Kérdések a székválasztástól a jövőképig

Munkám során előfordul, hogy nem elegendőek az évek és a rutin. Akad olyan területe a pedagógiának, ahol dilemmát élek meg. A támogatott döntéshozatal, az önállóság és a pályaorientáció metszéspontjában kérdések merülnek föl:

Amikor a gyermek támogatást élvez, segíti pedagógiai módszer hol van az ő saját választása, önállósága?

Kis döntések tudnak-e segíteni abban, hogy az önérvényesítés útját járja?

Mi van, ha a gyermek úgy dönt, hogy dolgozni akar?

Lehet-e hagyni, hogy “rosszul” döntsön?

Mivel jár a rossz döntés?

Mikor, mivel és hogyan támogatok elég jól a tanodában?

Ezekben a kérdésekben nem tudok jól bevált receptről, tuti módszerről, mivel egyéni utak, kapcsolódások és helyzetek vannak. Meg aztán a támogatás célját nem az irányításban látom, hanem abban, hogy a gyermek képessé váljon önálló döntéseket hozni. A jó pedagógiai támogatást láthatatlan mankónak tekintem, nem pedig irányító kéznek.

A gyermek számára mindennapi döntésnek számít a tanodában: Melyik feladatot csinálja meg előbb? Melyik szobában tanuljon? Széken vagy labdán üljön? Milyen projektben, tevékenységben vesz részt? Milyen tempóban dolgozik? Milyen szerepet vállal egy csoportfeladatban? Hogyan szeretne részt venni egy tanodai tevékenységben?

A feladatom nem az, hogy döntsek a gyermek helyett, hanem hogy érthetővé tegyem a lehetőségeket, átláthatóvá a következményeket, és biztonságossá a döntési helyzetet. 

Hagyjam, hogy “rosszul döntsön”? Igen, biztonságos keretek között. Legfontosabb, hogy a hibának ne legyen visszafordíthatatlan következménye. Legyen alkalom értékelni, beszélgetni róla. A gyermek továbbra is biztonságban legyen minden szempontból.

Mi van, ha a gyermek már nem akar tanulni, elég volt a suliból, dolgozni akar? Eláraszt számtalan kérdés:

Mi a motivációja? Mit jelent számára a “dolgozás”? Függetlenség? Pénz? Elköteleződés? Büszkeség? Unalom elől menekülés? Családi szükséglet? A tanulásban való tartós kudarcélmény? Reális-e a munka világa felől nézve? Van-e olyan munkakörnyezet, amely támogató, fejlődést biztosít, nem kizsákmányoló? Mit tud dolgozni szakma, végzettség nélkül? Hogyan illeszthető össze a tanulással?

Beleavatkozom akkor, ha a gyermek döntése ártalmas rá – veszélyes munkakörnyezet -, nem érti a következményeket, a helyzet túl nagy felelősséget terhel rá vagy külső nyomás alatt dönt. Ezekben a helyzetekben a felelősségem előrébb való az autonómiánál. A gyermek szüleivel való kapcsolatom, mindannyiunk kapcsolata, ezen a ponton válik igazán jelentőssé, folyamatosan és szorosan tudjunk együtt dolgozni a gyermek érdekében. Probléma akkor van, ha a gyermek nagyon mást tapasztal otthon és a tanodában. Jelenleg azon vagyunk, hogy tudatosítsuk gyermekeink szüleiben ennek fontosságát, még akkor is, ha az élet itt legtöbbször külső körülmények – szegénység, szolgáltatáshiány, közlekedés hiánya, szűk mozgástér – által meghatározott. Sokszor a családokban a döntéshozatal nem belső szabadság, hanem külső kényszer kérdése. Munkanélküliség, alkalmi munka, közmunkaprogram, bizonytalan jövedelem, több generációs szegénység, alacsony iskolai végzettség, intézményektől való félelem vagy rossz tapasztalat – a gyermek olyan mintát lát, ahol a döntések inkább történnek, mintsem megszületnek.

Mindezek hatására hogyan tud a gyermek önálló döntéseket hozni, ha a világ nem kínál számára valódi lehetőségeket? Az önállóság nem csak belső készség, hanem külső tér is: kell hozzá lehetőség, idő, támogatás, biztonság. És ebből a legtöbb gyermekünknek nagyon kevés jut.

A tanoda ebben a szűk térben próbál lehetőséget biztosítani a gyermeknek, hogy a saját választásának van súlya, következménye és értéke. Sokszor látom, hogy az első döntéseik bizonytalanok, óvatosak, néha gyorsak és hevesek – pont úgy, mint amikor valaki még csak ismerkedik az ismeretlennel. A felelős kísérés a dolgunk, mert a hosszútávú cél az, hogy a gyermek felnőttként képes legyen helyt állni egy munkahelyen, egy konfliktusban, egy élethelyzetben.

Közben maradnak a dilemmáim, mert szeretem a kihívásokat, valahol a szakmai elvek, a gyermek érdeke és a valóság közötti állandó egyensúlyozás zajlik. Munkám biztos pontja a bizonytalansággal való dolgozás.

Válaszom talán abban rejlik, hogy nem a világ egészét próbálom megváltoztatni, csak a benne való mozgásteret. Hiszem, hogy ebből a kis térből, idővel nagyobb lesz, és eljutunk a székválasztástól a jövőképig.