Repülőbajnokság

Ma nem próbálkoztunk drámajátékokkal, úgy éreztük, hogy kissé elfáradtunk a hét végére, így kiütőssel és karkötőssel vezettük le a feles energiákat, majd egy uzsonnával nyugodtunk meg annyira, hogy bemehessünk a kultúrba, hogy repülőbajnoksággal folytassuk a napot.

Két számban volt verseny: repülőkkel és helikopterekkel lehetett indulni. Mindenki saját maga által készített és dekorált járművel vett részt. A helikopter nagyon népszerű volt a gyerekek körében, de még a legegyszerűbb papírrepülők is nagy számban születtek. Ráadásként kis utazást tettünk az űrben szívószállal kilőhető rakéták segítségével.

A társasjátékok terén már az előző táborban elértük az erre a nyárra kitűzött alapcélt, de nem rohantunk tovább, próbálunk magabiztosabbá válni az új helyzetben. Mi és a gyerekek is. Persze eddig is játszottunk az alsósokkal, de inkább egyszerű kártyajátékokat, partijátékokat, kétszemélyeseket, néhány kockajátékot, a komplexebb struktúrákkal csak most ismerkednek.

Egyelőre két játékot próbálgatunk, a Medici mellé az utóbbi két napban csatlakozott a Cacao is, ami valóban ideális bevezető a stratégiai játékokhoz, hiszen a népszerű mechanizmusok közül megjelenik benne a lapka- és a munkáslehelyezés is. Egyik játéknak sincs bonyolult szabálya, gyorsan elsajátítható a játékmenet és azt azért már szépen megalapoztuk, hogy figyelmesen végighalgassák a magyarázatokat. A játékokat koncentráltan végigjátsszák, a licites struktúrában ráadásul egyre magabiztosabbak, egy harmadikos fiú például nyert is már Medici partit idősebbek, sőt, önkéntesek ellen is. A következő táborban szeretnénk tovább játszani ezzel a két játékkal, de egy vagy két új társas is elő fog majd kerülni. Reméljük, hogy a nyár eredménye az lesz, hogy a tanoda hétköznapjaiban, az alsós korosztály számára is hangsúlyosabb tud lenni a társasjátékozás.

A német ma elmaradt, viszont a héten először sikerült mindhárom angolosunkat bevonni az idegennyelvi foglalkozásokba. Nem sikerült mindegyik teljesen úgy, ahogy szerettük volna, például az egyik páros foglalkozást az első tíz perc után két egyéni foglalkozásra kellett bontanunk, de persze voltak remek pillanatok is. A játékok és eszközök használata egyre motiválóbb a kisebbeknek, és egyre bátrabban mernek feladatokat megoldani velük. Tegnap kaptunk egy ígéretet a legkevésbé motivált angolosunktól, hogy ma ő is beáll, és a délelőtt végén ezt az ígéretét be is tartotta. Habár már nem volt idő sok feladatot megoldani vele, de örömhír az, hogy azt mondta, “nem is annyira rossz ez az angol”.

Amíg a kisebbek elmentek trambulinozni, a kultúrban folytattuk természettudósainkkal az időjárás projektünket. Elsőként azt figyeltük meg, mi történik, ha hideg és meleg légtömegek találkoznak. A kísérletünkben egy átlátszó műanyag tálba meleg vizet töltöttünk, majd a tál egyik felére piros ételfestéket öntöttünk, másik felére pedig kék ételfestékkel színezett jégkockát pottyantottunk. A bemutató olyan jól sikerült, hogy még egyszer megismételtük, miközben a vihar keletkezéséről beszélgettünk, illetve a korábbi témák is szóba kerültek. Ezután a szélről beszéltünk, és mindenki elkészíthette magának a saját szélerősséget mérő és szélirányt mutató szélkakasát. Ez egy kicsit hosszabb időt vett igénybe, mint amennyire számítottunk, de egyik gyerek sem hagyta ott a nehéz munkát. A foglalkozás végén pedig mindenki izgatottan ment ki az udvarra, hogy kipróbálhassa a remekművét. Sajnos nem volt túl nagy szél, ezért megbeszéltük, hogy holnap próbáljuk ki a szélkakasokat. Reméljük az időjárás kedvezni fog nekünk!

A pályán aztán minden rendben folytatódott, de a napzáró trambulinozás káoszában megállapíthattuk, hogy a gyerekek – persze velünk együtt – valóban nagyon elfáradtak a sok programban, így jól jön a jövő heti pihenő. Holnap délelőtt persze még együtt leszünk kicsit, de a blog is megpihen. Augusztus 10-én folytatása következik.

András, Berta, Bogi, Eszter, Julcsi, Máté, Milán, Orsi, Petra, Tami