Történetünk

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy alapítója friss diplomás tanárként egyik első óráján azzal szembesült, hogy az egyetemen szerzett tudása nem lesz elég egy olyan osztályban, ahol a gyerekek többsége hátrányos helyzetű, túlkoros – egyszóval: problémás.

Egy kevésbé elhivatott pedagógus talán felemelte volna a hangját, hogy figyeljen rá ez a csapatnyi macerás’ gyerek, akiket általában mindenki került vagy elutasított, hiszen ilyenkor már nehéz beavatkozási pontokat, motivációt találni. Nóra ezért fogta magát és elővette a másik szenvedélyét: leült rajzolni. Mivel kézenfekvő megoldás volt, a gyerekeket kezdte el rajzolni, akik először csak meglepődve nézték az elkészült rajzokat, aztán megdicsérték és végül kedvet kaptak, hogy ők is csináljanak valamit.

Elkezdődött a közös munka.

Olyan feladatokat talált ki, amelyek hamar sikerélményhez juttatták a gyerekeket, ami nyilván azzal járt, hogy jól érezték magukat az órákon, ezért már szívesen mentek a délutáni szakkörre is. Nem az volt a cél, hogy művészek távozzanak a foglalkozások után, de a művészet eszközeivel kellett előcsalogatni a hatékonyságot, az odafordulást.

A jelenlegi munkánk alapjait jelentette ez a felismerés: a rajz, az alkotás nemcsak a vizuális kommunikáció miatt fontos, hanem annál sokkal lényegesebb személyiségfejlesztő folyamat, amelynek hatása minden tevékenységben megmutatkozhat.

1999-ben, Európa 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségeinek egyikében, Berettyóújfalu környékén megalakult az Igazgyöngy Alapítvány, és 2000-ben megnyitotta kapuit az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola.

1999-2002: Művészetoktatás Berettyóújfaluban

Amikor elindítottuk az iskolát Berettyóújfaluban, a környező falvakban élő gyerekek közül csak azok tudtak eljönni a délutáni képzésre, akiknek a szociális háttere ezt lehetővé tette. Hamar beláttuk, hogy így pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk, vagyis belőlünk is elitképző válik, ahelyett hogy a nehéz sorsú gyerekeknek is elérhetővé tennénk ezt az oktatást. Így kimentünk a környező településekre, és ott szerveztük meg az oktatást az iskolákban, hogy mindenki jöhessen, aki szeretne.

2002: Új telephelyek a környező településeken

Az első időszakban a gyermekközpontú vizuális nevelést, és ennek módszertanát alakítottuk, finomítottuk. A fókuszban az önkifejezés fejlesztése, a saját viszonyulás hangsúlyozása, és a legkreatívabb technikai megoldások kidolgozása volt a cél. Mindez szerencsésen esett egybe a nemzetközi gyermek képzőművészeti nevelés célkitűzéseivel.

Már az első időszaktól kezdve volt egy egyre tudatosabb hátránykompenzáló módszertanunk, de ezt a tanuló összetételünk generálta. Idővel eljutottunk oda, hogy végül korosztály szerint is rendszert alkottak azok a feladatok, melyekhez a finommotorika, a vizuális memória, a figyelemkoncentráció, a logikai képességek fejlesztése kapcsolódott, majd más tantárgyak ismereteit vizualizáló feladatok is, a biológia, történelem, irodalom, angol nyelv, stb. felé nyitva. Ezek szervesen kapcsolódnak a vizuális kommunikáció fejlesztéséhez.

Közben változott a világ is körülöttünk, újabb kihívások elé állítva minket. Nyilvánvalóvá vált, hogy az integráció szempontjából, milyen nagy szükség van a szociális kompetenciák fejlesztésére. Ezen a területen nagy hiányosságok vannak, a nehezebb sorsú gyerekeknél mindenképp, de tulajdonképpen minden társadalmi csoportban.

Láttuk, hogy olyan személyes kompetenciák, mint az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, identitás, vagy a társas készségek, mint az együttműködési képesség, a tolerancia, a szolidaritás mind könnyedén és remekül illeszthetők az alkotás adta fejlesztési lehetőségekhez.

Így alakult ki az Igazgyöngyben az ún. hármas fókuszú vizuális nevelés, ami a vizuális kommunikáció fejlesztése mellett a hátránykompenzálás és a szociális kompetenciák fejlesztését is megvalósítja. Minden tanórán, feladatba ágyazottan mindhárom fókusz teljesülésével.

A sok nehézség ellenére nem kerültek el minket az elismerések: nemzetközi szinten is sikerült nevet szerezni az Igazgyöngynek a gyermek képzőművészeti nevelés terén. Tanítványaink hazai és nemzetközi pályázatokon is több száz díjat nyertek és nyernek tanévente.

2009: Kilépés az iskolából

A hazai és nemzetközi sikerek, az egyre sűrűsödő konferencia és továbbképzési meghívások, különféle szakmai felkérések pedagógiailag megerősítettek minket, de egyre többször kellett szembesülnünk azzal, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek integrációja terén nem sok minden változott. Hiába voltunk jelen naponta, hiába a sikerélmények és a művészet terápia jellegű, felemelő hatása, túl sok minden amortizálta le azt, amit az iskola adott. Nyilvánvalóvá vált, ha változást akarunk, ezekkel is kezdenünk kell valamit. A generációs szegénységben élő gyerekek problémái csak a környezetükkel együtt értelmezhetők. Itt nem használhatók azok a szabályok, amelyeket elméleti úton, valós terepi tapasztalatok nélkül alakítanak ki, olyan hátteret feltételezve, ami beleillik az átlagos sémába.

Éppen ezért kezdtünk komplex fejlesztő programba, amelyben az oktatás- családgondozás, közösségfejlesztés – intézményi együttműködés hármas pillére a meghatározó. Megpróbáljuk megkeresni az összes beavatkozási pontot, és erre a közösség bevonásával hatást gyakorolni. A skála nagyon széles, a családoktól a településfejlesztésig átfogja a problémát.

2009-ben meg is találtuk azt a települést, ahol kiépíthettük az Igazgyöngy-modell összes elemét, a pilot programunkat. A helyszín Told, ami egy nagyjából 270 fős zsákfalu az ország keleti határánál. A lakosság több mint 70 százaléka roma származású, akik egy része romungro, másik része oláh cigány, vannak betelepülők, és őslakosok, így már csak egy csoporton belül is óriási ellentétek feszültek.

A mélyszegénység és a roma integráció összes problémája halmozottan jelent itt meg, a lakhatási szegénységtől a bűnözés különféle formájáig, mint a lopás, az uzsora, az illegális áramszerzés, vagy a prostitúció. Nagy volt az iskolai lemorzsolódás, gyakori a korai terhesség, szinte teljes körű a munkanélküliség. Az életet a nélkülözés, az elzártság, az agresszió, és a jövőkép nélküliség jellemezte. Az elmúlt években viszont minimalizálódtak a rendőrségi beavatkozást igénylő esetek, megjelentek a kártyás villanyórák, beindult a kertprogram, és a társadalmi vállalkozás, a 2012 óta működő tanodánk hatására kevesebb a kimaradó és évismétlő gyerek, és már évek óta nem szült 18 év alatti lány. Az Igazgyöngy munkahelyteremtő, közösségformáló erőként több helyi munkatársat alkalmaz, az alkalmi munkavállalók száma is egyre nő.

Hol tartunk most?

Hosszútávra tervezünk. 2018 a 20 éves stratégiánk kilencedik éve – és hiszünk abban, hogy a közösség képes kitörni a generációs, átörökített szegénység köréből. A toldi pilot-programunk mellett még 20 településen dolgozunk, a működő elemeket lehetőségeinkhez mérten próbáljuk ki máshol is. Évente több, mint 1200 családot érünk el közvetve és közvetlenül. A mostani generációval együtt dolgozunk a következő generációért, és tudjuk: mindig van kiút.