A fenti cím átvitt értelemben igaz a projektünkre. Az utazó logopédiai ellátás során a logopédus szakemberek mennek a gyermekek intézményébe és helyben látják el őket. Ennek a legfőbb előnye az, hogy sokkal több gyerek részesül a fejlesztésben, mintha csak ambuláns ellátás lenne. Ez utóbbinál ugyanis a gyermeket kell a fejlesztő helyre vinni, ami az ellátottak családja számára idő- és energiaigényes lehet. Különösen vidéken, ahol a Pedagógiai Szakszolgálatok tagintézményeinek ellátási körzete 10-15 település. Ez azt jelentheti, hogy vannak olyanok, akiknek nagyon sokat kell utazniuk ahhoz, hogy megfelelő ambulánsan működő ellátást kapjon a gyerekük. Arról nem is beszélve, hogy ez gazdaságilag is megterhelő tud lenni és nem csak a vonatjegy árára gondolok, hanem akár a lehetséges bevétel kiesésre is, ami a szülőt érinti, mivel heti két délelőtt, jobb esetben délután, a gyerekét kell fejlesztésre kísérnie.

Ha még messzebb megyünk a fővárostól, akkor egyéb nehézségekbe is ütközhetünk. Ugyanis nem mindenhol érik a buszok egymást, sőt van ahol napi 4 buszjárat van. Ebben az esetben fennállhat annak a lehetősége, hogy az itt élő családoknak 3 órával előbb kell indulniuk, majd a foglalkozást követően újabb 3 órát kell várniuk a visszainduló buszra, de legalább a fél órás fejlesztést megkapták. Az ambuláns ellátás mellett, az utazó logopédiai hálózatban is vannak fekete lyukak, ahol kevésbé vagy egyáltalán nem hozzáférhető az alapellátás.

Ilyen helyeken élnek a projektünkben résztvevő gyerekek is. Olyan nagycsoportos óvodás és alsó tagozatos iskolás gyerekek, akiknek szüksége lenne a logopédiai fejlesztésre, de az ellátórendszer hibája és a szakemberhiány miatt nem férnek hozzá. A pilot program ennek a hiánynak a csökkentését hivatott kikísérletezni alternatív módszerrel.

Szeptember óta 3 másik tanodával együttműködve tartunk online logopédiai fejlesztéseket. Megfigyeljük, hogy működőképes, illetve hatékony-e az, ha heti 1 alkalommal, átlagosan 40 perces online logopédiai fejlesztésen vesz részt a gyerek. Most tartunk félidőnél. Változó, hogy kinek hány alkalma volt, mert volt, akivel decemberben befejeztük és helyette mással kezdtük el, illetve olyan is van, akivel csak két hetente találkozunk.

A pilot projektbe különböző tünettel rendelkező gyerekeket válogattunk be; az enyhébb artikulációs zavarral rendelkezőtől, a nyelvlökéses nyelőn keresztül, egy dadogó fiúig. A kezdetektől fogva ez utóbbi jelentette a legnagyobb kihívást. A beszédfolyamatosság zavarának csökkentése normál keretek között is nagyon komplex tevékenység. Ebben az esetben érezzük leginkább az online forma adta korlátozott lehetőségeket. Kevesebb alternatívánk van a közös tér megteremtésére, illetve a bizalmas légkör biztosítására.Továbbá kifejezetten ebben az esetben nagyon frusztráló tud lenni mind a gyerek mind a szakember számára egyetlen lefagyott pillanat, akadozó kommunikáció, amit mi online dadogásnak szoktunk hívni.
Ezzel ellentétben az artikulációs terápia könnyebben kivitelezhetőnek és hatásosabbnak bizonyul ebben a formában. Természetesen itt is alapvetően fontos a megfelelő csatorna biztosítása. Például a hangkialakításhoz elengedhetetlen, hogy a gyermek tisztán hallja és jól lássa a logopédust a feladat közben. Azonban ha ezek megvannak, akkor jó esély van rá, hogy sikeres lesz a fejlesztés.

Azt feltételezhetnénk, hogy a gépen keresztüli tevékenykedtetés lehetőségei szintén korlátozottan vannak jelen. A tapasztalataink alapján nemcsak abban merül ki az online forma, hogy 40 percig nézzük egymást, például képernyő megosztással, illetve egyéb programokkal megoldható, hogy képeket tegyünk a gyerekek elé, vagy online programokkal színesítsük a terápiát (forgókerék, kártya fordítás), amit a gyerekek irányítanak, befolyásolnak, így növeljük az interakciót. Azt tapasztaljuk, hogy ezekre a feladatokra nagy igénye van a gyerekeknek, élvezik, ha hatást gyakorolhatnak a gépre, illetve az egész foglalkozásra.

A program egy másik velejárója és fontos tényezője a helyi vezetők, tanodapedagógusok együttműködése. Pozitívan befolyásolja a projekt hatékonyságát, hogy a személyesen jelenlevők támogatják a gyerekeket. Gondolok itt arra, hogy a gép elé viszik a gyereket, a kezdeti gátlásokat oldva ők is részt vesznek a foglalkozásokon, valamint ha szükséges, akkor beszélnek a projekt fontosságáról, ezzel is segítve a motivációs mélypontokban továbblendíteni a gyerekeket.

Mert igencsak meggyűlik a bajunk a motiváció csökkenésével. Kezdetben nagyon nagy lendülettel indultak a gyerekek, kíváncsiak voltak arra, hogy kik ezek az új emberek, mi az az online tanulás, mi az a logopédia. Aztán, amikor már nem volt annyira izgalmas, hogy a “képernyővel beszélnek”, akkor jött a nehéz idő. Van, akinél sikerült olyan terápiás kapcsolatot kialakítani, hogy kellőképpen motiválja az, hogy van egy online barátja, és mellesleg meg rögzítősorokat mond.
Olyan is volt, akinél kiderült, hogy szereti az online logopédiát, de szeretné ha mellette lenne személyes tanulása is. Ezért a helyi tanodavezetőkkel megegyeztünk, hogy az ő esetében felváltva egyik héten logopédia másik héten személyes tanulás lesz. Ez a beosztás változtatás sokkal motiváltabb gyereket eredményezett. Habár ritkábban találkozunk, de olyankor sokkal intenzívebb egy alkalom.

Összességében kíváncsian várjuk, hogy hogyan fog alakulni a következő félév. Milyen újabb nehézségekkel találkozunk, illetve milyen újabb felfedezéseket teszünk, annak érdekében, hogy egy használható megoldási javaslattal álljunk elő.