ÉN VAGYOK A KECSKÉK KIRÁLYNŐJE ! – mondta a kecske nagy büszkén az oroszlánnak
Az új esztendőre beköszönő január igazán mesés arcát mutatja. Az ünnepek után újraindultak a tanodás családok otthonába évek óta rendszeresen bekacsintó online mesélések, és debütált egy diavetítős mesés estünk is. A múlt héten pedig kezdődtek a havi rendszerességű alkotó-fejlesztő mesefoglalkozásaink.
Újesztendő lévén, két újítással kezdtünk: „Toldi MeseBarlang” néven létrehoztunk egy zártkörű FB csoportot, amibe meghívtuk a mesefoglalkozásokkal érintett valamennyi tanodás gyerkőc szüleit. Így az élő szónál maradandóbb módon, és közvetlenül is értesülhetnek minden fontosságról – előzetesen és utólagosan is. Újragondoltuk és kibővítettük a részvétel korcsoporti elosztását is. Mindenki nagy örömére a januári foglalkozásra már érkeztek is a 7-8. osztályos „kiskamaszok” közül az első fecskék.
„Az oroszlán és a kecske” c. indiai népmesével vártuk a kis hősöket. Mivel az állatmesék szereplői ember módjára gondolkodnak, beszélnek és cselekednek, anélkül, hogy a csoda érzetét keltenék, ezért nagy Tanítók. Az alkotó-fejlesztő feldolgozás során a gyerekek észrevétlenül és játékosan építik a kreativitásukat, ismerik fel erőforrásaikat, reflektálnak önmagukra és egymásra, tisztulnak és erősödnek a kapcsolódásaik, jövőbeni mintául szolgáló megélésekkel gazdagodnak. A foglalkozások felépítéséről egy korábbi blogunkban részletesen is olvashattok. Itt most csak néhány különleges pillanatképet villantunk fel a szerda-csütörtöki mesefogikról:
Kíváncsian kerestük meg a földgömbön, honnan érkezett a mese… A gyerekek izgatottan rakták meg a tüzet, és mire a mese lángja fellobbant, már mindenki kényelmesen elhelyezkedett… Az élőszavas mesemondást követően képzeletben kiszíneztük és tovább szőttük a mese egyes részeit…
Néhány percre szoborparkká változtattuk a teret, miután a gyerkőcök, sorra mintázták meg testtartásukkal és arcukkal a kiválasztott szereplőt és meseszituációt… Akinek volt kedve beszállt egy vidám, izgalmas és tanulságos tükörjátékba is… Csendes, elmélyült percek következtek, mikor a „Te mit mondtál, gondoltál, éreztél volna, amikor…? ” kérdésekre kis hőseink gondolatbuborékokba írva, rajzolva adtak választ… Aki akarta fel is olvasta, de a felolvasást már kíváncsi szempárok és jó hangulatú, harsány kommentálás kísértete… Egy köztünk ülő ijedt „kiskecskét” pedig körbeültük, és közösen „töltöttünk fel” bátorsággal… 😊
A foglalkozás végén a gyerekek megkapták és hazavihették az elmaradhatatlan útravalót: a mese kulcsmondatát is tartalmazó mesefotót. A szülőkne pedig néhány nap múlva elküldtünk néhány fotót és magát a mese szövegét is. És itt talán ez a blog véget is ért volna, ha……
épp ma reggel nem olvasom itt L. Ritók Nóra, alapítványunk vezetője új írását. Befejezésül ideollózom az egyik gondolatot – mintegy mottóként. Gyönyörűen illik a MeseBarlangban átélt közös élményekre is:
„Ha egy közösségben jó együtt lenni a többiekkel, velünk, mert történik valami, ami élmény, amin együtt tudunk sírni, vagy nevetni, amire együtt lehetünk büszkék, aminek az üzenetét hazavihetjük, és az érzés otthon is él még bennünk tovább, akkor az erőt ad. Erőt ad a következő lépéshez, hogy akarjanak újra elmozdulni otthonról, eljönni a foglalkozásra, ahol mindig éri őket valami új élmény. A közösséghez tartozás élménye pedig legyőzheti a nihilt.”
szerző: Koncz Andrea
