Leszámolás az álhírekkel

Szeretjük a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) projektjeit, és szerencsére többnek is részesei lehettünk már. A GameON for Democracy, másnéven „Using Digital Games to Promote Youth Engagement and a Culture of Democratic Debate in Hungary” projekt a United Nations Democracy Fund „Digitális játékok használata a fiatalok elkötelezettségének és a demokratikus vita kultúrájának előmozdítására Magyarországon” programjának támogatásával valósul meg, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány koordinálásával. Középpontjában pedig a DIA Szárny Játéka került.

Az őszi szünetben meg is valósítottuk az első eseményünket, 10 felsőssel és középiskolással. Először lejátszottuk a játékot, de nem egyedül, hanem plénumban, mert úgy ítéltük meg, hogy a játék túl sokat kér a srácaink szövegértés képességéhez és digitális kompetenciáihoz képest, ráadásul az aktivizmus, a populizmus, a környezetvédelem, vagy a bányavárosi közeg is elég idegen számukra. Éppen ezért játék közben rengeteget tudtunk beszélgetni az események kapcsán. A figyelmük fókuszálására egyébként kiscsoportokban feladatokat kaptak, így helyszíneket, szereplőket és értékeket is kellett gyűjteniük.

Bár voltak jó beszélgetések, összességében azért eléggé elfáradtunk, de számítottunk erre, így terveztünk ide egy kis rohangálást. Az összegyűjtött helyszínek, szereplők és értékek fecnikre kerültek és elrejtettük őket az udvaron. Rohangálással, keresgéléssel kellett csapatonként összegyűjteni egy-egy kategóriát, majd amikor mindent megtaláltak át is beszéltük őket egy Hova állsz? gyakorlattal. Így megtudhattuk, kik a legnépszerűbb szereplők, melyik helyszín érdekli őket a legjobban és melyik értékek igazán fontosak számukra.

Azután, hogy lelazultunk – persze a téma mentén – vissza is nyertük a türelmünket egy kis üldögélésre. Kiemeltük az álhír témáját, erről beszélgettünk kicsit. Szemléltetési céllal játszottunk is egy Pletyka játékot, és elég szépen torzult a tanodával kapcsolatos álhírünk, amit az első gyereknek súgtunk, mire a tízedik gyerekig el tudott jutni.

Ezután a kiscsoportok feladata az volt, hogy írjanak egy olyan álhírt, ami a tanodáról szól, de úgy, hogy akár a tanoda működését is veszélybe sodorja, ha túl sokan elhiszik azt. Talán a legjobban sikerült álhír:

Persze nem hagyhattuk, hogy ezek az álhírek elterjedjenek, így mindegyiket teátrálisan megsemmisítettük a foglalkozás zárásaként. Bárki aki tudott mondani valamit az álhírek jellemzőiről, arról, hogyan lehet felismerni őket, mit lehet velük kezdeni, az kijöhetett és belevághatott a papírba. Ne izguljatok, mindent felszabdaltunk!