Játszunk tovább

Akik ismernek minket tudják, hogy a társasjáték az egyik legfontosabb pedagógiai eszköze tanodánknak. Ez lassan 10 éve igaz, mégis tudtunk új helyet, új feladatot találni a társasoknak. Jelenleg öt évfolyam srácai járnak hozzánk teljesen egyénre szabott foglalkozásokra: nagycsoportos ovisok és az 1-4. osztályos tanulók. (A többiekkel más keretek között dolgozunk). Mivel az egyéni mentorálás már hosszú ideje zajlik és elég jól körülhatárolható, hogy mire jó, azt is meg tudjuk mondani, hogy mire nem annyira.

A rendelkezésünkre álló időkeretet kicsit átalakítottuk és az egyszerre érkező gyerekek kiscsoportjaiban fókuszba került a csoportidentitás építése, fenntartása, támogatása. Ennek egyik eleme, hogy minden csapat társasozik egyet valamikor a foglalkozásuk kezdetén. Hogy mivel? Azt ők választják a mi ajánlásaink alapján. Hogy meddig? 2-3 hétig mindenképp ugyanazzal, de attól is függ, hogy mennyire működik a játék, mennyire játsszák azt ki. Három és fél hónap után azt mondhatjuk, hogy működik, amit elterveztünk. A társasozás megtalálta a helyét és elkezdett szépen működni.

A foglalkozásokról vezetett naplóink rengeteg izgalmas megfigyelést, előrelépést és fejlődést rögzítettek. És persze legalább ennyi elakadást és kérdést fedtek fel, ami a mentorok számára mind-mind remek input a különböző tanulási utak tervezéséhez.

Egy elsős fiú példáján szeretném megmutatni, hogy milyen fejlődést tapasztalható rendszeres társasozásnál. Fontos részlet, hogy korábban, ovisként, csak nagyon ritkán és esetlegesen tudtuk bevonni a tanodai tevékenységekbe, tulajdonképpen nem nagyon értük el. Ebből következően igen kevés társasos tapasztalattal kezdte meg az évet. Így nem annyira meglepő tanulási naplójának első társasos bejegyzése szeptemberből: „A társasozás nagyon nem természetes közege: sem a többiekhez nem kapcsolódótt jól, sem a fenekén nem ült meg, sem a szabályok elsajátítása nem történt meg.” Szeptemberből és október elejéről ilyesmiket tudok kiemelni a naplóiból: „…sokszor nem tudta mit kell csinálni.”, „…a szabálymagyarázatnál rá kellett időnként szólni, hogy figyeljen…”. Aztán másfél hónap után ez olvasható egy játék kapcsán nála: „nem minden szabályelem van meg, kicsit lemarad, de végig jelen van és alakul a társasjátékos figyelme.”, később pedig ez: „…figyelt, ügyesen játszott, nem zavarta, h az utolsó lett.”, ami egy jól tettenérhető és fontos fejlődési pont. Amikor egy gyerek jól tudja magát érezni játékhelyzetben annak ellenére is, hogy nem sikeres, akkor legyünk nagyon boldogok!

Ma pedig a szabadfoglalkozása során, amikor bármit csinálhat a tanulás után, társasozást választott. Ezt tette már a múlt héten is, de ma két játékot is végigjátszottunk, másodjára kifejezetten azt kérte, hogy újat tanuljunk. Amit elsőre megértett, a szabályokat végig betartotta, a fókusz végig a játékon volt, nem kalandozott el. Tehát 4-5 féle társasjátékkal, tucatnyi játszással, 1-2 hónap alatt eljutottunk a szabályokat nem értő, a játékhelyzetben megmaradni nem tudó fiútól odáig, hogy most már a szabadidejében is társasozni szeretne, két partit is végigül értő figyelemmel, két különböző szabályrendszerben. És mindeközben kinyílt, a közösségben is vidáman jelen van, a tanulások során pedig remek a koncentrációja.

Játszunk tovább.