December hetedikén példaértékű rendezvényt tartott az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolája: egészség- és tolerancianapot, melyre az Igazgyöngy Alapítványt képviselendő, minket is meghívtak, s amit mi örömmel fogadtunk el.

Örömmel, és egy csipetnyi izgalommal is, hiszen  a téma meglehetősen súlyos: ,,A nyomor széle – roma tanulók fejlesztése”. A felnőttek számára is nehezen emészthető és életidegen információk tömkelege, hát még a nyolcadikos korosztálynak! A bennünk bujkáló izgalom azonban abban a pillanatban elillant, amint kiderült, hogy a foglalkozásra érkező diákok nyitottsága és érdeklődése nem lehet gátja a berettyóújfalui kistérségben uralkodó állapotok – ehhez kapcsolódóan a fejlesztési lehetőségek – ismertetésének.

A foglalkozást egy asszociációs játékkal vezettük be, mely során a tolerancia és a mélyszegénység fogalmain keresztül mozgósítottuk a gyerekek előzetes ismereteit, ráhangolva őket a témára. A játék olyannyira jól sikerült – köszönhetően a diákok őszinteségének és aktivitásának –, hogy a felmerülő gondolatok, fogalmak, melyeket a gyerekek a két szóhoz kapcsolva megosztottak egymással, a foglalkozás során folyamatosan vissza-visszaköszöntek, megadva gyakorlatilag a későbbi beszélgetés vázának fundamentumát.

A játék után röviden bemutattuk az Alapítvány munkáját, kitérve a művészetoktatásra, a szociális munkára, az éppen aktuális projektekre, mint a Szuno vagy a biobrikett. Nagy öröm volt szembesülni azzal, hogy néhány diák már előzetesen hallott az Alapítványról, néhányuknak van Szunós terméke is, a teremben a tábla mellett pedig épp egy Igazgyöngyös kép lóg! Talán ennek is köszönhető, hogy kíváncsian kérdezgettek arról, hogyan is folyik a művészetoktatás, mik a céljai, és hogyan jutnak el a gyerekek odáig, hogy ilyen képeket tudjanak készíteni. Hogy árnyaltabb képet kapjanak, vetítettünk nekik néhány részletet az Ahogy te akarod c. filmből, ezután pedig – bár terveztünk még néhány konkrét ,,feladatot” – kötetlenebb beszélgetésbe csapott át a foglalkozás.

Rengeteg kérdésük volt, folyamatosan égbetörő kezek, és kíváncsi arcok minden padban. A kérdéseik pedig döbbenetesen jók és relevánsak voltak, gyakorlatilag minden térre kiterjedt az érdeklődésük: hogyan élnek ott; hányan laknak egy házban, egy szobában; ha nincs külön szobájuk, hogy tanulnak; hogyan szórakoznak szabadidejükben, ha Toldon semmi sincs; az önkéntesek milyen foglalkozásokat tartanak; a gyerekeknek milyen céljaik és lehetőségeik vannak, hogy kitörjenek stb. Ilyen, és ezekhez hasonló kérdéseken keresztül értették meg fokozatosan, percről percre azt, hogy mennyire másképp élnek Toldon az emberek, hogy mit is jelent a nagy magyar valóság. Egy toldi gyerek nehezen képzeli el Budapestet, a lehetőségek városát, és vice versa: egy pesti gimnazista is meglehetősen nehezen tudja átérezni azt, hogy a toldi gyerekek hogyan tudnak az adott életkörülményeik között élni, és miért mosolyognak, miért kacagnak teli szívből a nyári táboros képeken, ha a mélyszegénység korlátai közé vannak szorítva.

Gondolatébresztő foglalkozáson vehettünk részt; a diákok kérdésein keresztül mi is megértettük, hogy a toleranciát bizony fejleszteni kell – minél előbb, annál jobb –, hiszen egy jól működő társadalom alappillére, hogy megértsük és elfogadjuk a tőlünk különbözőképp élő csoportokat. Az óra végére ezt a diákok is megértették, és már fontosnak tartják. Készítettek is egy-egy képeslapot a toldi gyerekeknek, amire néhány kedves sor, karácsonyi üdvözlet, jókívánság vagy rajz került. Mindenképp beszámolunk majd ezek fogadtatásról is!

Eszter, Milán

DSCF5485 copy

  •  

1
Szólj hozzá!

Bejelentkezés a hozzászólás írásához
1 Hozzászólás szálak
0 Válaszok
0 Követők
 
Legtöbb választ kapott hozzászólás
Legolvasottabb szálak
1 Hozzászólás-írók
L. Ritók Nóra Legutóbbi hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi
Visszajelzés
L. Ritók Nóra
Vendég

Nagyon örülök, hogy így sikerült….Köszönet nektek, és a sulinak is. Azt hiszem, valahogy így kellene….