A kiscsoportos ovisoknak idén csoportos mozgás foglalkozást tartunk péntek délutánonként. 

Eltelt néhány hét, hónap, amíg összerázódott a csapat, mindenki megszokta a helyet és minket is, így végül ki tudott alakulni egy viszonylag fix kerete az alkalmaknak. 

Kezdésnek mindig az élményernyő kerül elő: csinálunk gombát, pattogtatjuk a labdát, bebújunk a gomba alá és mondókázunk vagy sétálunk, sétálunk az ernyővel és egyszer csak lecsücsülünk, ha elfáradtunk. Ezután 2-3 nagymozgásos feladat szokott következni, majd egy kézművessel, kis finommotorikával zárjuk a sort. A végén hagyunk egy kis időt a szabadjátékra is, hiszen annyi izgi dolog van még a szobában és a kertben is és fontos része ez a tanodába vonódásnak, hiszen később is mindig lesz ilyenre lehetőségük. A jó időben a játszóteret és trambulint, rossz időben pedig az egyensúlyozó tölcséreket, labdákat és hintalovakat próbálgatják a gyerekek, időnként egy kis Duplo is előkerül.

Eleinte a fő célunk az volt, hogy a feladatokba be tudjuk vonni a gyerekeket és benne is tudjuk tartani egyre hosszabb ideig. A csapat egy részénél ez viszonylag hamar, szinte energiabefektetés nélkül, kialakult. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy volt, aki születésétől kezdve vett nálunk részt Matató foglalkozáson és Baba-mama klubon, sőt évek óta az online mesélésekben is jelen van, illetve az is fontos észrevétel volt, hogy a csapat egyes tagjai között akár egy éves korkülönbség is van, annak ellenére, hogy mindannyian most kezdték el az óvodát. Ezért hát fontosnak gondoltuk, hogy egy átlátható, hétről hétre ismétlődő keretet alakítsunk ki a gyerekeknek, a feladatok számát fokozatosan növeljük. Eleinte még próbálkoztunk vizuális feladatjelzővel, de elég hamar azt láttuk, hogy a legnehezebben beszokó gyerekeknél nem ilyen szinten akadunk el. Lassan haladtunk, akadt egy-két teljesen káoszos foglalkozás, volt néhány hét, amikor a csapatot kétfelé választottuk a foglalkozás egy részében, hogy több egyéni figyelmet tudjunk adni annak, akinek erre szüksége van. Aztán február elején úgy alakult, hogy nem volt elég ember a csoport ketté választásához és közben meg elkezdtek egyben is működni a gyerekek, így azóta újra kiscsoportos foglalkozásokat tartunk. Most már azt látjuk, hogy a legkisebbek nem csak az ismerős rutin feladatokban együttműködőek és irányíthatóak, hanem az új feladatokban is benne maradnak, figyelnek. Tudják a szabályokat, követik őket. 

Van még néhány terület, téma, amire hangsúlyosabban figyelünk, ezek az alapmozgások, egyensúly fejlesztése, utánzás, színek egyeztetése és megnevezése, illetve a finommotorika. 

Alapmozgásoknál egyik kedvencünk a babzsákfolyón átmenés különböző mozgásokkal, de sokszor használunk alagutat, masszírozó szőnyeget és Mozgáskotta elemeket is ezekhez a feladatokhoz. Itt is látunk már változást, főleg az egyre pontosabb mozgáskivitelezésben (például a csak a babzsákra léphetünk játékban tényleg csak a babzsákra lépnek) vagy a kiinduló helyzet felvételében, amiben egyre kevesebb fizikai segítséget igényelnek.

Az egyensúly fejlesztésére rengeteg eszközünk van a mozgós szobánkban, illetve az udvaron. Direkten is szoktuk beletenni a foglalkozásba, például akadálypálya részeként használunk padot, egyensúlyozó folyót, érzékelő korongokat, de szabad játék alatt a legtöbb eszközünk ezt a célt szolgálja. Egyébként a csapat felének kifejezetten jó egyensúlyérzéke van és az új eszközöket is hamar megszokják, a másik két gyerek sokkal bizonytalanabb, náluk még továbbra is fontos a fizikai segítség, illetve lassabb tempó.

Az utánzás is több feladat során előjön, akár a mondókázásra, éneklésre gondolunk, akár kifejezetten mozgásutánzó játékokra a tükör előtt. Az utánzás adta lehetőségeket akkor is figyelembe vesszük, amikor a gyerekek egymás után vesznek részt egy feladatban, így mindig az idősebb, mozgásban ügyesebb gyerekek szokták kezdeni a feladatot, hogy a kisebbek több mintát is lássanak, mielőtt sorra kerülnek. Érdekes módon itt nagyon különböző a négy gyerekünk a kifejezetten ezt a területet célzó feladatokban, például a mondókázásban. Van, aki mindent utánoz és van, aki általában igen, de néha a kedve kicsit akadályozza a részvételt. Egy kislány hosszabb-rövidebb szakaszokra beáll az utánzásba, egy kisfiú viszont ritkán és csak egy-egy mozdulatot utánoz le. Így érthető módon nagyon várjuk azt a pillanatot, amikor ebben áttöréshez jutunk.

A színek egyeztetését, megnevezését általában egyéb feladatokba építjük be. Míg az egyeztetés már tök jól megy komplexebb feladatban is (hozz ki az ernyő alól egy olyan színű tárgyat, amilyen karkötő a kezeden van), a színek nevével, tárgyak színének megnevezésével még van dolgunk. 

Finommotorikán belül elsősorban szem-kéz koordinációval, ujjizmok erősítésével foglalkozunk. Ezt a foglalkozás végi kézműves feladatba építjük meg, változatos feladatokkal, festéssel, matricázással, tépéssel, vágással. 

Mindig elmondjuk és hangsúlyozzuk az ilyen típusú blogoknál, hogy a gyerekek fejlődésében mi csak egy icipici szelet vagyunk a heti egy óránkkal, de szeretjük ezeket a pénteki foglalkozásokat, jó látni azt az ívet, ahogy a gyerekek megérkeznek a tanodába és már azon gondolkodunk mostanában, hogy hogyan is legyen jövőre velük a folytatás. Szerencsére idén szuper volt az együttműködésünk az ovival minden korcsoport tekintetében, szóval reménykedünk benne, hogy ez jövőre sem lesz másképp.