A mai napon végére értünk Fehérlófia kalandjainak, sikeresen feljutottunk az Alvilágból a griffmadár segítségével, és méltó jutalmunkat is elnyertük a királylány és a királyság formájában. Továbbra is működik a bábokkal való történetmesélés, sőt, a gyerekek már várták, mi fog történni. Az előadás ma is osztatlan sikert aratott. Az utána következő játékok keretét a menekülés, utazás és a hiányos testrészek alkották. Kezdetben a gyerekeknek egy griffet kellett közösen megalkotniuk, majd játszottunk vár-királylány játékot, ahol a griff és a fészek voltak a hívószavak, majd Fehérlófia önfeláldozását segített megérteni a féllábú fogó, ahol a gyerekek kipróbálhatták, milyen érzés lehet hiányos végtagokkal mozogni. A tolvajlépés keretében egy képzeletbeli grifftojást kellett ellopni, míg a testrészmatek esetében a csoportnak csak meghatározott számú végtagja lehetett a földön. Végezetül – reflektálva a szereplőkre – igyekeztünk eldönteni, melyik szereplő milyen belső tulajdonságokkal rendelkezik, ki volt jó és ki volt rossz. A kinti játékokban ezúttal nem sok gyerek vett részt, de ők nagyon élvezték. Holnap egy állomásos játékkal zárjuk le véglegesen a történetet.

Ma csupa rémisztő állat jelent meg délelőtt a kultúrban. Szerencsére senki nem sérült meg, mivel az állatok valójában papírból készült bábok voltak. A gyerekek választhattak, hogy tüzes sárkányt vagy éhes, nagy szájú cápát csinálnak. Előbbit egy színezőből készítettük hurkapálcikák és krepp-papírok segítségével. Így a sárkányok kígyózó mozdulatokkal ijesztgették a gyerekeket és az önkénteseket. Az igazán kitartóak még egy cápa bábot is bevállaltak, bár ebből már kevesebb készült. A gyerekek lelkesedése megmaradt a délelőtt végére is, többen hazavitték az alkotásukat, hogy otthon is megmutassák.

Folytattuk az építkezést a frissen bontott legóadományból. Eredetileg úgy terveztük, hogy két csoportban játszunk a gyerekekkel, mivel azonban néhányan nem jöttek el, végül együtt mentünk át a tanodába alkotni egyet. A témánk a mesehősök voltak – innen indultunk legalábbis -, de aztán a sok félkész járgány láttán ez szinte elfelejtődött, inkább kamiont, teherautókat, kalózhajókat és egy százablakos házat építettek legósaink. Kicsit nagy volt a tumultus, sok volt az inger, és néha hosszú időbe telt, mire sikerült megtalálni a megfelelő elemet – ezekhez nem mindenkinek volt már elég türelme a délelőtt végén. Ezzel együtt egész jó alkalmat zártunk, a mesehősök témát pedig lehet, hogy még egyszer elővesszük valamelyik későbbi táborban.

A tábor disputa alkalma azt a célt szolgálta, hogy az új tagok egyfajta beavatáson essenek át, ezért a régi és az új csapattagoknak 7 próbán kellett átesniük. A foglalkozás elején befejezetlen mondatok segítségével fogalmaztuk meg, hogy mit várunk, mitől félünk, minek örülnénk és mit kérünk egymástól a disputa során. Ezt követően a szél arra fújta a tagokat, amilyen állítások igazak voltak rájuk, majd a disputa  szabályzat egy-egy mondatát kellett kitalálniuk és értelmezniük az új tagoknak pusztán egy hívószó segítségével. A beavatás következő próbája során a régi disputások megnevetettetésére kellett törekedniük az újaknak úgy, hogy semmiféle verbális eszközt nem használhattak – nagyon gyors győzelmet arattak. A viták során alkalmazott kézjeleket hamar elsajátították, majd az érvelést is kipróbálhatták egy olyan feladatban, ahol meg kellett szerezniük társuktól egy tollat a meggyőzés eszközével. Ha pedig már náluk volt a toll, készítettünk is disputás tetoválást a kezünkre, ezzel is jelképezve, hogy már így vagyunk egy csapat! Nagyon várjuk az új tanévet. Már most látszik, hogy tele lesz kihívásokkal. De azt szeretjük!

A forgatás után mindannyiunk energiaszintje lecsökkent. A mai terv felvételek visszanézése, zenekeresés, meghívókészítés, és pótforgatás volt. A horror csapat számára sajnos nem sikerült izgalmassá tennünk ezt a fázist, mind a négyen elég mozgékony gyerekek, és a meghívókészítés nem kötötte le a figyelmüket. A thriller csapattal pótforgattunk, arcot öregítettünk (tojásfehérjével és élesztővel), meghívót csináltunk, és visszanéztük a tegnapi anyagokat. A visszanézéssel az volt a tapasztalatunk, hogy a gyerekek elsősorban annak örülnek, hogy viszontlátják magukat a képernyőn és a felvétel „minősége” mellékes. Szóval elsősorban a technika foglalkoztatta őket, és nem voltak elvárásaik a megörökített jelenetekkel kapcsolatban. Ezt azért jó látni, mert megerősített minket abban, hogy nem a végeredmény, hanem a filmkészítés játékos folyamata az, amit értékelnek az egyhetes foglalkozás során.

Lassan a tábor vége felé járva elmondható, hogy a társasjátékok ismét pótolhatatlan elemei voltak a napjainknak, még ha nagyon komoly dolgokkal, túl sok új játékkal nem is készültünk. Egy játékot viszont ki kell emelni és ez a Clubs, melyet nem titkoltan azért hoztuk, hogy legyen ami megtöri kicsit a Tichu egyeduralmát a nagyobb srácoknál. Egyrészt öröm, hogy ez sikerült, másrészt túl is teljesítettük a célt, hiszen olyan (korban, nemben, érdeklődésben) heterogén csoportot rántott össze többször is, ami nagyon ritka. Meg is jött a kedvünk ahhoz, hogy találjunk még ilyen játékokat, hiszen látjuk, hogy vannak.

Bence, Berta, Emese, Fruzsi, Gábor, Julcsi, Lola, Marci, Máté, Milán, Orsi, Petra, Tami