Az egyik legfontosabb alapelv nálunk, az Igazgyöngy Alapítványnál, hogy ha a gyerekekért szeretnénk dolgozni, akkor az őket körülvevő közegen is dolgoznunk kell. Persze egy gyerek sehol nem független a környezetétől, de egy szegregátumban, ahol sokkal kevesebb a szereplő és beszűkülnek az őket érő ingerek, ez még hatványozottabban érezhető. Ha ezek a hatások egymással szembe mennek, akkor bármilyen remek dolog történik velük a művészeti iskolában, egy kiránduláson vagy egy tanodai foglalkozáson, az nem fog tudni változást hozni az életükbe. Éppen ezért dolgozunk egyszerre sok más területen is: a szülőkkel, családokkal, a településsel, a közösséggel, az óvodával, iskolával és más intézményekkel.

A tanoda ennek a munkának egy kis szeletét érinti, ahol elsősorban a gyerekekkel dolgozunk, de a működésünkből fakadóan – a gyerekeket elhozzuk és hazavisszük – a kezdetektől napi kapcsolatban vagyunk a szülőkkel, családtagokkal, egy ideje pedig az óvónőkkel és a tanárok egy részével is. Ezekben a buszmegállóban, ház előtt, a tanoda vagy az óvoda kapujában, az iskola folyosóján elcsípett beszélgetésekben egyre több szó esik a gyerekekről, és egyre többször érkeznek kérések mindkét oldalról, hogy mit kellene gyakorolni vagy megtanítani nekik a tanodában. Sokat dolgozunk azért, hogy ezek az igények egyáltalán megjelenjenek, nagyon fontosak is nekünk, de szeretnénk innen továbblépni. Ezért indítottuk el az Open Society Foundations Civil szervezetek oktatással kapcsolatos kezdeményezései és a szülői aktivizmus támogatása pályázat keretén belül a szülői klubot. A projekt középpontjában az áll, hogy hogyan lehet otthon segíteni a tanulást, ehhez szeretnénk eszközöket, ötleteket, támogatást adni ezeken az alkalmakon. Augusztus végéig összesen 20 foglalkozást tervezünk megvalósítani, eleinte még a tanodában, az alapítványnál dolgozó pedagógusok vezetésével, később azonban helyi és távolabbi szakértők bevonásával is.

Novemberben meg is tartottunk két szülői klubot, melyek központi témája a matek volt, de emellett felmértük azt is, milyen területeken látnak nehézségeket a szülők a tanulással kapcsolatban.

Az első alkalomra a 3-8. osztályos gyerekek szüleit hívtuk, velük a méréssel, mértékegységekkel foglalkoztunk. Az otthoni tanuláshoz a sütés-főzés adta az apropót, amiben időnként a gyerekek is részt vesznek. Bár nem jellemző, hogy receptből főznének a szülők, ráadásul kókuszgolyót szinte mindenki tud enélkül is csinálni, mi mégis ezt választottuk, és ez alkalommal minden hozzávalót grammra, milliliterre pontosan igyekeztünk kimérni. Közben pedig arról beszélgettünk, miért hasznos az, ha a gyerekeknek vannak saját élményeik ezzel kapcsolatban, ha néha látják leírva, rövidítve a mértékegységeket, ha szülői segítséggel megbecsülik, kimérik és ha kell, átváltják a szükséges mennyiségeket. A foglalkozás végén pedig kerestünk egy-egy receptet, amit a szülők otthon is kipróbálhatnak valamelyik gyerekükkel, ehhez természetesen mérőeszközöket is adtunk.

A második klubra az óvodás és az 1-2.osztályos gyerekek szüleit vártuk, a téma itt a számfogalom kialakítása volt. Azzal foglalkoztunk, hogy milyen eszközöket, feladatokat, játékokat adhatunk a gyerekek kezébe a leghétköznapibb helyzetekben, hogy egyre ügyesebben számláljanak, könnyebben tanulják meg a számjegyeket és minél jobban tudjanak egy számjegyhez mennyiséget kötni. Persze nem csak beszélgettünk, hanem ki is próbáltuk az ötleteket, számláltunk tárgyakon, képeken, hangokon, mozgáson keresztül és gyúrtunk, kiraktunk, mutattunk mennyiségeket, számokat. Az otthoni feladat sem maradt el ezen az alkalmon sem, a számlálgatáshoz pötty- és számmatricákat vihettek haza a résztvevők.

Az első két foglalkozás tapasztalatai nagyon pozitívak, a szülők érdeklődve fogadták a projektet, meglepően sok hozzászólás, kérdés, kérés érkezett a tevékenységek közben. Az már most látszik, hogy az otthoni feladatokhoz több támogatásra lesz szükség, de elégedettek vagyunk az indulással, az elsőre három, míg a második alkalomra hat szülő is eljött a nap közepén. Alig várjuk a folytatást!

  •