Útkeresés a középiskolába

Egy-két éve van egy remek jelenség a tanodában: a gyerekek elkezdtek középiskolába járni, illetve annak a közelébe érni. Ráadásul többen már nem csak a legközelebbi településen elérhető néhány szakon gondolkoznak, hanem Berettyújfalu, sőt néhányaknál Debrecen is bekerült a számítások közé. Ez korábban egyáltalán nem volt jellemző, egy ideje viszont számolunk vele, hiszen már felsőbe járnak, akikkel óvodás koruk óta tudunk a tanodában foglalkozni. Látunk tehát egy pozitív irányt a továbbtanulással kapcsolatban, de ezzel együtt előjött sok-sok nehezítő tényező is. Vannak ugyan tapasztalatok a településen vagy akár családon belül is egy-egy nagyobb testvértől a középiskola elkezdéséről, de a befejezéséről csak elvétve. Nagyon kevés információ jut el a szülőkhöz és a gyerekekhez is a szakokkal, felvételivel, alkalmasságival kapcsolatban, és ami eljut, azok közé is keverednek félreértelmezések. Az igény viszont abszolút érezhető, egyre gyakrabban és korábban kerülnek elő középiskolával kapcsolatos kérdések, aminek nagyon örülünk, de amihez nekünk is fel kell nőnünk, hogy valódi támogatást tudjunk adni ezen a területen is. Nemcsak a választásban, a bejutásban, hanem a bennmaradásban is.

Ezért is indult el szeptemberben a Tesco Ön választ, mi segítünk pályázatának keretében egy projektünk Irány a középiskola! címmel, aminek köszönhetően ebben a félévben három kirándulást szervezhettünk a felsős és középiskolás tanodásainknak. Nagyon izgalmas volt ez az időszak, bár voltak pályaorientációs foglalkozásaink, projektjeink korábban is, ennyire intenzíven ilyen sok inger még sosem érte a gyerekeinket a pályaválasztással kapcsolatban.

Az első kiránduláson Debrecenbe látogattunk, erről már írtunk is korábban, itt az egyetemet és egy pályaválasztási kiállítást néztünk meg. A második és harmadik úthoz egy közelebbi célpontot választottunk, Berettyóújfaluban jártunk iskola- és munkahely-látogatásokon. Voltunk az Arany János Gimnáziumban, egy Coop üzletben, ahol az üzletvezető az Eötvös József Szakgimnáziumban is tanít, és megnéztük a berettyóújfalui Tesco-t, a rendőrkapitányságot és a tűzoltóságot is. Az utazások előtt, alatt pedig néhány egyéni és csoportos feladattal igyekeztünk segíteni a felkészülést, illetve az információk feldolgozását. A Debreceni út közben például a tanoda újságba gyártottunk tartalmakat, nyolcadikosainkat pedig az egyéni tanulásokba építve és a szülőkkel beszélgetve is próbáljuk támogatni az iskolaválasztásban.

Ez a pályázat nagy lehetőséget adott, a gyerekek nagyon várták és élvezték a kirándulásokat, rengeteg beszélgetés alakult ki velük és a szülőkkel is a továbbtanulással kapcsolatban. Ahhoz viszont, hogy a projektnek hosszútávon is érezhető hatása legyen, még nagyon sokat kell dolgoznunk. Az nem volt és nem is lehetett cél, hogy mindenki ennek hatására reálisan kiválasztja, mivel szeretne foglalkozni mostantól, és azt biztosan el is végzi. Ennél egyszerűen sokkal messzebbről indulunk. Közeledni viszont szerettünk volna, ami csak részben sikerült, mert az új helyek, a rengeteg inger sokszor elvitte a fókuszt a hasznos információkról – és miért ne vitte volna, hiszen a gyerekek most jártak először tűzoltóságon vagy pályaválasztási kiállításon. A beérkező impulzusok feldolgozása és az elmélyítés tehát még nem tudott úgy megvalósulni, ahogy terveztük, de lett egy jó alap. Remek lesz a következő pályaorientációs projekten már személyes tapasztalatokra és élményekre hivatkozni. Ráadásul néhány konkrét hatás már most is érezhető volt, néhány nyolcadikosunk például külön, tőlünk és az iskolától is függetlenül elment egy-két iskolába nyílt napra. Mert érdekelte.