Társasjáték az őszi szünetben

Az őszi szünet a drámáról szólt. Azt szerettük volna, ha a lehető legtöbben részt vesznek a foglalkozásokon, és így az Országalma megvalósításában is. Ez volt a fókusz. Tudjuk, milyen nehéz elfogadtatni valamit, hiszen éppen a társasjátékokkal küzdöttünk még nem is olyan régen. Persze most meg már ott tartunk, hogy a háttérbe akartuk tolni a társasokat, hogy a drámára figyeljenek a gyerekek, aztán a hét során egyre nagyobb teret követeltek nekik. És ez így is van rendjén, hiszen van, akit nem érint meg a dráma, erőltetni pedig semmit sem szeretünk.

A társasokról továbbra is azt gondoljuk, hogy nagyon jó keretek. Rengeteg gyereket tudunk értelmesen lekötni velük, most például nem egyszer előfordult, hogy négy-öt asztalon ment a játék. Egyrészt tehát bevonjuk őket, szeretnek velünk lenni, kapcsolatunk van velük, ami elengedhetetlen, ha bármit is el szeretnénk érni együtt. Másrészt továbbra is figyelünk a különböző társasok különböző fejlesztő hatásaira is. Nem szeretnénk, ha “céltalan” játékká válna az egész. Szeretnénk tudatosan és jól csinálni, elővenni azokat a játékokat is, amiket nem kérnek, de mi tudjuk, hogy hasznos nekik. És ilyenkor nagyon fontos, hogy elhiszik azt, hogy jó lesz, mert motiváció nélkül továbbra sem megy. És ebben rengeteg munkánk van és nagyon nagy öröm, ha működik.

Vittünk most is új társasokat, mert az mindig kell. Kérik, várják az új játékokat és a szabálytanulás, az új struktúrák megismerése nagyon fontos. Sajnos azt kell mondjuk, hogy erre jobban fel kell készülnünk. Talán azért, mert a drámára koncentráltunk, elsiklottunk kissé efelett. Nem volt eléggé tudatosan felépítve az új társasok bevezetése, egymásra épülése és kevés is volt. Szerencsére magunkat is megfertőztük, sok játék volt nálunk, így volt mit bedobnunk a gyerekeknek is. De hiányzott a tervezettség. Ennek ellenére pozitívan zártuk a hetet, de azt is tudjuk, hogy legközelebb jobban kell készülnünk, ha komolyan vesszük magunkat.

Most pedig a társasokról néhány szó meg kép – a foglalkozások közé is hamarosan felkerülnek.

Végül három új játékot tanultunk: A bagdadi tolvaj, Finca, Love letter.

bagdadi

A bagdadi tolvajt azzal a céllal vittük, hogy az eddigiektől valami gyökeresen eltérő struktúrával ismerkedjenek meg. Kicsit tartottunk arról, hogy a játék tematikája ismét túl fiús, de ez a félelmünk nem igazolódott. Bár nem egyszerű megérteni a szabályokat, kis gyakorlattal már viszonylag gyorsan és gördülékenyen lehet játszani. Hamar működni kezdett, hamar megszerették. Jó pár parti lement, mire váltottunk, de napok múlva is újra előkerült. Alapvetően egy olyan taktikai játékról van szó, ahol a saját sikered mellett arra is figyelned kell, hogy a másiknak ne legyen túl könnyű dolga. Utóbbi motívum nem jelent meg mindenkinél, de jó volt látni, hogy fel-feltűnik. Azt is fontos kiemelni, hogy nem egy kétperces játékról van szó. Hihetetlen fejlődés, hogy az elérendő cél érdekében képesek 40-50 percet végig koncentrálni. Ez az egyik fontos út, amin végig szeretnénk menni: olyan játékokat megtanulása, amik akár a másfél órát is meghaladják. Néhányan már most is ülnek velünk együtt ennyit egyhuzamban, de közben lemegy két-három féle játék és mindegyikből több forduló. Szóval a két helyzet azért eléggé más, de az alapok adottak.

finca

A Finca azért jött velünk Toldra, hogy esténként minket szórakoztasson. Aztán be kellett vetni, mert kellett az újdonság. A játék fő hátránya, hogy sok előkészületet igényel a rengeteg apró ilyen-olyan elem miatt. Érdekes tanulság volt, hogy a játék kedvéért már ebből is kiveszik a részüket. Ki ezt, ki azt pakolja, hogy gyorsan készen legyünk. Szóval ez a gond gyorsan megoldódott és a Fincával is jó pár parti lement. Bár szerették, de pontosan látszott, hogy az elaprózott játékmenet teljes feldolgozása nem valósult meg. Sokféle módon lehet pontot szerezni, sokféle akció van. Ez azt eredményezte, hogy kissé mechanikusan játszottak: csak magukra figyeltek, a lehetőségeikhez mérten mozogtak, nem igazán tudtak taktikázni. A játék pedig egyszer csak véget ér, valaki pedig nyer. Az mondjuk látszott, hogy fejlődnek ebben is, de kicsit több időre van szükség a teljes átlátáshoz.

Már többször írtunk arról a fura szokásunkról, hogy néha nem merünk játékokat megmutatni a gyerekeknek, mert úgysem fogják szeretni stb. A Love letter is erre a sanyarú sorsra jutott. Nagyjából fél éve vár a premierre. Most is véletlen került elő a szekrényből: nincs semmi új? Szóval muszáj mutatni valamit, ez is megteszi. És ebből lett a hét legnépszerűbb játéka: gyors és végtelenül egyszerű. Bárhol és bármikor elő lehet venni, hiszen 16 kártyalap az egész. Persze nem gondoljuk, hogy ez minden idők legfejlesztőbb játéka, de két komolyabb társas között, üresjáratban mégiscsak megmozgatja kicsit a gyerekeket: ráadásul olvasniuk, sőt, értelmezniük kell a rövid utasításokat. Persze hamar megtanulják, hogy melyik kártya mit tud és akkor ez az elem elveszik, de idővel meg lehet majd bolondítani a szövegeket, szerepeket, utasításokat, ami hozzátehet a játékhoz.

jaipur

A régi, ismert játékokról most nem szeretnénk sokat írni. Volt, ami elvesztette régi fényét, mint például a Carcassonne, valahogy most nem működött, de vannak továbbra is sikertörténetek. Utóbbit a Jaipurral lehet a legjobban szemléltetni. Hihetetlen mélységekig jutottak el a játékban: tökéletesen értik, remekül játsszák. Ennek mintájára szeretnénk kicsit több kétszemélyes társast is, mert önállóan tudják játszani, jól kontrolálják és jól motiválják egymást. A hosszabb játékok mellett ez lesz a másik kiemelt út.

Nagyjából ennyit szerettünk volna elmondani a társasok kapcsán az őszi szünetről. Továbbra is csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy próbálja ki a bennük rejlő lehetőségeket. Mi pedig nagyon várjuk az újabb tapasztalatokat, mert mindig meglepnek minket: mind a játékok, mind a gyerekek.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!