Hogy rögtön a legfontosabbal kezdjük: a héten el tudtuk kezdeni a tanulást két fiúval – pontosabban folytattuk a matekozást azokkal, akikkel nyáron már rendszeresen foglalkoztunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne engedjük el őket a sikeres pótvizsga után, és szerencsére így akarják a szülők is. Ők is érzik már, hogy tudunk segíteni, hogy van értelme a gyerekeket hozzánk küldeni. Ennél többet talán nem is kívánhatunk, miközben kevés ez a két gyerek, szeretnénk egyszerre mindenkinek segíteni, főleg hogy a múlt heti szülői tájékoztató óta folyamatosan érkeznek hozzánk az újabb kérések, ráadásul olyan családok is megkeresnek minket, akiket eddig csak látásból ismertünk. Hihetetlen bizalommal fordul felénk a helyi közösség.

DSC05092

És szeretnénk mindenkinek megadni a kellő segítséget, de rögtön, el ne múljon ez a lelkesedés. Jó lenne minél előbb felépíteni az online tanulástámogatás rendszerét, hogy ne csak arra a két-három önkéntesre lehessen számítani, aki pont oda tudott utazni az adott héten. Ehhez még fejleszteni kell a számítógépeket, mert egyelőre nem elég jók. Közben elindult az egyeztetés arról, hogy milyen keretek között tudjuk majd kialakítani azt az e-learninges felületet, ahol elindulhat a munka. Szerencsére nyitottak a terveinkre és nagyon segítőkészek, és ami legalább ilyen fontos, értenek is hozzá. Egyelőre a matekszakos önkéntesünk által személyre szabottan összeállított feladatsorokat tudjuk használni, online feladatokkal kiegészítve, pl. a szorzótábla gyakorlásához.

A jövő héten ennek a folytatása a cél, illetve újabb gyerekek bevonása, hogy végre kezdjen kialakulni egy rendszer, hogy ki, mikor és mit tanul. Amit már tudunk, hogy a matek mellett az olvasás lesz kulcsfontosságú terület, de egyelőre ezt a munkát nem tudtuk elkezdeni. Ennek a legfőbb oka az, hogy borzasztóan nehéz tervezni. A gyerekek eljárnak a városba iskolába és sokszor bizonytalan, hogy mikor érnek vissza – egyik nap pl. kimaradt az egyik iskolabusz –, de az is igaz, hogy nem mindig jelennek meg a megbeszélt időpontban. Szóval ennek működőképes keretet kialakítani lesz igazán nehéz, de elengedhetetlen feladat.

DSC05110

Tanulás után a fiúk kiültek velünk társasozni a kultúrház udvarán a napra. Játszottunk egy Carcassonne-t, ami az egyik kedvencük lett az eddig megismert játékok közül, aztán pedig kipróbáltunk egy újdonságot, a Traverse-t, ami nekünk is nagyon izgalmas volt, mert most játszottuk először három fővel. Jó volt, hogy a társasok is újra előkerültek.

DSC05053

A nyári táborokhoz hasonlóan azt tapasztaljuk, hogy jól jön, ha mindig többféle társast hordunk magunkkal, mert sosem lehet tudni, hogy kivel futunk épp össze, melyik játékot érdemes épp elővenni. Egyik délután például az iskolabuszt várva a buszmegállóban találkoztunk egy fiúval, akinek megtanítottuk a Maja6x6-ot (Kalaha, Mankala néven is ismerős lehet ugyanaz a játék) és játszottunk is vele néhány kört az árokparton ülve az őszi napsütésben. Másnap délelőtt pedig, amikor a könyveket leltározni indultunk a művelődési házba, az egyik óvodáskorú gyereket találtuk ott, akinek rögtön elővettük az állatos kirakót, aztán még színeztünk, gyurmáztunk, festettünk, építőkockáztunk, sőt majdnem dominóztunk is. Ez is remek példa a tervezhetetlenségre, mert nem jutott el hozzánk a hír, hogy aznap nem lesz óvoda. Ha tudtuk volna, akkor több gyerekkel, szervezetten is foglalkozhattunk volna.

DSC05057

A könyvek összeírásával ugyan nem haladtunk olyan jól, de bőven megérte a csere. Jövő héten valószínűleg az utolsó polcnak is a végére érünk. Következő lépésként a mindenféle ösztöndíjakkal külföldön lévő önkénteseinkre bízzuk a listát, akik elkészítik a kategorizálást. Ennek alapján rendszerezni tudjuk majd a könyveket.

Volt tehát pozitív és negatív esemény egyaránt, valahogy nem akar semmi az ölünkbe hullni, de végre éreztük, hogy haladunk valamerre és idővel működni fog.

Eszter és Máté

  •  

Hozzászólás írása