „faültetők”, „felhőfaragók”, „madarászok”, „lepkészek” stb. Ez tovább motiválja őket, és a kapcsolatépítésre is remek lehetőséget ad.

d.) Most népesítsük be a domboldalt (felületet)! Elsőként a figurákat ragasztottuk fel, inkább a lap közepéhez igazodva (ezzel kompozíciós hangsúlyt adunk a fő formáknak, nem esik szét a kép). A gyerekek döntsék el, hogy ki mellé szeretnének kerülni. Mikor mindenki megtalálta a helyét, csak utána kezdjünk a felragasztásukhoz. A háttér berendezését is közösen tervezzék meg, hova kerüljenek házak, hova fák, és egyéb, korábban megrajzolt és kivágott elemek. Fontos, hogy hagyjuk, a gyerekek maguk beszéljék meg, tervezzék meg mi hova kerül, csak annyit és ott segítsük a munkát, ahol láthatóan megakad, vagy a kép összhatásában csorbul. Ilyenkor se tiltsuk, hanem mutassunk rá a problémára, hogy maguk találjanak ki megfelelő megoldást. Arra kell törekedjünk, hogy mindennek megtaláljuk a helyét, hiszen mindenkinek a munkájára, rajzocskájára szükség van.

e.) A szabadon maradt felületet színezzék be. Használhatunk ehhez zsírkrétát, festéket, vagy viaszkarc technikát is, amikor a zsírkrétával erősen beszínezett részt hintőporral bedörzsölve vízmegkötővé tesszük, majd tussal lefestjük, és az ecset végével mintákat karcolunk rá. A háttér színezésénél fontos, hogy hívjuk fel a figyelmet a kiemelésre, (hogy olyan színt használjanak, amiből jól kiemelkednek a formák), és arra, hogy próbálják ki a színárnyalatokat keverőlapon, mielőtt a felületre viszik (a komplementer színpárok megtapasztalása miatt). Ilyenkor általában kiválasztódnak azok a gyerekek, akik irányítják a körülöttük levőket. Figyeljük őket, hogy minden gyerek lehetőséget kapjon az alkotásra. Ha valaki valahonnan kiszorul, keressünk neki más feladatot. A gyerekek itt, ilyen létszámban, egymást alig ismerve még nem tudnak egymásra figyelni. Ez a figyelő csapatépítés a pedagógus dolga.

f.) Az alkotás elkészülte után adjunk nevet a városunknak, amit, egy ötletbörze keretében közösen megbeszélhetünk. Írjuk fel egy lapra az ötleteket (a legvadabbakat is), majd szavazással döntsünk a végső névről. Fontos, hogy mindenkinek egyenlő részvételt próbáljunk adni ebben is, és vonjuk be a kevésbé aktívakat (lehet a lebonyolításba is, pl. a szavazatszámlálásba). A városkánk nevét kis útjelző táblára fel is írhatjuk a nagy képre.

g.) A kész alkotás megtekintése, beszélgetés a képről. Kinek, melyik rész tetszik a legjobban, és miért? Vajon milyen lehet az élet egy ilyen fantasztikus helyen? Találjunk ki napirendet az ott élőknek! Nézzük meg a figurákat is! Válasszunk polgármestert közülük a városunkba! Milyen feladatokra lenne még szükség? Kit választanátok arra a munkára? (A beszélgetés élményszerűvé teszi az elkészített városkát a gyerekek számára, egyre vonzóbbá téve az alkotásukat. Sokáig lehet egy ilyen képpel a közösségépítést továbbfűzni, miközben különféle fejlesztő feladatokat is megoldanak. pl. készíthetnek személyi igazolványt maguknak, kitalálhatnak mesét, amit dramatizálhatnak, vagy találós kérdéseket, pl. gondoltam egy gyerekre a képen… kérdezzetek, de csak igennel és nemmel válaszolok stb.)

Folytatás a 2. körrel, hamarosan.

Módszertani segédlet: Az alkotás ereje

Nyomtatóbarát változat: Az alkotás ereje