Az előző két tábor tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy most a drámafoglalkozások sem kötelezőek, és inkább azokra a gyerekekre koncentrálunk, akik lelkesen és aktívan részt vesznek. Ma három gyerek volt velünk végig, és páran időnként becsatlakoztak egy-egy játék erejéig. Így kevesebb energiánk ment el arra, hogy bevonjunk olyan gyerekeket, akiket nem kötöttek le a drámajátékok. Reméljük, hogy többen lesznek a továbbiakban, mert vannak olyan játékaink, amik nagyobb csoportban érvényesülnek igazán.

Erre a táborra Nemes Nagy Ágnes Az aranyecset című meséjét hoztuk. A foglalkozások a korábbi forgatókönyvet követik: minden nap feldolgozunk egy fejezetet a történetből, együtt mesélünk és játszunk. Ma megtanultunk egy új dalt, ami a történet indiai hátteréhez kapcsolható. Hindi nyelve miatt nehezebb volt a gyerekeknek, mint a korábbiak, de bízunk benne, hogy idővel megjegyzik ezt a számukra halandzsának hangzó szöveget is. Majd megismerkedtünk Szádelivel, a történet főszereplőjével, aki egy kis indiai faluban élő árva fiúcska. Rőzsét gyűjtöget az erdőben, így átköltöttünk egy népi gyerekjátékot, és mi is követtük őt erdei útján. Szádeli kedvenc foglalatossága a festés: bármit meglát, megörökíti a homokban, a fákon vagy akár egy sziklafalon. Mindannyian kipróbálhattuk ezt: egymást festettük át képzeletben állatokká, királylánnyá vagy épp boszorkánnyá – eközben megmutatkozott a gyerekek fergeteges színészi tehetsége. Ezután egy szóbeli feladattal próbálkoztunk, amikor a festőtanárt szerettük volna meggyőzni arról, hogy adjon nekünk egy ecsetet. Nagyon nehezen ment ez a gyakorlat, hasonlóan az eddigi verbális megnyilatkozást igénylő helyzetekhez. Kevés ötletük volt, nem tudták választékosan kifejezni magukat, és sokszor egymást ismételgették. Célunk, hogy ezt fejlesszük, így nem szeretnénk elengedni az ilyen típusú játékokat a továbbiakban sem. Továbbmentünk a mesében, Szádeli megkapta az aranyecsetet, aminek különlegessége, hogy bármi, amit lefest, életre kel. Ehhez a mesében van egy visszatérő szövegrész, amellyel az életre kelt lények köszönetet mondanak Szádelinek. Ezt megtanultuk a gyerekekkel, és egymást átváltoztattuk különböző élőlényekké (például Barbie-vá, pillangóvá, fává). A fejezet lezárásaként a kultúr udvarán aszfaltkrétával lerajzolták a gyerekek, hogyan alakítanák át Toldot, ha lenne egy ilyen aranyecsetük (a játszótér, a hullámvasút és egy tó fagyiskocsival nagy sikert aratnának).

Dráma után kezdődött a kézműves foglalkozás, ami talán azért vonzott most kevesebb gyereket, mert párhuzamosan a 10 éves kor alatti korosztálynak elkezdődött a társasjáték pontgyűjtő verseny. Így is akadt szerencsére egy-két nagyobb és kisebb gyerkőc, aki szívesen vett részt egy kis tapétaragasztós, maszatolós festésben. A rajzlapot először tapétaragasztóval kentük be, majd különböző színeket egymás után adagolva nagyon szép, színes képeket készítettünk, amiben a legnagyobb móka mégis csak az, hogy az egészet ecset nélkül, a saját a kezünkkel csinálhattuk. Persze jutott bőven hasra, földre, gatyára, de mindig megéri, ha így tudjuk élvezni.

A 10 éves kor alatti társasjáték pontgyűjtő verseny két játékkal vette kezdetét, a Tea Time-mal és a Continuóval. A versenyben ma öten vettek részt, de természetesen holnap várjuk a később csatlakozókat is, hiszen a lemaradásuk még behozható. A Tea Time-ot kétszer is lejátszottuk: az első kört próbakörnek szántuk, de annyira hamar ráéreztek a gyerekek a játék lényegére, hogy pár lépés után úgy döntöttünk, nincs szükség gyakorlásra. A játék végén pedig ismétlést kértek, így a végső pontokat a két kör alapján kapták. A Continuót hosszasan játszottuk. Habár féltünk, hogy ez a játék kevésbé motiválja őket, mégis hatalmas sikert aratott. A négyzetek összeillesztésével alkotott sorokat élvezettel számolták össze, és azt is nagyon jó volt látni, hogy egymásnak segítettek a pontjaikat összeadni. Sajnos azonban az egyik kislány a verseny felétől úgy döntött, hogy inkább a kézműves foglalkozásban vesz részt, így egy emberrel kevesebbel zártuk a versenyt. A játékot két nagyobb lány is figyelemmel kísérte: ők nem vettek részt a játékokban, de segítettek a pontokat összeadni és a pontokat táblázatban vezetni. Így a végére az egész versenynek nagyon családias hangulata lett, ahol közösen örültünk egymás sikereinek.

A nagyobbaknál a múltkori pontverseny után most azt tűztük ki célul, hogy jobban elmélyülünk egy játékban. A pontgyűjtés így ezen a héten egyetlen társasra, a múltkor nagy sikert aratott Tichura korlátozódik. Meg is rendeztük ma délelőtt az első partit, ahol az egy órán át tartó küzdelemben mindvégig a végül nyertes pár vezetett. Persze semmi nem dőlt még el, hiszen a hét végén a fémdobozos Tichut az a játékos nyeri, akinek az egy játékra jutó átlagpontszáma a legmagasabb. Sajnos ezután szinte semmi nem működött: nem tudtunk új játékot tanítani (China), de olyannal sem akartak játszani, amit ismernek és szeretnek. Egyetlen alkalom után persze semmi biztosat nem tudhatunk, de kissé szorongva várjuk a következő napokat. A lehetséges okokat kutatva elég sok minden felmerült: túl sokat játszottunk és megunták, a pontversennyel elnyomtuk a belső motivációt, elfáradtak a harmadik táborra, egyetlen gyerek motiválatlansága hatott mindenkire, az új játék még túl összetett volt nekik. Meglátjuk.

Tegnap írtuk, hogy az iskola előkészítő foglalkozásunk veszélybe került, mert a gyerekek óvodában vannak így ma ott kezdtük a napot. Szerencsére szívesen fogadtak minket és megbeszéltük, hogy minden nap mehetünk. Végül még jól is jöttünk ki az egészből, mert végre egy tágas szobában játszhattunk a gyerekekkel. A foglalkozás fő célja a számolás, számlálás gyakorlása volt 10-es számkörben. A ráhangolódó részben logikai készlettel játszottunk. A gyerekek szép képeket raktak ki, ezeket megnéztük, megbeszéltük, milyen formákat használtak fel. Majd egy egyszerű szín és formaazonosítós játékot játszottunk a lapokkal. Egy babzsák dobálásával elszámoltunk közösen 20-ig, majd vissza. Találkoztak egy cirkuszi elefánttal a gyerekek, aki ügyetlenül szétszórta a varázsköveit. Segítettek neki összeszedni, színek szerint csoportosítani, megszámlálni, közben megvizsgáltuk kinek hány darab köve van, kinek van több, kinek kevesebb. Zárásként játszottunk egy kör Hexamániát is, de sajnos ez már a fáradtság miatt nem ment végig. Nagyon jó hangulatban telt a mai foglalkozás, a végén még azt is elárulták a gyerekek, hogy a bábos (elefántos) játék tetszett nekik a legjobban.

A nagy meleg miatt a pályán igyekeztünk az árnyékban maradni így a már ismert és kedvelt passzolgatós játékot ülve játszottuk és csak pókjárásban közlekedhettünk: izgalmas volt és sokat nevettünk miközben nagyon komolyat harcoltunk.

Ezután az új kedvenc, a röplabda is előkerült. A kicsik most is külön voltak és főleg körjátékokat játszottak, például mozdulatmemóriát, amit nagyon élveztek. Kivittük a pályára Az aranyecsetet is, hogy a sok rohangálás között kicsit felelevenítsük a történetet.  A végén a nagyobbakkal egy kicsit Rikikiztünk is, de nem játszottuk végig, mert kicsit már elfáradtunk, így inkább elindultunk haza.

Már nyár elején elkezdtünk dolgozni azon, hogy a következő tanévre a tanulás, a foglalkozások és a programok struktúráját, kereteit és szabályait újragondoljuk. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a folyamatban a gyerekek is aktívan részt vehessenek, ezért a beszélgetések ezen a héten e köré épülnek. A mai alkalmat a házirend alapjainak átbeszélésére szántuk. A ráhangolódáshoz egy olyan játékot hoztunk, aminek kapcsán elindulhat a beszélgetés a szabályok fontosságáról és az együttműködésről. Az első körben mindenki külön instrukciót kapott a székek berendezésére (például Rendezd a terem közepébe!, Rakd egymásba őket!), de egymás feladatát nem tudták, és az első két percben nem is beszélhettek. Emiatt először mindenki csak a saját dolgára figyelt, és akadályozta a másikat. Ezután megtudhatták egymás feladatait, és megbeszélhették a stratégiát, így nagyon hamar sikerült mindenkiét teljesíteni. A második körben néhány embernek egymásnak ellentmondó instrukciót osztottunk, emiatt volt, akinek a feladata nem volt teljesíthető. A reflexió során a gyerekek azt fogalmazták meg, hogy a megbeszélés és a csapatmunka volt a kulcsa az első kör sikerének, míg ez utóbbi a második körben az ellentétes szabályok miatt nem valósulhatott meg. Ezután önkéntes-gyerek párok alakultak, és olyan történeteket osztottunk meg az elmúlt évekből, amikben valahogy idegesítettük vagy bántottuk egymást. Ennek a célja az volt, hogy kiemeljünk olyan kategóriákat, amelyek alapját képezhetik a készülő házirendünknek. Készítettünk egy Legyen – Ne legyen táblázatot, és közösen megbeszéltük a pároknál felmerült problémák tanulságait. Bár a Legyen oszlop kitöltését a foglalkozás végére szántuk, a beszélgetés közben már szóba kerültek a megtartandó elemek is, így párhuzamosan dolgoztuk ki a két témakört. Jól sikerült az alkalom, élveztük a játékokat, a páros munkát, sok kérdést és gondolatot osztottunk meg egymással. A következő foglalkozást terveink szerint ezekre fűzzük fel, és a felmerült problémák megoldásairól beszélgetünk.

És csendben azt is elárulhatjuk, hogy reggel Ritók Nórival, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével is sikerült részletesen és megnyugtatóan átbeszélni, hogy szeptembertől milyen keretek között, hogy folytatjuk majd a munkát. Jó lesz!

Ági, Ancsi, Bogi, Bogi, Eszter, Julcsi, Máté, Petra, Sári, Tami