Amikor a foglalkozásainkról mesélünk másoknak, érdeklődő ismerősöknek és ismeretleneknek, a legtöbb ilyen eszmecsere során felmerül a kérdés: ez mind és szép és jó, amit ti csináltok, de mégis hogyan tudjátok mérni a fejlődést? Honnan tudjátok, hogy jó irányba tartotok?

Mi magunk is sokat beszélgetünk arról, hogy a ,,munkánk” eredményeit hogyan lehetne mérni. Bár az iskolai érdemjegyek adhatnak némi kiindulópontot egy-egy gyerek egyéni teljesítményéről, azonban tudjuk, hogy ezekre alapozni hiba volna, hiszen a jegyek nem fedik le teljes mértékben a valóságot. Ennek feldolgozására egyébként most van lehetőségünk és annak ellenére is kíváncsiak vagyunk, hogy nem várható 3-4 hónap alatt óriási változás.

Azonban a fejlődés szemmel látható, ami akkor is nagyon jó, ha nem tudjuk pontosan, mennyiben köszönhető nekünk, mennyiben az iskolának, mennyiben más tényezőknek. A kisfiú, aki ősszel még keverte a betűket és a motiváció teljes hiányával ült le mellénk, most már magabiztos vonalvezetéssel rajzolta a korábban bonyolultnak tűnő betűket. A gyerekek többségénél láthatóan javult a koncentrációkészség, egy-egy szöveg elolvasása rövidebb idő alatt, magasabb minőségi szinten történik, ezzel összefüggésben a szövegértés is sokkal jobban megy, mint szeptemberben. A matematikai alapműveletek fokozatos elmélyítése segített eljutni a komplexebb műveletekkel operáló feladatok sikeres megoldásához is, vagy legalábbis nem érzik leküzdhetetlen kihívásnak az effajta összetett feladatokat.

Óriási fejlődés látható a motivációban: a gyerekek maguktól és folyamatosan jönnek, és sokan, általában több a gyerek, mint az önkéntes. Erre megoldást nyújthat a Skype, aminek a keretén belül online tanulhatnak párhuzamosan többen is, mert továbbra is az egyéni fejlesztésre szeretnénk fókuszálni. Egyébként nekünk is folyamatosan fejlődnünk kell, például a tanulásszervezésben is: szem előtt kell tartanunk, hogy mikor kik jönnek, ugyanis van úgy, hogy két gyerek nem tud együtt tanulni, egy másik társsal azonban gördülékenyebb a tanulási folyamat.

Számomra jól kirajzolódtak a változások, hiszen több mint három hónap után tudtam újra menni Toldra, de fontos feladat és célkitűzés továbbra is, hogy a fejlődést valahogyan kézzel foghatóvá tegyük, hogy adekvátabban tudjuk mérni azt. A munkacsoportokon belül kidolgozás alatt állnak azok a módszerek, amelyekkel ezt megtehetjük. Nem kis feladat.

  •  

2
Szólj hozzá!

Bejelentkezés a hozzászólás írásához
2 Hozzászólás szálak
0 Válaszok
0 Követők
 
Legtöbb választ kapott hozzászólás
Legolvasottabb szálak
2 Hozzászólás-írók
Juhász MilánSzékely Anna Legutóbbi hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi
Visszajelzés
Székely Anna
Vendég
Székely Anna

Tetszik, amit csináltok és tetszik, ahogy csináljátok. Nem tudom, hányan olvassuk a blogot, de jó lenne, ha viszonylag rendszeresen tudnátok írni, mert biztos nem csak engem érdekelnek a tapasztalataitok.

Nem teljesen ehhez a bejegyzéshez tartozik, de hónapokkal ezelőtt olvastam Szabó Eszter eszmefuttatását a jó és rossz oktatásról. Mélységesen egyetértek a hozzáállásával (fenntartva, hogy nem ez az egyedül üdvözítő nézőpont persze), pedig ő nem tanításból, hanem éneklésből él :).

Megosztom veletek a linket, hátha másnak is tetszeni fog: http://hellobebi88.blog.hu/2013/09/05/regi_iskolai_emlek.

Sok sikert a munkátokhoz!