Tanulni a legkomolyabb!

„Most nem megyek focizni, inkább megyek veletek tanulni.” Sorra kapunk ehhez hasonló hihetetlenül pozitív visszajelzéseket a gyerekektől, akik elkezdtek velünk tanulni az elmúlt 3-4 hétben. És nem csak mondják. Néha alig hiszünk a szemünknek, amikor azt látjuk, hogy maguktól jönnek fel hozzánk a kultúrba, lehet, hogy nem a megbeszélt időpontban, hanem húsz perccel később, de sokat jelent, hogy nem kell már elmenni értük, nem kell győzködni őket.

Kezd kialakulni a napok rendje, rendszere. Többen már füzetet is hoznak magukkal, el tudják mondani, hogy hol tartanak a tananyagban, miből lesz dolgozat, mit nem értenek. Kérik a segítséget, és igénylik a rendszeres foglalkozást. Ebben persze benne van az is, hogy fokozott figyelmet kapnak a velünk töltött idő alatt, egyénre szabott feladatokat és folyamatos visszajelzést, de hát miért is ne kapnának. Mindeközben folyamatosan kapcsolódnak be újabb gyerekek, de nem veszítjük el a régieket sem: egyre többen vannak, akik minden héten jönnek, gyakran két-három alkalommal is. Van, aki fél órát bír egyszerre, de van olyan is, aki másfél-két órát is el tud tölteni intenzív tanulással.

Rengeteget segítenek azok az önkéntesek is, akik éppen nem tudtak leutazni. Ők is küldenek feladatokat különféle tantárgyakból, a nehezebb részeket magyarázatokkal, megoldásokkal együtt, hogy kis felkészülés után a tudományágukban kevésbé jártas önkéntesek is tudjanak belőle segíteni. Nagyon fontos az is, hogy hétről hétre jobban megismerjük a visszajáró gyerekek tudását, képességeit, tűréshatárát, így ki tudunk alakítani két-három személyes kis csoportokat, akikkel egyszerre tudunk foglalkozni. A hét egyik legnagyobb eredményének tekintjük, hogy csütörtök délután kezdetét vette az online tanulás, rögtön egy 60 perces fizikaórával. Az ehhez megálmodott felület még nincs kész, de egyelőre elég is volt hozzá néhány közismert, ingyenesen elérhető eszköz. A megoldandó feladatlapot a Google Docs-ba töltötte fel Tami, így rögtön látta a beírt megoldásokat, miközben Skype-on végig kapcsolatban voltak, és tudott segíteni, ha kellett. Remélhetőleg többekkel, más tantárgyakból is hasonló sikerekről számolhatunk be a közeljövőben. Szeretnénk, ha ezek rendszeressé válnának, hiszen ez az első lépés ahhoz, hogy az online tanulás elkezdjen működni majd úgy is, hogy mi nem is vagyunk már ott velük.

Nagyon motiváló a gyerekek számára, hogy leülhetnek a számítógép elé, és online oldhatnak meg feladatokat. Gyorsan meg szoktak feledkezni arról, hogy ilyenkor is tanulnak, sokszor el is szólják magukat, és egyszerűen játékként beszélnek róla, holott több tucatnyi mértékegység-átváltásnál például jobb szórakozást is el tudnánk képzelni számukra. Valószínűleg az is távolítja a nemszeretem iskolai helyzettől az ilyesfajta tanulást, hogy nincs előttük egyoldalnyi vagy még rosszabb esetben egyszerre többoldalnyi feladat, hanem egy-egy kérdés van mindig, ami után rögtön le lehet ellenőrizni a választ. Rendszeresen ki is hangosítják nekünk, hogy éppen hány jó, hány rossz választ adtak, de ettől eltekintve máris viszonylag önállóan tudnak haladni. És tényleg vannak, akiket hosszabb időre ott lehet hagyni néhány feladattal, és szeretnénk, ha ez egyre több gyerekre lenne igaz, mert erre lehet igazán építeni majd az online tanulástámogatás során is. Jól használható feladatsorokat találtunk matekból (itt és itt), illetve földrajzból.

Persze próbáljuk igazi játékokkal is feldobni a tanulással töltött időt. Hosszú ideje keressük például az alkalmat logikai és absztrakt játékok tanítására, amihez a hosszabb iskolai szünetekben túl nagy a nyüzsgés és túl sok a gyerek egyszerre. Mostanra sikerült rendszeressé tennünk, hogy matekozás után lejátsszunk legalább egy-egy kör Kalahát vagy Quartót, mert azt gondoljuk, hogy ezek is felérnek jó néhány tankönyvi példa megoldásával. Ráadásul egészen nyilvánvaló a fejlődés, például ha Kalaházunk, egész komoly koncentrációt igényel már, hogy ne verjen el minket egy hetedikes fiú. És látni, hogy ez a gyerek nem összevissza pakolgatja a golyókat, hanem számol. Sőt nemcsak számol, hanem latolgatja az esélyeit, és több jó lépés közül azt választja, amiről úgy gondolja, hogy jobban megéri. Na igen, ilyeneken nem szabad merengeni játék közben, mert ennyi elkalandozás elég ahhoz, hogy megnyerje a játékot. Ráadásul annyira megszerette a játékot, hogy online verziót is ajánlottunk neki (ezt  és ezt), aminek nagyon örült – reméljük használni is fogja, igaz akkor még keményebb ellenfél lesz.

Végezetül még egy személyes élmény, számomra a hét másik legfontosabb pillanata. Van egy lány, tavaly még állandóan velünk volt, mindenben lelkesen részt vett, mindig lehetett rá számítani, mostanában viszont egyre ritkábban akar bekapcsolódni, akkor is nehéz vele, borzalmasan viselkedik a többiekkel és velünk is. Pénteken ő is jött, és délután négykor, amikor egyébként zár a kultúrház, aggódva kérdezte, hogy ő maradhat-e még befejezni az olvasást, és utána matematikázni is lehetne-e egy kicsit. Nyakamba ugrott, ahogy rábólintottam, és ez egy olyan pillanat volt, ami válasz arra, hogy miért kell ez, minek csináljuk mi ez. És egyre több ilyen van. Például, amikor a tanulás végén, a fiúkat hazakísérve a címben idézett megjegyzés hangzott el.

Eszter, Máté