Tovább folyt a halloween-i díszüzem a kézműves asztalnál. A nap elején pókhálókat vágtunk hópihe módra, persze pompom pókostul. Akinek nem világos, hogy mindez mit is jelent, az nézze meg az óriás pók barlangját, ahol számtalan ilyesmivel találkozhatunk.

De végülis nemcsak dekoráció, hanem hazavivős, félelmetes és vicces halloween-i ajándékokat is csináltunk. Pókokat, fekete szíveket, tököket és koponyákat zártunk papírdobozba, hogy aztán bontás közben hirtelen kiugorjanak belőle és jól megvicceljék a gyanútlan doboznyitogatót. Igazából egyik délelőtt kézműveshez sem kellett más, mint papír, olló, ragasztó és filctoll, valamint egy jól működő dobozsablon és már is le tudtunk kötni több, mint egy órán keresztül 7-8 gyereket.

Délelőtt a legónal néhány ovis kisfiú tevékenykedett. Házat, repülőt építettünk, és természetesen tovább folyt a küzdelem azért, hogy ki folytathassa a tegnap elkezdtett kalózhajó berendezését. Mivel a legóasztalnál reggel több felsős is érdeklődött, elhatároztuk, hogy délután őket is várjuk. Kiderült, hogy a nagyobb fiúk is hasonlóképpen – minimális irányítás mellett – sokáig belemerülnek a műanyag építőkockák rakosgatásába.

Délután újabb díszek és ugráló papír-pókok készültek az érdeklődő gyerekek kezei által. A halloween-i témához illően girland szellemeket készítettünk, amit először egy csigavonal megrajzolásával kezdtünk, majd kivágtuk a vonal mentén őket és arcot rajzoltunk nekik. Itt a hagyományos fekete-fehér sémát elhagyva igazán színes szellemhaddal zárták többen a délutánt. Akikben még mindig volt lelkesedés a kézműveskedés iránt ugráló papírpókokat készítettünk. Az ugráló alapot kisebb papírcsíkokból hajtogatott boszorkánylépcsőből készítettük, amire ráragasztottuk a külön kivágott és összeragasztott pók testét. Ezek a nyolclábúak végül az esti halloween-i bátorságpróba dekorációjában impozáns helyet kaptak.

Három napja indult a puzzle projekt és még mindig tart, amit ha valaki a tábor előtt megjósol, gondolkodás nélkül elfogadtuk volna önmagában is. Ráadásul nem csak egy-két gyereket húzott be nagyon és nem is csupán 5-10 percekre, ahogy arra számítottunk. Rendszeresen sokan rakjuk, és ahogy alakul a kép, egyre kitartóbban is, ma délután rekord létszámmal, egyszerre 12-en dolgoztak rajta. Azt pedig különösen jó látni, ahogy a napok során változik, fejlődik a gyerekek technikája. Így bár néhányan még mindig a beerőltetős stratégiát részesítik előnyben, többen már nemcsak a mintára és színre figyelnek, hanem forma és hely alapján is keresik a puzzle darabok megfelelő pozícióját.

Ki gondolta volna, hogy a boszorkány elvarázsolja a pókot és ezért menekülnie kell a póknak a boszi elől? És azt, hogy a zombik félnek a pókoktól? De mégis, egy zombi miért olyan ijesztő egy boszi számára? Sajnos a válaszokat pontosan nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy ezek valóban igazak. Legalábbis, amíg kő-papír-olló csata zajlott boszi-zombi-pók változatban, addig tuti. Két csapat mérhette így össze az erejét a délután elején. Ez volt a mozgás, mielőtt belevetettük magunkat a kultúrban a pókszabásba és társas partikba. Ha nem is mindenki, de elég sokan beálltak és nagyon szerették, hogy gonoszan kacaghatnak, zombisan járhatnak vagy nagy nehezen pókjárásból felevickélve elkaphatják a félős zombikat.

Régóta szerettük volna újra elővenni a királylabdát, de a foci népszerűsége gyakran felülírja a más labdajátékokkal kapcsolatos terveiket. Nem így ma, amikor néhány unatkozó sráccal győzködés nélkül bele tudtunk kezdeni. Menet közben aztán mások is becsatlakoztak, így végül ingadozó létszámmal ugyan, de egészen jó kis meccs jött létre. Kiélezett küzdelemben fej-fej mellett haladt a két csapat, míg végül a hazaiak 3-2-re győzedelmeskedtek az itthoniak ellen.

Idegennyelvi foglalkozást is terveztünk a táborra, így ma egy szűk csoporttal sikerült angolozni. Számok, színek és testrészek ismétlésére fókuszáltunk játékos formában, bár a testrészek között bőven akadtak ismeretlen szavak is. Először egy szétvágott csontvázat állítottunk össze együtt, megbeszéltük a testrészek neveit angolul, majd magunkon is megmutogattunk mindent, aminek a szavát már ismerték a gyerekek. Ezután a “Head, shoulders, knees and toes” dalra tornáztunk egyet. A számok és színek átismétlése után egy nevetős feladat jött: mi mondtunk egy testrészt és egy színt angolul, és az említett testrészt kellett az adott színű dolgokhoz érinteni. Az orr vagy a térd elég vicces helyzeteket tudott eredményezni.
Legvégül saját halloween-i szörnyecskét rajzolt mindenki: dobókockák segítségével dőlt el a testrészek színe és száma. Lezárásként pár szóban be kellett mutatni az új lényt, természetesen angolul; itt már kezdett szétesni a társaság, de azért nem volt teljesen reménytelen a feladat.

Ha már szóba került korábban a pók óriásbarlangja, akkor megemlítjük, hogy minden eddig készült díszt sikeresen vetettünk be a társaság felének tartott halloween-i bulin. Részleteket egyelőre nem árulhatunk el, nehogy a második turnus megszimatoljon valamit a holnapi buli előtt, de annyit elmesélhetünk, hogy mi is borzasztóan félelmetesek voltunk.

Adél, Dalma, Judit, Julcsi, Kata, Rozi, Tami

  •