Vízió
Annyi minden történt mostanában, hogy a bloggal is elcsúsztunk, arról nem is beszélve, hogy az oldal is eltűnt egy egész napra, de a rajongók megnyugodhatnak, újra itt vagyunk.
Nézzük. A múlt héten minden flottul ment. A hét elején rendben, szervezetten lezajlottak az online tanulások, a hét második felében pedig kellően borongós volt az idő, hogy a gyerekek ne csábuljanak el a tanodától. Ritka az ilyen sikeres hét, amikor minden szokásos, minden megbeszélt foglalkozás megvalósul, amikor olyanok is tanulnak, akik mások nehezen motiválhatóak, amikor olyanok is jönnek, akiket tényleg nagyon ritkán látni.
De talán a legnagyobb öröm, hogy van egy új tanulónk, egy óvodás fiú. Persze ismerjük, jön foglalkozásokra a táborok során, tudjuk, hogy iskolába készül, így a látókörünkben van, de a tanodába egyáltalán nem hívtuk, majd jövőre, gondoltuk. Mostanában, ahogy elbiciklizgetett mellettünk, gyakran kérdezte, hogy jöhet-e tanulni. Persze, majd máskor. És most? Nem igazán vettük komolyan, sokan kérdezik olyanok is, akiknél nincs valódi motiváció, de ez a kissrác nem hagyta magát. Megjelent a háznál, bekiabált a kerítéstől, hogy ő akkor jött. És azóta megint. Mi pedig kénytelenek vagyunk tanítani, nincs más választásunk. Amikor az eredményességről beszélünk, például arról, hogy van-e hatásunk a közösségre, akkor a sok-sok szám helyett inkább sok-sok ilyen történettel érdemes előállni. Éppen ezért (is) írunk blogot.
És akkor volt mindenféle egyéb izgalom is a héten, hiszen András kedden az ELTE PPK pedagógia szakos projektnapján mutatta be a tavaszi szünetben megvalósult kalózkodós projektet.
Aztán szerdán újra a Dominó Tanodában jártunk Eszterrel. Mivel múltkor azért kicsit megismertük a gyerekeket a mostani alkalomra jobban be tudtuk lőni, hogy mi működhet, ami egy lényegesen tartalmasabb és jobban sikerült délutánt eredményezett. Terítéken volt: Dobble, For Sale, Fünf Gurken, High Society, Love Letter, Qwixx, Rikiki, 8 Perces Birodalom.
A disszemináció pedig nem ért véget. A múlt héten jelent meg az Önkéntesekre alapozott tanoda című írásunk, mely több tanoda tapasztalatait összefoglalva, de a miénkre fókuszálva gondolkodik az önkéntesekben rejlő lehetőségekről. Ehhez két érdekes adalék erről a hétről. Holnap kezdi meg a munkát nálunk négy waldorfos diák. Leginkább az Igazgyöngy egyéb toldi tevékenységeiben fognak segíteni, de a tanodai munkából is kiveszik majd a részüket, mi pedig kíváncsian várjuk a háromheti közös munkát, hiszen ilyesmit, mármint középiskolások fogadása, még nem csináltunk. Az önkéntességhez kapcsolódó másik fontos esemény a héten, hogy a tanoda működését most csak és kizárólag ők biztosítják. A héten a TanodaPlatform pécsi workshopján veszek részt, ahol a mérés és értékelés lesz terítéken. Éppen ezért nem leszek Toldon, de már jó ideje nyugodt napok az ilyenek, mert tudom, hogy minden rendben fog működni nélkülem is. És ez jó.
A múlt héten azonban volt még egy fontos esemény: kedden az Igazgyöngy Alapítvány szervezetfejlesztő programján képviseltem az önkéntes csapatot. A DeMo keretében megtartott délelőtt végére szépen a helyére került a szervezeti struktúrában a tanoda, ami nagyon jól illeszkedik az alapítvány céljaihoz, feladataihoz. Fontos volt nekünk ez az alkalom, mert mi, akik a tanodát működtetjük, leginkább lakóhelyünkből kifolyólag, egyszerre vagyunk kint és bent, nem tudunk tökéletesen integrálódni a szervezetbe. Mindig volt egy ilyen szervezet a szervezeten belül érzésünk, ezért is kiemelkedőek azok az alkalmak, amikor a szervezet egészéhez, több tagjához is közelebb tudunk kerülni. Reméljük, hogy ez szervezetfejlesztési folyamat folytatódik és ki tudjuk majd venni belőle a részünket. Számomra a kulcsszó, mely a formális részben is, de inkább informálisan sokszor elhangzott, az a vízió. Sokat gondolkodom rajta, talán meg is kellene tudnom fogalmazni, de még nem vállalkoznék rá. Ugyanakkor az elmúlt és az előttünk álló hét során rengeteg olyan esemény volt, számos olyan beszélgetésben vettem részt, ami a vízió tartalmát célozta. Rendkívüli élmény olyan helyen, olyan emberekkel dolgozni, ahol és akikkel állandóan azon feszülünk, hogy hogyan tovább, miben lehet fejlődni, hogyan lehetünk jobbak. Alakítjuk a struktúrákat, az anyagokat, az órarendet és folyamatosan tervezzük a jövőt. A következő tanév nagyon szépen alakul, konkrét elképzelésekkel, ötletekkel rendelkezünk arra vonatkozóan, hogyan lesz jobb, teljesebb ez a projekt. És jó, hogy ez nem csak üres beszéd, igyekszünk a magunk informális módján formalizálódni, egy hónap múlva például egy csapatépítő, nyár- és új tanév előkészítő hétvégével, ahol sokan leszünk, sok gondolattal. És talán a vízió is tovább kristályosodik.
