Házak, hidak, építmények
Ismét egy projekthéten vagyunk túl. Bár mostanában van, hogy egy-egy pályázat köré szervezzük ezeket, a projektheteket eredetileg nem emiatt találtuk ki, és a pályázatokon túl is nagyon szeretjük. Hogy miért, annak rengeteg oka van. Együtt dolgoznak a gyerekek, amit ők is szeretnek, mi is szeretjük, ha csapatban kell lenniük, plusz együtt is jó foglalkozást vezetni. Kizökkenünk kicsit a hétköznapok nagyon hasonló folyásából, kidolgozhatjuk azokat az ötleteinket, amik az egyéni tanulási keretekbe nem nagyon férnek bele, akár kicsit szusszanhatunk is a foglalkozásterv készítésben (év vége felé közeledve, azért ránk fér ez), de megcsinálhatjuk esténként a rég halogatott terveink egy részét is.
A héten a tervezés, építkezés, problémamegoldás, kreativitás volt a fókuszban. Három tervvel készültünk, életkor szerint differenciálva: külön az iskolaelőkészítősöknek, az alsósoknak és a felsősöknek. A közös pont, a témán túl, az alkalmat lezáró kisebb-nagyobb könnyítésekkel játszott Rhino Hero volt.
Az iskolaelőkészítőnél is alapvető elem volt az építkezés, de a síkbeli- és térbeli tájékozódás, mintakövetés, szem-kéz koordináció és ujjizmok erősítése is szempont volt a tervezésnél. Könnyebben és nehezebben illeszkedő elemek (papír téglák és Duplo-k) összeépítésével kezdtünk. Itt volt, hogy csak egy inputot adtunk, mit építsenek (pl. házat), de volt, hogy az általunk megépített Duplo építményt kellett lemásolniuk. Ezután áttértünk a síkba, ahol egy nagyon izgalmas gumis eszközzel kellett az előre rajzolt mintát kirakni.
Alsósokkal a foglalkozást egy kicsit szerepjátékos közegbe helyeztük. A keretsztoriban hídépítésre kérték fel őket, viszont azt gondoltuk, hogy előtte valami képesítést kéne szerezniük, mert csak így, minden nélkül, mégse lehet hidat építeni. Szerencsére a Toldi Építészeti Kamara pont ebben az időben hirdetett két kurzust, melynek teljesítése után diplomához juthattak a résztvevők, ki beszállítóként, ki építésvezetőként, ki műszaki ellenőrként vagy építészként. Az első kurzusnál vakon, az oktató utasításait követve kellett egy építményt létrehozni, a második kurzus során azt tapasztalták ki a gyerekek, hogy hogyan lehet egy kockára stabil építményt építeni, ha csak poharat és spatulát használhatnak fel és a kockának mindig alul kell lenni.
A képzés után pedig jött a való világ. Közösen, adott eszközökből kellett stabil, egy folyón átívelő hidat építeni. Minden tanodába érkező csapatnak más és más eszközkészlet állt rendelkezésére. Így született szívószál híd, spatula és csipesz híd, guriga és karton híd, mályvacukor és tészta híd, valamint hurkapálca és karton híd. Ebben a feladatban vált lényegessé az is, hogy ki milyen képzést végzett el. Ugyanis a beszállító felelőssége volt, hogy a szükséges eszközöket időben leszállítsa, valamint a később felmerülő eszközigényeket kezelje. Az építésvezető figyelt a határidőre, míg a műszaki ellenőr a híd stabilitását, valamint a híd paramétereinek teljesítését figyelte. Az építész az esztétikai szempontokra koncentrált: a híd hasonlítson ahhoz, amit az építés előtt választottak a csoport tagjai.
Mivel a felsősökkel élőben csak a klubalkalmon találkozunk és akkor is szeretik kicsit a lazább kereteket, így egy lazább tervvel készültünk nekik. A vakon építés náluk is nagy siker volt, igaz velük a Make ‘N’ Break Extreme kártyáit és elemeit használtuk, és ők egymásnak adták az instrukciókat, nem pedig mi nekik. Utána különböző kártyavár építési technikákat próbáltunk ki. Hol sikeresebben, hol kevésbé. De ami tuti, hogy erősen kellett koncentrálnunk és a türelmünket is próbára tette.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat. Az alsósok hihetetlen együttműködőek voltak és meglepően jól dolgoztak csapatban, sokan a szerepüket is nagyon komolyan vették. Szuper jókat ötleteltek, kevés veszekedés, egymás ellen szegülés volt. Az ovisoknál sok hiányzó volt, így igazából a fél csapattal nem tudtuk megcsinálni az alkalmat, de ők is szerették a hetet. Kitartóak voltak és rövid idő alatt is láttuk, hogy ráállnak egy-egy feladatra, megértik, hogy mit és hogyan kéne csinálni, sok sikerélményt szereztek. És tulajdonképpen, minden bosszankodás ellenére, a felsősökkel is jól sikerült a klubfoglalkozás, csak az a fránya kártya ne csúszott volna annyira.
A projektnek még nincs vége, a héten a hidak értékelése következik, ahol különböző szempontok mentén pontozzák majd a gyerekek egymás munkáját.
