“Felírom neked a számokat!”

Azt hiszem, az volt a legjobb ebben a három napban, hogy sok mozzanatában éreztem a rendszerességet. Ez azzal kezdődött, hogy mivel jó pár gyerekkel már tanultam, és az utóbbi hetekben Skpye-on is angoloztunk és németeztünk, így könnyebb volt előre készülni a hétvégére. De a gyerekek hozzáállásában is érezhető volt, hogy mindennapjaik természetes részévé vált, hogy hetente járnak hozzánk tanulni.

Az egyik srác például minden nap feljött a házhoz törizni és angolozni, és ezt első nap megbeszéltük vele is. Így mi is tudtunk úgy készülni, hogy első nap elkezdtünk egy témakört, és a másik két nap is arra építettük az anyagot. Minden nap ismételtünk egy picit, és aztán mentünk tovább. Töriből szombaton írattunk is vele egy tesztet, amit nagyon jól megoldott.

Az egyik lány kétszer is jött németezni, és vele az előző két héten már Skype-on is gyakoroltunk, így könnyű volt felvenni  a fonalat. Meg tudta fogalmazni, hogy ahhoz képest mit vettek még, és várta, hogy készültünk-e neki újabb feladatokkal.

Többen érkeztek tankönyvekkel, konkrét kérésekkel, hogy mit gyakoroljunk, vagy hogy a háziban segítsünk. Volt gyerek, aki megemlítette, hogy “emlékszel, amit múltkor tanultunk a számítógépen”, vagy aki az előkerült feladatlapok láttán rögtön mondta, hogy azt ők tanulták múltkor Mónival.

Szombat délelőtt kisebbekkel foglalkoztunk, elsősök és másodikosok jöttek olvasni, matekozni. Előző nap beszélgettünk az egyik másodikos fiúval, hogy jön-e valamikor tanulni, és másnap egy barátja se tudta lebeszélni, mert “matekozni jó”. Egy elsős kisfiú pedig gyurmázás után majdnem hibátlanul felírta tízig a számokat a táblára a kislánynak, akivel egy szobában tanultak – és ha ez kevésnek is tűnik, nagyon fontos volt.

Persze nem ment minden simán, mert nem mindenki érkezett a megbeszélt időpontban, ezért szombat délelőtt is összecsúsztak a foglalkozások. Volt, akivel megbeszéltük, mikorra jöjjön, de végül mégsem tudott eljönni, de ilyenkor jött más helyette és azért egyre kevesebbszer fordul ez elő.

A legtöbben a tanulás után igényelték, hogy társasozzunk egyet, és már kérték a kedvenceiket – a Halli Galli és a Guess Who? is előkerült a foglalkozások között. Pénteken kora este pedig, a tanulások után két fiúnak megtanítottuk a Dicsőség Rómának című társasjátékot is; jó lenne, ha az esti társasjátékozások is rendszeressé válnának.