Részben az előző tábor tapasztalatai alapján, részben a héten jelenlévő kevesebb számú önkéntes miatt, a leendő és volt elsősöknek délelőtt külön programot is szerveztünk. Általában nem bírják a délelőtti 2,5-3 órát egyben, így az ő délelőttjüket kicsit lerövidítettük és mindenden nap végére egy kalandot terveztünk, ami igazából egy különleges helyszínen játszódó akadálypályát foglalt magába. Jártunk a sarkvidéken, egy erdei éjszakában, a sivatagban, a dzsungelben és a vizek világát is felfedeztük. Minden kaland végén a gyerekek egy kalandlapon pecséttel jelölték, hogyha teljesítették egy nap megpróbáltatásait. Az elképzelés megállta a helyét, a gyerekek szívesen vettek ezen a programon részt, de a csapatbeosztáson sokat kellett menet közben módosítani és a helyszín sem volt valószínűleg a legideálisabb. De nézzük is meg, hogy mik történtek!

Az első felfedezéshez igazán jól fel kellett öltözni, hiszen nagyon hideg vidékre mentünk. A jéggé fagyás játéknál a mozdulatlanná dermedést próbáltuk ki, majd hideg vidéken élő állatok képeit kerestük meg hideg-meleg játék segítségével. Az akadálypálya része csak ezután jött. Egy jégbe fagyott kis lényt menekítettek át a gyerekek pingvinlépésben, majd jégtáblákon keresztül keltek át és egészen a jégfolyó túloldalán található napos helyig vezetett az útjuk, ahol vége kiszabadíthatták a jég fogságában rekedt cuppancsokat. A kaland végén megpihentünk és egy kis jégfestéssel zártuk le a sok izgalmat.

Másnap egy sűrű, sötét erdőben találták magukat a gyerekek. Csukott szemmel hallgattuk az erdő hangjait és mivel nagyon-nagyon sötét volt a gyerekek csak ujjukat és kezeiket használhatták tájékozódásra. Egy taktilis, versengős játékkal kezdtünk. Megtaláljuk valami párját, ha csak a kezünket használhatjuk? Itt kiderült. Az akadálypályához ezen a napon nagy bátorság kellett a kalandorainknak. Csukott szemmel alagútban kúsztak, vékony ösvényen másztak, végül köveken lépdeltek át, hogy egy kis formát a megfelelő helyre dobjanak be. Az alkalmat a Mal-mal nevű játékkal zártuk, ahol a gyerekek sorban egymás hátára rajzoltak egy képet, majd azt egy papírra rajzolták. Hogy mi lett belőle? Az többnyire nagyon izgalmas volt.

Csütörtökön iszonyatosan meleg volt a kultúrház előterében. Meg az a rengeteg homok! Naná, hogy a sivatagi nap következett. Forró babzsákkal hangolódtunk a klímára, ami pontosságot és gyorsaságot is várt a gyerekektől. Aztán jöttek az akadályok. A sivatagi homokban egy ecsettel kerestük először a jeleket (ovisok betűelemeket, az iskolások betűket), ha ez megvolt, akkor következett a trambulinon ugrálás, majd TSMT deszkával a nagy és hatalmas kaktuszig való gurulás. A kaktusz mögötti papírra írták fel a jelet a gyerekek, amit a homokban találtak, de igen óvatosnak kellett lenni, nehogy a kaktusz megszúrja őket. Ezt az alkalmat egy kis ügyességi játékkal zártuk: homokbuckákra dobtunk célba.

Pénteken a dzsungelbe kirándultunk a gyerekekkel. Előhívtuk és meghallgattuk az esőerdő hangjait esőbot, csettintgetések, dobolás segítségével. Aztán a sűrű növényzet mögött rejtőző állatok hangjait figyeltük és azonosítottuk. Majmok, papagájok, krokodilok hangoskodtak körülöttünk. A gyerekek hirtelen egy rosszalkodó majom csapattá változtak, akiknek egy veszélyes dzsungel útvonalon kellett eljutniuk a banánokig, amiket óriás ugrásokkal szerezhettek meg. Majd a megszerzett kincseiket az ügyes lábaikkal kellett a ládájukba helyezni. De még mindig nem volt vége a feladatnak, hiszen a banánokat 3 kisebb darabra kellett vágni, hogy könnyen fogyaszthatóak legyenek. Ezután a dzsungel elcsendesült, és a kis majmok is megnyugodtak.

Szombaton a vizek élővilágával ismerkedtünk kicsit. Először is elrejtett vízi állatokat kerestek a gyerekek. Aztán megnéztük, ki mennyi ideig tudna a víz alatt maradni. Az orrbefogás nagyon jól ment mindenkinek, de az okosak rájöttek, hogy a szájukon keresztül is tudnak ám levegőt venni, így ez a kísérlet nem sikerült túl jól. Abban azonban megállapodhattunk, hogy nem bírjuk sokáig levegő nélkül, ezért is volt szükség rá, hogy a szánkon keresztül lélegezzünk. Tehát megismertük a tényt, hogy a halak kopoltyúval lélegeznek, mi pedig tüdővel. A levegő próba után a színes ernyő segítségével imitáltuk a víz hullámzását egy kis mondóka és egy vers kíséretében (Hullámzik a tenger…, Hol lakik a halacska?). Nem is volt más hátra, csak az igazi vizezés! Tengervizet készítettünk és tavat. Majd a “tóból” kanalak segítségével egy akadálypályán el kellett juttatni egy halhoz a vizet, aki szárazon volt. Egy tavacskába szemetek hullottak, ahonnan a gyerekek csipesz segítségével kihalászták azokat és egy akadálypályán át a szemetesig vitték. Levezetőként vízzel festettük meg szimmetrikus képek egyik felét.

Ági, Julcsi

  •