Figyeljetek a kezemre, mert csalok!
A mai nap fő attrakciójaként sor került a szövegértéssel összekapcsolt Rodolfo-projekt záróeseményére, ahol kis bűvészeink bemutathatták trükkjeiket. Délelőtt egy-egy önkéntes átismételte a feladatlapokból tanultakat a gyerekekkel, majd feliratkozhattak egy szép plakátra is. Izgultunk mi is, és a gyerekek is. Sokszor ők kérték, hogy nézzük át még egyszer, hogy mit kell csinálniuk, szerették volna ők is, hogy minden simán menjen délután, élesben. Mind összegyűltünk, de mivel sajnos nehezen hallottuk egymást, így leginkább azok maradtak, akik fel is léptek, viszont ők nagyon figyelmesen és kíváncsian nézték meg egymást. A projekt lefolyása és a zárás is pozitívnak mondható. A gyerekek olvastak és ügyesek voltak, el-eltünedezett a betűundor, ennek együtt örültünk. De tanulságokat is meg tudunk fogalmazni, például a mai esemény megmutatta nekünk, hogy érdemes lenne az előadói készségek fejlesztésével is foglalkozni.
Az elmúlt napokban több nehézségbe ütköztünk a szabadtéri játékok lebonyolítása során. Az eddigiekből tanulva a mai délelőttre és délutánra több párhuzamos programmal is készültünk, melyek a változó létszámú és összetételű csoportokkal működtek. Mialatt a felsős korosztály folytatta a társasversenyt, addig az udvaron két helyszínen különböző labdás gyakorlatokat teljesíthettek az érdeklődő gyerekek. Minibajnokságokat rendeztünk sokféle számban, volt célbadobás, -ütés, -gurítás, teke, reflexteszt és az eszközökben sem volt hiány: használtunk babzsákot, kislabdát, gumilabdát, röplabdát, álló és mozgó hullahopp karikát.
Az ezzel párhuzamosan futó ügyességi feladatoknál a fiúk (és persze a lányok is) kipróbálhatták magukat a focizás eggyel magasabb művelésében. Kezdetben a résztvevőknek egyre távolabbról kellett beletalálniuk a focilabdával a hullahopp karikába, ám itt még nem állt meg a tudásuk letesztelése. Nehezítésként később a karikákat különböző magasságokba helyeztük, így kénytelenek voltak már nem csak a földön gyengéden rugdosni a labdákat. Ezt egy kis verseny követte, ahol a feladatok között szerepelt a bóják közötti labdavezetés, futás, ugrálás és miegyéb.
Délután is inkább a kisebb korosztály volt kint, és egy elég intenzív focizás vette a kezdetét, de ezek mellett elszórva 2-5 fős csoportokban sok egyéb játék is folyamatosan jelen volt: fogócska, hullahopp verseny, élménypedagógiás ernyő. Úgy tűnik, sikerült jól reagálnunk az előző napokban felmerülő problémákra, talán a kicsit alacsonyabb létszám, talán a több alternatíva miatt mindenki megtalálta a neki tetsző tevékenységet.
Folytatódott a készülődés húsvétra. Színes papírokból tojásokat vágtunk ki, majd ezeket összeragasztva 3D-s, felakasztható díszeket csináltunk. Nem csak rengeteg tojás, de egy pörgő-forgó nyuszi is készült, amiknek egy része most már a tanodánkat is díszíti.
A gyerekkorral kapcsolatos felvételek készítése sem maradt abba. A részvevő gyerekeken kívül ma újabb önkéntes riporterek is csatlakoztak a csapathoz, így egyre változatosabb anyagból kell majd összevágni a kisfilmet. A stáb meg is kapta első felkérését, a bűvészbemutatót kellett dokumentálni az utókornak.
Pont egy éve készítettünk először aszfaltkrétát a gyerekekkel Toldon, aminek sikerén felbuzdulva, ezt idén is megismételtük. Hasonló sikert aratott. Most jobban előkészítettük a folyamatot, hiszen előre kibéleltük a gurigákat nejlonnal. A gyerekek műanyag poharakban elkészítették a gipsz-víz-tempera megfelelő arányú keverékét, majd ezt töltötték a már kész formákba. Így megkíméltük őket a kréta készítésének legnehezebb fázisától, ami a folyamat elején képes elvenni néhányak kedvét az egész dologtól. Fontos új elem még, hogy idén mindenki magának keverte ki a temperás gipszet, a saját poharában. Talán ezen újításoknak köszönhető, hogy még nagyobb népszerűségnek örvendett ez a programunk. Valamint, a maszatolás, mert az is fontos, azon nem változtatunk. Kedden lesz kész, már nagyon várjuk. Telerajzoljuk velük a toldi aszfaltot!
A délután végén sor került egy disputás foglalkozásra is, persze csak azután, hogy minden egyéb program végére értünk. Szerettük volna, ha a disputára járó lányok is eljönnek, de végül csak a négy fiúból álló keménymag tartott velünk. Az alacsony létszám ellenére (vagy éppen ezért?) kifejezetten jól sikerült ez az alkalom, melynek témáját a Facebook-használat, az információkkal való visszaélés és az internetes zaklatás köré építettük. A Facebookon használatos emotikonokkal csekkoltunk be: ki, milyeneket használ és mire, kinek küldi azokat. Ezt követően a már jól ismert kétsarkos vita segítségével boncolgattuk a srácok Facebook-használati szokásait. Volt például egy olyan kérdés, hogy használják-e tanulásra a Facebookot, amire izgalmas válaszként érkezett, hogy igen, például akkor, ha ott derül ki valakiről, hogy nem megbízható. Nos, ez is egyfajta tanulás. Ezt követően egy megtörtént esetet dolgoztunk fel, amiben egy kanadai lány internetes zaklatás áldozatává vált, majd öngyilkosságot követett el. A vita során kerestük az okokat, a szereplők (tanárok, diáktársak, szülők, barátok, az áldozat) felelősségét az ügyben. A srácok hozták az érveiket, vitatkoztak egymással és saját sztorikat, példákat is megosztottak. A disputa foglalkozásiankon egyre inkább az érvek, a sztorik, az egymásra való reagálás dominál, ami remek. Szükséges azonban még dolgoznunk azon, hogy az általunk bedobott érveket, sztorikat, álláspontokat is megfontolják, vitatkozzanak vele.
Ági, András, András, Berta, Julcsi, Máté, Milán, Orsi, Patrik, Petra, Sára, Tami
