„A toldi levegő szabaddá tesz”
Végre nekem is alkalmam nyílt Toldra menni. Közel 5 óra utazás és várakozás után begördült a busz kereke a kis falucskába. Toldon pont olyan paraszti környezet, csend és nyugalom fogadott, mint amire egy (immár) nagyvárosi vágyik a forgalmas utak és szennyezett levegő után. Told utcáin sétálva az alapítványi ház felé végre megpillantottam az első toldi lakost, aki amint odatekert a biciklivel rögtön kezet nyújtott. Emlékezetes pillanat volt.
Ebéd után máris belelendültünk a munkába. Kimentünk az iskolabusz elé és 3 igazán cserfes és kis kíváncsi alsóssal tértünk vissza Mátéval. Nagyon cukik voltak. Úgy éreztem, tényleg el akarják olvasni, amit a tanító néni feladott vagy meg akarják csinálni, amit német órán házi feladatként kaptak. Míg ketten szorgalmasan olvasták, majd fel is mondták az Anyám tyúkját Máténak, addig mi megcsináltuk a német házit, utána pedig állatnevekkel játszottunk egy internetes memóriajátékkal. Az első toldi órám. Gyűlnek az élmények! A nap további részét matekozással töltöttük. Este aztán egy toldi családnál vendégeskedtünk. Jó hangulatban, beszélgetéssel telt az este.
Pénteken kivételesen nem volt iskola. Ezért már reggel megérkeztek az első tanulni vágyók(!?). Megmosolyogtatott, amikor az egyik srác azzal indokolta kora reggeli érkezését, hogy ő horgászni megy, úgyhogy most jön tanulni, mert most van ideje. „…hát akkor most tanulunk!” Belevetettük magunkat a törtes egyenletekbe. Ezután egymást váltották a gyerekek. Volt, akivel kémiáztunk volt, aki olvasnivalót hozott.
A nap végére még három játszani vágyó srácot fogadtunk: volt ott Dicsőség Rómának!, Bohnanza és Rizikó is. Mivel sajnos még sok játékot nem ismerek, így leginkább csak figyeltem őket. Próbáltam tanulgatni a játékokat is. Hihetetlen volt. Sosem gondolkodtam még azon, hogy milyen képességeket fejleszthet egy-egy társasjáték. Megdöbbentem, amikor láttam, hogy milyen élményt ad nekik a játék és hogy észre sem veszik, hogy közben mennyit tanulnak. Sok minden más mellett fejlesztik a kommunikációs készségüket, a logikájukat és a gyorsaságukat is, miközben elszórakoznak Mátéval egy-egy játékmenetben.
Sajnos szombat kora reggel el kellett búcsúznunk Toldtól egy konferencia miatt. Rövid, de eseménydús napokat zártunk. Hogy szerintem milyen is valójában Told? Hogy éreztem magam? Tulajdonképpen az egész Toldot az alapítvány szelleme hatja át. Mindenki tudja, hogy ezek az emberek azért jöttek, hogy nekik segítsenek. Legyen szó tanulásról, földi munkálatokról vagy emberi kapcsolatokról. Nagyon jó érzés a segítő csapat tagjának lenni és átérezni a kis falucska lakói által nyújtott szeretetet – fejezzék azt ki bármilyen formában is: egy integetéssel az utcán, egy mosollyal óra közben, egy helyesen elismételt német szóval vagy egy kicsit több türelemmel.
