Majdnem 4 hónap után újra találkozhattunk a gyerekekkel. Márciustól a tanév végéig online tanultunk velük, aztán kicsit pihentünk – nem volt könnyű a digitális munka -, de a héten végre beindult a nyár. Igazából csak a vonaton hittük el, hogy tényleg eljutunk Toldra, tényleg elkezdődhet az első napközis táborunk – bár abban még mindig csak bízhatunk, hogy az első után jöhet majd a második meg a harmadik. A gyerekek nagyjából annyira örültek nekünk, mint amikor 2012-2013-ban, a kezdeteknél még nem voltunk jelen minden héten és nem igazán lehetett tudni, hogy mikor jövünk legközelebb. Nem mondhatnánk, hogy rosszul esett, mi is ki voltunk éhezve már a személyes kapcsolatokra, mi is elképesztően örültünk a srácoknak.

Az első nap persze csak a megérkezésről, a hét néhány eseményének felvázolásáról és egy kis közös játékról szól, de ez most különösen feltöltő volt. Elmondtuk, hogy megint lesz csapatos projektverseny, most tárgytervezéssel és tárgykészítéssel, erre jelentkezett is 25 fő, szóval rendben lesz. Ezután társasoztunk, beszélgettünk, mozogtunk kicsit, aztán beszélgettünk a középiskolásainkkal, hogy nekik milyen igényeik lennének programok terén, hogy jobban meg tudjunk felelni az ő ízlésüknek is.

A mai nap már húzósabb lesz, hiszen érkezik az iskolából hozzánk egy tanító szülői klubot tartani, jönnek vendégek, akik a tábor megvalósulását támogatták, megpróbáljuk rávenni versolvasásra a gyerekeket, lesz aerobic, papírszínház próba, de mozizás is a szokásos társasozáson és kézművesen túl. Hajrá!

Csenge, Dorka, Judit, Julcsi, Máté, Réka, Szonja, Tami, Timi, Zsuzsa

  •