Egy Hónap Változás

Végh Bogi

A gyakori olvasók talán emlékezhetnek, még az ősz folyamán jó magam is írtam egy blogbejegyzést ahol összefoglaltam az őszi táborban szerzett élményeim, akkor még egyetemi gyakornokként az Igazgyöngynél.
Az élet viszont úgy hozta, hogy ezt a jelenlegi bejegyzést már a tanoda egyik pedagógusaként írom nektek. Mikor még csak gyakornokként töltöttem itt a napjaim Toldon, és a Tanodába már akkor egy nagyon erős kötődést kezdtem érezni ehhez a közösséghez, nagyon szerettem itt kint lenni a munkatársak és a toldiak között. Ehhez a kötődést úgy gondolom nem csak a gyakorlatom hosszú időtartama alakította ki hanem az is hogy amióta itt kint voltam nagyon sose éreztem magam idegennek és csak egy „gyakornoknak” az itt töltött  időm alatt.

De most egy kicsit a Tanodáról. Talán a legkevesebb időmet itt töltöttem de amikor itt voltam azok kárpótolták azt az időt is amiket nem itt töltöttem, ez pedig a tanoda táborában kaptam a legnagyobb dózisban, itt talán én is megtapasztalhattam egy kicsit milyen is tanodásnak lenni. Ki gondolta volna még akkor 🙂

De ez csak egy nagyon kicsi szelete volt annak mint ami a Tanoda egészét jelenti. Elsőre nem igazán álltak össze a dolgok, nem feltétlen láttam át egészében hogy is működnek itt a dolgok, bár az előző csapat sokat segített ebben hogy megértsem, de akkor még egy kicsit idegennek tűnt a dolog.

Viszont ahogy egyre több időt töltöttem kint, a gyerekekkel is annál jobban éreztem időről-időre hogy jó helyen vagyok.
Most hogy lehetőségem van a hetem nagy részét kint tölteni, úgy érzem minden nap többet tanulok, és ez leginkább a gyerekeknek köszönhető.
Alsósoktól kezdve egészen a felsősökkel is foglalkozom, ez a sokszínűség talán még pluszba ad egy különlegességet a mindennapoknak. Teljesen mások az energiák, akár ha egy másodikos gyerekek lelkesedését nézem, vagy hasonlítom össze egy felsős vívódásaival. De minden gyerekben ott van az a maguk fajta érzékenység, kíváncsiság, lehetőség amik miatt is érdemes velük lenni és dolgozni.

A felsősökkel való munka, a kinti munkám egyik fő fókusza. Ennek különösen örültem, mivel pont most vannak abban a korban amikor annyi változáson mennek keresztül, tele vannak bizonytalansággal kíváncsisággal, most állnak pályaválasztás előtt, és még lehetne sorolni mennyi kérdés, kihívást élnek meg ilyenkor. Emiatt is szeretném őket ebben az útkeresésben segíteni, egyengetni. Mivel korban sem állok annyira távol tőlük, bár már halványan is, de emlékszem milyen volt az ő cipőjükben lenni. Nem mondám azt hogy könnyű, náluk itt már nagyobb hangsúly van a motiváción is, ami ha őszinte leszek az ő korukban nálam se volt  a lista élén. Talán emiatt is próbálom őket nem az elvárások mentén hanem inkább megértéssel közelíteni. Igyekszem mindig ötletelni hogy, hogyan lehetne őket a leghatékonyabban bevonni, mi az ami megszóltija őket, mivel úgy gondolom ha megtaláljuk ezeket a közös pontokat akkor a belső motiváció is hamarabb kialakul. Vannak akik nehezebben nyílnak, vannak akik könnyebben de ez igy is van rendjén, mindenkinek más a tempója. A legfontosabbnak én is azt érzem hogy érezzék amikor itt vannak hogy itt lehet kérdezni, lehet bizonytalannak lenni, és legfőképpen azt érezni hogy nem baj hibázni.

Ezek összessége mindenképp rugalmasságot, és annál több önreflexiót igényel tőlem is, de élvezem. Csupa kihívás még számomra is sok minden, rengeteg a az új dolog . Szokom én is a dolgot, a gyerekek is, de tényleg úgy érzem a helyemen vagyok.