2019 több pontján feltűnt már a papírszínház, de az igazi lökést az a hír adta, hogy a United Way Magyarország „Oktatással a jövőért” pályázati felhívására benyújtott tervünk elnyerte a kiírók tetszését. A nemzetközi alapítvány az 5-10 éves korú óvodás és általános kisiskolás gyerekek értő olvasásának elősegítésére kereste partnereit és 46 pályázó közül választottak bennünket, így a módszer folyamatosan jelen lehet tanodánk életében – azzal a nem titkolt céllal, hogy a dokumentált és megmutatott tapasztalataink mások számára is segítséget nyújthatnak az értő olvasás fejlesztése terén. Ennek szellemében meg is tartottuk az év első foglalkozásait. 

Eddig csak csodáltuk a fakeret tartalmát, ezen a héten elkezdtük megalkotni a saját meséinket hozzá. A hosszú alkotási folyamat első fázisában vagyunk, amikor is megpróbáljuk kitalálni és szavakba önteni a közös történetek vázát. A kézzelfogható mesék kerekítése, majd képpé, vizuális nyelvvé fordítása, illetve ezeknek a toldi meséknek a debutálása még igencsak messzinek tűnik… nagy projektbe vágtuk a fejszénket. 

Vázoljuk a tervet: három mesét fogunk írni a tanodában, három különböző korosztállyal. Alsósokkal és felsősökkel, illetve szeretnénk a a szülőket is bevonni az alkotás örömeibe, ezért velük is fog készülni egy toldi mese. Izgalmasan hangzik, ugye?

A héten megtettük az első lépést és ”beindítottunk” két mesealkotást a háromból: az alsósokkal megformáltuk a mese1, a felsősökkel a mese2 főszereplőjét. Mindkettő kiscsoportban, 3-4 gyerekfő segítségével látta meg a napvilágot.

A felsősökkel egy nagyon egyszerű nyelvi játékkal melegítettünk be – számkártyákat használtunk és azonos kezdőbetűvel rendelkező szavakat kapcsoltunk össze, pl.: láttam az állatkertben négy nagy nílusi krokodilt. Ez jó bulinak bizonyult. Majd egy activity-formát játszottunk, a lényege az volt, hogy kitaláljuk ki-kire gondolt leírások alapján (külső és belső tulajdonságokat kellett mondjunk). Önmagunkat is le kellett írnunk, egy negatív tulajdonságunkat kiemelve – ezek nagyon őszinte pillanatok voltak. Minden külső- és pozitív/negatív tulajdonságot post-it-ra írtunk, végül mindenki kiválasztott 2 jellemvonást tartalmazó post-it-ot, ráragasztottuk egy fehér lapra és megalkottuk a főszereplőnket, kollázst készítettünk önmagunkból.

Az alsósokkal is hasonló logikát követtünk. Ráhangolódásként egy többkezes állatos kirakót játszottunk, majd a körülírásos activity-ben is állatok voltak a főszerepben. Volt ott kígyó, kenguru, hörcsög és tengerimalac, oroszlán, cápa és nyuszi is. Jöttek a post-itok – ezekre most rajzoltunk: kedvenc ételt, kedvenc elfoglaltságot. A tulajdonságokkal is megpróbálkoztunk. Kedvesen elmondtuk, hogy ki mit szeret a másikban, majd azt is elmondtuk, hogy mit nem szeretünk annyira önmagunkban. A főszereplő, szavazás alapján, a majom lett. Egy okos, palacsintát és fagyit kedvelő, jó futballjátékos és kötekedő kismajom.

Major Zsuzsa

  •