Esti mesék

Sokat meséltünk már messziről, online, önkéntesekkel, sőt évközben a mesedélutánokon a tanodában is, szülőkkel és gyerekekkel együtt, személyesen. Így arra gondoltunk, nyáron kipróbálunk valami mást, pontosabban a kettőnek az ötvözetét. A táborokban többnyire úgyis sokan vagyunk lent, régi és új arcok is, mi lenne, ha most házhoz menne a mesélés?

Az ötlet egyszerű volt: amikor véget érnek a tábori programok, felkerekedünk néhányan és elsétálunk pár családhoz, ahol mesélünk egyet a szülőkkel együtt. A már jól ismert és megszokott keretet sem felejtettük el persze, a rituálé most a mesélős hely kialakításával kezdődött, ezután jött a szokásos gyertyagyújtós, mondókás ráhangolódás, a mese után pedig a gyertya elfújása. Ehhez összeállítottunk egy pici csomagot, igazgyöngyös mesekendővel, mécsessel, mondókás kártyákkal, amit az első alkalmakon odaadtunk a családoknak. Vittünk két mesekönyvet is, hogy mindig legyen választás. Ezekkel egyébként nem titkolt célunk volt az is, hogy akinek van kedve, a két tábor közti időszakra kikölcsönözheti az egyiket, így a szünetben is mehet a mesélés otthon, nélkülünk is.

És hogy hogy ment? Már tervezzük egy ideje, hogy lesz párja annak a blognak, ahol a szülők mesélnek a mesélésről, így most arra gondoltunk, pedagógusaink és önkénteseink tapasztalatait gyűjtjük össze a hétről.

Sok családdal most találkoztam előszőr úgy, hogy mindenki ott volt, nagyon jól esett, hogy annak ellenére hogy a gyerekekkel is csak párszor találkoztam, a szülők is és a gyerekek is mennyire nyitottan fogadtak és álltak hozzánk, hozzám. Szép látni, hogy a családok mennyire komolyan veszik az olvasást akkor is, ha csak egy kis tíz perces alkalomról van szó. Előveszik az eszközöket, odagyűlnek és elcsendesednek. (Eszter)

A 2. naptól kapcsolódtam be két család estéjébe egy rövid időre. Mindkét családnál azt tapasztaltam, hogy vártak minket, számítottak ránk. A rituálé biztonságot adott, mindenki tudta, mi fog történni és alkalomadtán előkészítve vártak minket az eszközök. A gyerekek szívesen vettek részt, és a mese ritmusával együtt vettek részt a folyamatokban (megijedtek, örültek stb.). A családok lehetőségeikhez képest vártak minket, ágyon és udvaron kialakított helyszínnel. A szülők minden esetben bekapcsolódtak a mondókákba és az olvasásba is. A gyerekek megélhették a választás élményét, minden alkalommal dönthettek. (Guli)

Gyerekek szaladnak össze, tesók, unokatesók ülnek le egy körbe. A harmadik napon ez már rutinszerűen megy. Mindenki izgatott, a nagymama kívülről figyel és mosolyog, az anyukák beszállnak, a nagytesók most sokat és szívesen olvasnak, nem úgy, mint amikor olvasást kell gyakorolni. Jönnek a potyautasok is a szomszédból, akik már túl vannak a meseszeánszon a saját családjukban, de miért ne jönnének ide is. Kicsit ilyennek képzelem azt, amikor az egyetlen tévé előtt ültek le régen a társasház lakói, hogy az esti tévéadást megnézzék. (Julcsi)

Önkéntesként most jártam először Toldon, és az előzetes megbeszélések alapján ezt a programot vártam leginkább. A tanodai táborban nyüzsgő gyerekek a nap végén otthon már csendesebben, de örömmel vártak minket. A kellékek (mesekendő, gyertya) meghitt hangulatot teremtettek a mesélésnek. Nagyon jól éreztem magam ezeken az alkalmakon, örültem annak, hogy a szülők is aktívan vettek részt. A hét végére volt olyan család, ahol az egyik mese kedvenccé vált, így azt a könyvet ők ki is kölcsönözték a következő hétre. Szeptembertől szeretnék bekapcsolódni a rendszeres online mesélésbe is. (Kriszti)

Mindkét családnál nagy sikere volt a rituáléknak és annak, hogy személyesen ment az olvasás. A mesekendő mindenhol elbűvölte a gyerekeket, sőt a második alkalomtól kezdve szívesen vettek részt a mesés eszközök kipakolásában, majd a mese végeztével azok összepakolásában. A mesék sokkal fókuszáltabbak voltak így, az is nagyon remek volt, hogy a szülők is bekapcsolódtak a mesélésbe és az egésznek így lett egy ritmusa, extra tevékenysége, hogy körbeadogattuk a könyvet. (Orsi)