jó találkozások – szakmai gyakorlat a tanodában

A Toldi Tanodában fontosnak tartjuk, hogy azok, akik hozzánk érkeznek – akár önkéntesként, akár szakmai gyakorlatosként valóban részeseivé váljanak annak, ami itt történik. Hiszünk abban, hogy a közös jelenlét, a különböző szakmai hátterek és tapasztalatok találkozása új nézőpontokat, friss ötleteket hoz a tanodai életbe. Dóri konduktorként kapcsolódott be a mindennapjainkba, és már az első alkalmak során látszott, milyen érzékenyen és figyelemmel fordul a gyerekek felé. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatjátok az itt töltött idő első tapasztalatairól.

Terepgyakorlat Toldon

Amikor elmondtam a környezetemben élőknek, hogy Toldra megyek terepgyakorlatra, sokféle reakcióval találkoztam – volt köztük kíváncsiság, értetlenség, aggodalom, sőt előítélet is. Ez a bejegyzés a kapott kérdésekből és a tapasztalatok alapján megfogalmazott válaszaimból áll. Szeretném megmutatni, mit is jelentett nekem ott lenni, mit tapasztaltam, és miért tartom fontosnak azt a munkát, ami a Toldi Tanodában zajlik.

Első, leggyakoribb kérdés: Hol van Told?

Told egy kis zsákfalu Hajdú-Bihar megyében, közel a román határhoz. Alföld, síkság, (óriási) nyulak a mezőn és jó levegő. Ja igen, és zömében roma származású emberek lakják.

A következő kérdés: miért mész ide? Mert az egyetem által felajánlott helyszínek közül, számomra az Igazgyöngy Alapítvány volt az egyik legszimpatikusabb.

Azért választottam a terepgyakorlatom helyszínéül az alapítványt, mert konduktorként és társadalmi befogadás mesterszakos hallgatóként közel érzem magam ahhoz a pedagógiai szemlélethez, amit itt képviselnek. Hiszek abban, hogy minden gyereknek megvannak az értékei, jöjjön akármilyen környezetből.

Azt hiszem legbelül szerettem volna testközelből is látni, mi a szegregáció következménye, és hogy mit jelent egy olyan közösségben dolgozni, ahol az alapítvány komplex munkája, azon belül a Toldi Tanoda koncepciója túlmutat a tanulástámogatáson, ahol valódi kapcsolat épül a gyerekekkel, családokkal, az egész közösséggel.

Ez most pontosan micsoda? Tanoda? Olyan, mint egy iskola?

A tanoda sokkal inkább egy közösségi tér, ahol a gyerekek óvoda és iskola után érkeznek. Egy olyan hely, ahol nemcsak tanulástámogatás és fejlesztés zajlik, hanem sok szabadidős és művészeti program is helyet kap, amikre az iskolában vagy otthon gyakran nincs tér és idő.

Nekem a tanoda olyan, mint egy hely, ahova gyerekként én is szívesen jártam volna. Valójában úgy gondolom, minden gyerekeknek szüksége van egy ilyen helyre, ilyen holisztikus szemlélettel dolgozó szakemberekkel benne. Viszont nekem sosem volt rá akkora szükségem, mint azoknak, akik itt tanodások. Talán csak a szükség mértéke az eltérő közöttünk.

És te ott mit csinálsz egész nap? Tanítasz? Vagy inkább csak segítesz?

Főként megfigyelek, bekapcsolódom, segítek. Részt veszek egyéni és csoportos foglalkozásokon. A valóságban azonban erdőt jártam, sétáltam, utaztam, festettünk, olvastam, és szerintem bárki megirigyelné a tanoda társasjáték-készletét, amiből néhányat használatba vettünk. Játszottam kutyussal, labdáztam, beszélgettem jó fej gyerekekkel és felnőttekkel, helyiekkel, kollégákkal. Sokat fotóztam és már nem is emlékszem mikor rajzoltam utoljára krétával aszfaltra, de Toldon ez is megtörtént és nagyon jó élmény volt.

És ezek a gyerekek… izé, érted*… nem nehéz velük dolgozni?

Mit értünk „ezek” alatt? Kik ők? Ez fontosabb és előre mutatóbb kérdés szerintem.

Persze sejtem mire gondolt legbelül a kérdező, és arra azt válaszolnám: ugyanolyan gyerekek mint te vagy én voltunk. Velünk sem volt mindig könnyű, a hasonló kérdések feltevőivel meg most nehéz.

^*Arckifejezésében és hanglejtésében is fellelhető volt némi undor.

Na és milyen volt?

Semmiképp sem szeretném azt állítani, hogy nem viseltek meg, a látottak és a hallott történetek. Ugyanakkor olyan tapasztalattal gazdagodtam, hogy hitelesen és bátran állítom – az inkluzív pedagógiai gyakorlatnak értelme van, igenis működik és megéri ezzel foglalkozni.  Az itt eltöltött idő alatt volt bennem szomorúság, kétségbeesés, de remény, hála és öröm is. Megélni, hogy egy társasjáték, egy séta, egy ölelés, vagy angol óra és a közben zajló beszélgetés mekkora jelentőséggel bírhat valakinek az életében, ez megerősített abban hogy ezeknek valódi esélyteremtő ereje lehet, és igen, ennek az erőnek a kibontakoztatására a Toldi Tanoda helyet ad.

Dóri egyébként éppen a héten érkezik hozzánk újra, jelenléte pedig számunkra is inspiráló: ahogy a mozgásfejlesztésre és a játékos tanulásra tekint, az számunkra is új szemléletet hoz. A következő hetekben szeretnénk bevonni őt egyéni fejlesztésekbe is, valamint további közös foglalkozásokba, tanulási naplók szerkesztésébe. Hálásak vagyunk, hogy Dóri velünk van, és hisszük, hogy ez az együttműködés minden résztvevő számára építő lehet.