Nem könnyű mesét írni, többkezes mesét még annál is nehezebb. Egyrészt mert a szövegalkotás kontextusában a kreativitás nem egy magától értetődő tulajdonsága az emberfiának. Kell hozzá táplálkozni olvasási, színházi/bábszínházi, mesehallgatói élményekből, esetleg rajzfilmekből, egyéb mesés tapasztalatokból meg fantázia alapú miegymásból. Másrészt a kooperatív munkának is megvannak külön a nehézségei. Ez volt a kiinduló árnypont, amikor elkezdtük a mesék megírását, a többrétű papírszínházas mesealkotó projektünk első fázisát a szövegértés fejlesztésének jegyében.

Csakhogy nekünk egyikkel sem volt különösebben gondunk az alkotás eme stádiumában. Sem a kreativitással, sem a kooperatív alkotással. A kiscsoportos, egymás ötleteire építő foglalkozások meghazudtolták ezt az előfeltevést, ugyanis a kooperatív játékokon alapuló szövegalkotás egy másfajta, kirakós jellegű kreativitást igényelt. Illetve pont, hogy az együttdolgozás lendített át minket az alkalmakként feltűnő írói blokkon (mert hát mi tagadás, ilyen is volt, picit másabb, mint amilyen az igazi lehet, de volt). Mindig más rukkolt elő egy-egy zseniális ötlettel, ami egy újabb ötletet szült. Egymásból, önmagunkból és saját, meg közös tapasztalatainkból építkeztünk. Együtt illesztettük össze ezeket a nagyon is meseivé varázsolt elemeket, közösen fontuk egymásba az ötleteket. Mindenki máshogy és másmivel járult hozzá az adott narratívához és ettől lett szép és helyénvaló, ettől lett a miénk a két többkezes, többkobakos mese.

Most még csak két toldi mese készült el január-februárban, eddig összesen 3-3 egymásra építő foglalkozás alatt, 6 különböző gyerekcsapattal – mert szereténk minden érdeklődő tanodást bevonni ebbe az alkotási folyamatba. Egy mese készült az alsósokkal, egy mese a felsősökkel. Az alsós mese egy állatmese, a felsős mese egy kalandos történet. Bogi majom az alsós, Gödölei Sztív a felsős mese hőse. Az alsós mese barátságról és a lányos-fiús sztereotípiákról, a felsős mese egy nem átlagos középiskolás fiú egy napi kalandjáról szól. Az alsós mese egy dzsungel-féle erdőben játszódik, a felsős mese Toldon és Biharkeresztesen. Az alsós mese varázslatosabb, a felsős mese realisztikusabb.

És akkor jöjjön egy kis módszertan: az alsósokkal és felsősökkel is dobókockás betű vagy valamilyen szabály menti szógyűjtős, esetleg szószedős versennyel, no meg szerepjátékos mozgással melegítettünk be. Felsősökkel már a story kockákkal is agytornáztunk, hogy jobban menjenek a szövegalkotás folyamatában a kohéziót segítő összefüggések megteremtése. Szintén a nagyobbakkal pompás hullát is készítettünk, illetve igazi többkezes történeteket írtunk, melyek a mesénk tulajdonképpeni narratíváját képezik: egy alapmondathoz csatoltunk egy saját mondatot, majd továbbadtuk a melletünk ülőnek, aki elolvasta, majd szintén csatolt hozzá egy mondatot, továbbadta és így tovább, amíg vissza nem került hozzánk az első kezdő mondat. Az alsósokkal is hasonlót játszottunk, csak ott szóban, több mondatban, néha egész történetnyi gondolatmenettel egészítettük ki egymást – és itt az jött sorra, akinek babzsák volt a kezében, a babzsák szintén körbejárt. A kicsikkel nagy hangsúlyt kapott a kézműves önkifejezés és igen, a kézműves tevékenységbe beágyazott szövegalkotás. Ötletgyűjtő játékokat, reflektáláshoz alkalmas társasokat is játszottunk ezerrel, mint például a sima activity, barkóba, Góóól! kártyajáték, Kariba, Animal upon animal, Imagine.

A két mese szerkesztése még hátra van, illetve a szülőkkel is lesz egy nagy mesealkotós-délelőttünk, hiszen az övék lesz a harmadik toldi mese. Terv szerint már március közepétől át is lépünk a papírszínház projekt következő, szintén hosszadalmasabb alkotói fázisába, ahol vizuális nyelven keresztül értelmezzük a leírt szövegeket: a meséket illusztráljuk.


A papírszínházas projekt a United Way Magyarország „Oktatással a jövőért” pályázat keretében valósul meg.

  •