Családoknál

Már 9 hónapja, hogy együtt dolgozom a toldi anyukákkal és a 0-3 éves korosztállyal. Ez alatt az idő alatt kialakult egy fix menete a foglalkozásoknak, amit a családlátogatások alkalmával már tartani tudunk a nagyobb gyerekekkel és az anyukákkal. A kisebbekkel is próbálunk már kialakítani kereteket, de ott ez kicsit még nehezebben működik, könnyebben felborul. Úgy gondolom, ez idő alatt már minden anyukával és babával sikerült megtalálni a közös hangot és azokat a tevékenységeket, amiket a gyerekekkel együtt is szívesen csinálnak. A nagyobb gyerekek, ha meglátnak az ablakból vagy a kertből már szaladnak elém és izgatottan várják a közös játékot

A foglalkozás elején köszöntetni szoktuk egymást egy kis mondókával, ami a Szervusz pajtás, kukorica hajtás. Utána elmondunk még együtt egy-két mondókát. A kedvencek közé tartoznak a Csipp, csipp csóka…, Gyülekeznek a felhők…, Húzz, húzz engemet…, Lassan forog a kerék… és a Gyí paci, paripa. Persze igyekszünk mindig valami újat is megtanulni, amivel a gyerekek megtanulják pl. a testrészeik nevét vagy ami éppen az aktuális évszakhoz, ünnephez kapcsolódik. Nagy örömmel veszem, ha az anyukák arról mesélnek, hogy egy-egy közösen megtanult mondókát nem csak a foglalkozások alkalmával mondunk el, hanem a mindennapokban is előkerülnek. Sőt néha a Youtube-on is rá kell keresni, mert a gyerekek újra és újra meg akarják őket hallgatni, elmondani.

A mondókázás után mesét olvasunk, 2-3 rövid mese közül választhatnak a gyerekek. Ezeket a meséket sok esetben az anyukákkal felváltva közösen szoktuk felolvasni. Van pár gyerek, aki igényli, hogy akár több mesét is meghallgasson. A mesehallgatások elég interaktívak szoktak lenni, mert a gyerekek kommentálnak közben, nézegetik a képeket. A szókincset nem csupán mondókákkal, hanem szerepjátékokkal is igyekszünk fejleszteni. Nagy kedvenc a főzős játék, ha ezzel játszunk a gyerekek nagy örömmel készítik az anyukáiknak és nekem a finomabbnál finomabb ételeket. Ekkor megnevezzük közösen a tányérra került ételeket és verbalizáljuk, hogy hogyan készítettük el azokat. 

A kötöttebb rész után egy kis szabadabb játék következik, amikor kipakolok 2-3 játékot és eldönthetik, hogy melyikkel szeretnének játszani. A gyerekek kedvencei közé tartozik a formabedobós ház, montessori tornyok, a dupló és az állatos formaegyeztető eszköz. Ezek nem csak a gyerekek finommotorikáját, szem-kéz koordinációját, hanem általános ismereteit is fejlesztik. Ilyenkor megnevezzük az állatokat és hangutánzással kiadjuk a hangukat. A  színeket és a kisebb-nagyobb relációkat is elmondjuk együtt. Ha sikerélményük van a gyerekeknek ezekben a játékokban, nagyon cukik tudnak lenni, büszkék magukra vagy megtapsolják magukat.

Egy kicsit már elkezdtünk a kézműveskedéssel is foglalkozni, főleg festeni szoktunk és gyurmázni. Festésnél lenyomatokat szoktunk készíteni pl.: kézlenyomatot, láblenyomatot, de volt hogy már wc papír gurigát és kisautó kerekét nyomtuk a festékbe és ezek lenyomatait próbálgattuk a papíron. Ezeket a tevékenységeket a gyerekek imádják és tetőtől talpig maszatosak utána. Az anyukák ilyenkor szívesen festenek együtt a gyerekekkel vagy egy-két alkalommal saját alkotásba is kezdenek. Előfordult már olyan is, hogy a közösen elkészített képet felragasztották a falra vagy a szekrényre. A kézműveskedéssel sokszor olyan gyerekekhez is meg lehet találni az utat, akiket más játékkal csak rövidebb időre tudok lekötni és a mesehallgatást vagy a mondókázást sem kedvelik annyira.

Egy másik nagyon fontos terület a mozgásfejlesztés. Azokkal a gyerekekkel, akik már tudnak mászni vagy járni, szoktuk használni az érzékelő korongokat és a mászó alagutat. Nem mindenki használja őket elsőre szívesen, jó pár alkalom kell amíg megbarátkoznak velük, de utána meg nehezen lehet őket arról is meggyőzni, hogy mással játszunk. Az érzékelő korongokból és az alagútból összeállított akadálypálya végén egy kis ügyességi feladatot is becsempészünk pl.: egy dobozba az utolsó korongról beledobunk kis labdákat vagy egy nagy labdát dobálgatunk egymásnak, a gyerekek így gyakorolják a célzást és az elkapást. A labdázás maga az akadálypályán kívül is nagyon sokszor előkerül a foglalkozások alkalmával. A labdát nagyon szeretik a gyerekek gurítgatni, dobni és rúgni is. Ehhez legtöbbször az anyukával és a babával egy háromszögbe ülünk és egymásnak gurítjuk, dobjuk a labdát, néha elénekeljük a Megy a labda vándorútra című dalt is. Azok a gyerekek, akik nem tudnak még menni nagyon szívesen játszanak olyat, hogy elgurítják a labdát és utána másznak. Az egészen pici babákat pedig egy kis mondókázással egybekötött tornázással mozgatjuk át az anyukákkal együtt. 

A családlátogatások nem csupán azért jók, mert közösen játszunk egy jót az anyukákkal és a babákkal együtt, hanem azért is mert közben egy jót beszélgetünk az anyukákkal a gyerekek fejlődéséről és sok mindent megosztanak  velem a családi életükről is. Az esetlegesen felmerülő problémák esetén próbálok tanácsot adni vagy együtt megoldást találni egy-egy problémára. 

Totyik Csenge