„CSAK ENNYIT TUDOK TENNI, DE ENNYIT MEGTESZEK…”

– mondta A bátor kispapagáj c. népmesében egy kék színű madárka a lángoló erdő és a folyó között röpködve. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Néhány éve már, hogy a tanodánkba járó gyerkőcöket elkezdtük behálózni a mesék varázslatos világával. Az online családi mesélések, a kortárs meseírókkal szervezett beszélgetések, a mesekönyv-kölcsönzési lehetőségek mellett az idei tanévtől havi rendszerességgel elindultak az alkotó-fejlesztő mesefoglalkozások is. A mesék, mint az egységes és egylényegű világkép részei, képesek áthagyományozni az egyetemes tanításokat, létfontosságú információkat közölnek a világ működéséről és az ember életfeladatairól, s megmutatják azt is, hogy miként vész el a rend, s hogyan lehet azt újra megtalálni.

Az élőszavas mesemondást, a foglalkozásokba beépített rítusokat, a testet-lelket-szellemet játékosan megmozgató, s az érzelmek széles skáláját felvonultató mesefeldolgozásokat hamar megszerették a gyerekek. Két korcsoportot alakítottunk ki, s bár a MeseBarlang-látogatás fakultatív jellegű, s bár az egész napi suli után jól jönne mindenkinek egy kis szabadidő, mindkét korcsoportban általában öt-nyolc mesehős jelentkezett a próbatételekre. Hamar kialakult a törzslátogatók köre is.

A mesék kiválasztásakor a fókusz azokon a fejlesztési területeken van, melyek a családi-iskolai környezet által kevésbé reprezentáltak. Ilyenek például az egészséges önértékelés, önbizalom és önbecsülés kialakításához szükséges önmegfigyelés és önismeret… a kapcsolatteremtés és a közösséghez tartozás képessége… a bátorság, cselekvőerő, valóságérzékelés… a belső erőforrások felismerési képessége: szorgalom, kitartás, önmérséklet, kudarctűrés… a viselkedésünkért való felelősségvállalás… az értékek-tudás-eredményesség összefüggésének felismerése és megélése.

A tanév mesefoglalkozásain a népmeséké volt a főszerep. Világkörüli útra indultunk, s a magyar mesék mellett belecsíptünk az afrikai, indiai, üzbég és eszkimó mesékbe is. Állatmesékkel kezdtünk. E mesékben ugyanis az állatok ember módjára gondolkodnak, beszélnek és cselekednek, anélkül, hogy a csoda érzetét keltenék. Így különösen alkalmasak a kívánt fejlesztésékre. Később belekóstoltunk a novellamesékbe és a kortárs magyar műmesékbe is. Minden hónapban más-más mesét dolgoztuk fel, a korcsoporti sajátosságok a feldolgozás módjában és tartalmában jelentek meg.

S hogy miként épül fel egy ilyen foglalkozás!?

A gyerekeket találós kérdésekkel, kisebb próbatételekkel várjuk, melyek teljesítése után beléphetnek a MeseBarlangba. Bent áthangolódunk a konkrét mese világára – dalokkal, képekkel, rövid hangfelvételekkel, videórészletekkel és beszélgetéssel. Következik a rituális, közös tűzgyújtás: faágacskákkal közösen körberakjuk a mesegyertyát, majd meggyújtjuk a mese lángját. A gyertyaláng fellobbanása után a gyerekek kényelmesen elhelyezkednek, ki ülve, ki hason fekve, vagy épp babapózban. A ritmikus a mesecsalogató történetet után következik a mesemondás.

Abból a bizonyos mesetransz-állapotból csak lassan, fokozatosan jövünk vissza, először a fantáziánkat mozgósítva: Hogy néz ki a tenger, amit a kisegér átúszott? Milyen lehet a padisah kertje? Mekkora és milyen formájú az Üveghegy? Milyen hosszú a lián, amivel megkötözi a kecskebak az oroszlánt? Repül a meselabda, s érkeznek a válaszok. Ezután óvatosan bemozgatjuk az érzékszerveinket: Milyen volt a tűz melege, mikor a papagáj elrepült fölötte? Mutasd, hogyan fáradt el a kiselefánt, mikor gazellaként szaladgált? Próbáld ki, milyen libaként pelikáncsőrrel csipegetni a magvakat?

Mire idáig érünk, a gyerkőcök felfrissülnek, jöhetnek az érzelmek: Mit érzett a kiselefánt, mikor a majmok kinevették? A testvérek, mikor elfogták őket a poroszlók? A kék papagáj, mikor meglátta a tűz elől menekülő barátait? Észrevétlenül lépünk át a személyes síkra, ahol további kérdésekkel hívjuk elő a gyerekek saját élményeit. És jönnek az örömteli vagy éppen fájó történetek, az elismerő vagy éppen együttérző, bátorító reflexiók – egymást inspirálva,
támogatva, megemelve. Végül, akinek kedve van, egy gyors casting után bele is bújhat egy-egy szereplő bőrébe, s jöhet egy kis szerepjáték.

A mesék kreatív feldolgozását mindig nagy várakozás előzi meg. Egyéni munkával kezdünk, majd – az elkészült műalkotások felhasználásával – következik a feladat kooperatív része.

Miután mesehőseink sikeresen végigmennek a próbatételeken, természetesen a jutalom sem maradhat el. A foglalkozás végén gyümölccsel, magvakkal és üdítővel kínáljuk őket, s a lakoma közben felelevenítjük, bevéssük a mese legfontosabb gondolatait.

A Mesebarlangból való kilépéskor útravalóként mindenki kap egy apró ajándékot, ami alkalmas a mese legfőbb tanulságainak felidézésére: egy kulcsmondattal feliratozott meseképet, a tudás-kincsek gyűjtésére alkalmas füzetecskét vagy épp egy próbatétel-emlékérem.

Itt a vége… fuss el véle… aki nem hiszi, jöjjön, és járjon utána!

MOTTÓ:
„A gyerekkorban hallott történetek együtt növekszenek velünk:
virágot hoznak, kiteljesednek, gyümölcsöt érlelnek.
Semmi más nem kell hozzá, csak meg kell őrizni őket.”

(Lázár Ervin)

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!