Bakancslista

Ha évkezdet, akkor bakancslista. Miért pont bakancslista?

A bakancslista legtöbbünknek felnőtt dolognak tűnik: „majd egyszer”, „ha lesz rá idő”, „ha lesz rá pénz”. A tanodában viszont egészen mást jelent. Ez nem dolgozat. Nem feladatlap. Nem „jó válasz–rossz válasz”. Itt a bakancslista nem teljesítménykényszer, nem tanár–gyerek viszony, hanem közös gondolkodás, nevetés, meglepő vágyak és együtt születő célok terepe.

Beszélgetünk. Kérdezünk. Hallgatunk. Írunk.
A válaszok között ott van a nevetés, a komolyság, a bizonytalanság és a nagy álmok is. Egy ilyen folyamatban a gyerekek nem megfelelni akarnak, hanem önmaguk lehetnek.

Sok vágy azért nem jelenik meg egy gyerek fejében, mert nem is tudja, hogy létezik.
A beszélgetés során előkerülhetnek új lehetőségek: utazás, szakmák, élmények, tanulás – mindez puszta kíváncsiságból.

A bakancslista nem csak arról szól, mit szeretnénk, hanem arról is, hogy mit tehetünk ma érte egy apró lépéssel. Ez a gondolkodás fejleszti: a tervezést, a kitartást, a felelősségérzetet. Nem azt kérdezzük, hogy „mikor lesz kész”, hanem azt, hogy
„mi az első pici lépés?” És ez hatalmas különbség.

A mindennapok tele vannak bizonytalansággal. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy legyen miről álmodni. Ez nem menekülés, hanem kapaszkodó: egy kép arról, hogy lehet másképp is.

A bakancslista-készítés szíve a jó kérdés. Olyan kérdések, amik elgondolkodtatnak:

• Mi volt eddig életed legjobb napja?
  
• Ha holnap bármit csinálhatnál, mi lenne az?
  
• Van-e olyan dolog, amit még sosem próbáltál, de kíváncsi vagy rá?
  
• Mitől lesz mindig jobb kedved?
  
• Miben vagy ügyes?
  
• Mit tanítanál meg másoknak?
  
• Mit csinálnánk együtt szívesen a tanodában?
  
• Mitől lenne egy „tökéletes tanodai nap”?
  
• Mit próbálnánk ki együtt, amit eddig még nem mertünk?
  
• Mi az első apró lépés?
  
• Ki tudna ebben segíteni?
  
• Mit tudunk ebből most, itt a tanodában megcsinálni?
  
• Mit próbálnál ki már a héten?
  

Hát ezért bakancslista, hogy legyen folytatás.