Semmi meglepő nincs abban, hogy önkéntesből munkatárssá válva sok minden más lett. Több és leginkább más lett a munka. Persze eddig is hozzám kerültek az önkéntesekkel kapcsolatos szervezési feladatok, szeptembertől ez teljesen hivatalos lett, ahogy sok minden más is. Talán azt a legnehezebb megszokni, hogy nem vagyunk egyfolytában a gyerekekkel.

Az elmúlt egy-két hétben jó néhány megbeszélésen vettem részt. Ezzel persze nincs is baj, szükség van rájuk, de nehéz belerázódni. Eddig az volt a jellemző, hogy az önkéntes csapat tagjai találkoztak és táborokon, foglalkozásokon gondolkodtak, majd lementek és több kevesebb sikerrel megvalósították a terveket. És ezt nagyon szerettem. Persze éppen azért pályáztunk a Vodafone-nál, mert éreztük, hogy ez így kevés, ezt lehet szervezettebben, jobban átgondolva, több fókusszal csinálni. És a szeptember egyelőre úgy alakul, ahogy azt terveztük is. Elkezdtünk belerázódni, a magam részéről elkezdtem jobban viselni a felelősséget, és megtettük azokat a lépéseket, amikre már régen készülünk.

(Szeretném a blogban kicsit a háttérmunkákat is láthatóvá tenni, így időnként ezekről a mindenféle megbeszélésekről/egyéb tevékenységekről is beszámolok majd.)

Eddig nem is esett szó a Szuno-ról, pedig a projekt része. Néhány termék jelenleg is egy önkéntesünknél van, és pozitív eladási hírekkel szolgál, ami mindig öröm. Emellett a hét elején végre konkrét lépések történtek a webshop ügyében is. Szeretnénk új felületet, mert a régi kissé elhasználódott, így találkoztam egy csapattal, akik egy Facebook-os felhívásunkra jelentkeztek. Jót beszélgettünk, szerintem sikerült megértetni, hogy mit szeretnénk, most a pontos ajánlatukat várjuk, hátha hamar el tud indulni a munka. Szintén ide kapcsolódik, hogy a héten végre tudtam találkozni Debrecenben egy fiatalemberrel, aki felajánlotta a segítségét marketinges kérdésekben. Remélhetőleg ez is egy gyümölcsöző munkakapcsolat kezdete volt.

Ami igazán nagy öröm, hogy a héten megvolt az első olyan értekezlet, amikor ott volt mindenki, aki rendszeresen Toldon dolgozik. Ez nagyon fontos, mert látni kell a párhuzamosan folyó projekteket, még akkor is, ha látszólag kevés kapcsolat van közöttük. Jó érzés volt, hogy valóban a munkák összehangolásáról beszéltünk, ami ténylegesen a hatékonyság egyik alapfeltétele.

Megtörténtek az első egyeztetések az online tanulás kiépítésével kapcsolatban is. A megbeszélés stílusosan online történt és úgy érzem, hogy sikerült is elmagyarázni, amit szeretnénk. Ez egyébként az egyik legnehezebb dolog mostanában, hogy a fejemben lévő viszonylag tiszta dolgokat, mennyire tudom kifelé is érthetővé tenni. Az online tanulás fejleményeit egyébként folyamatosan fogjuk majd publikálni, de majd csak akkor, ha egészen konkrét dolgokról lehet már beszélni. Az Alapítvány egy régi támogatója pedig kicsit a gépeket is rendbe rakta a szoftver oldaláról ill. beszéltünk néhány kisebb hardveres fejlesztésről.

Végül a hetet is egy megbeszéléssel zártuk, újra találkoztunk Jesztl Jóskával, aki megfertőzött minket ezzel az egész társasjáték őrülettel. Jó volt megint olyasvalakivel beszélni, aki nem néz rád furcsán, ha a társasjátékok pedagógiai hatásáról áradozol. Újra kiderült, hogy még rengeteget kell tanulnunk, szerencsére ehhez finoman szólva is van kedvünk.

DSC05137

Emellett a hét eseménye volt az is, hogy Főállású Angyalként egy forgatáson is részt vettem. Nálunk járt egy forgatócsoport, akik egy rövid pr-filmet készítettek a munkánkról, ami először a szerdai sajtótájékoztatón lesz látható.

A részletesebb, gyerekekhez kötődő beszámolónk pedig hamarosan érkezik Kardos Bogitól, aki új önkéntesünk, így első tapasztalatait osztja majd meg.

  •  

Hozzászólás írása