Főleg egy játékról

Van egy srác, aki magántanuló, szóval viszonylag gyakran van nálunk. Nem mintha ránk lenne szorulva, de sokszor szeret velünk lenni, játszani, tanulni, mi meg szeretünk vele lenni. Azért nincs ránk szorulva, mert nem lenne gondja a tanulással csak nem akar hatodikos lenni. Mert az nehezebb lenne, többet kellene tanulni és ezzel az érvvel nehéz vitatkozni. Persze leültem már vele beszélgetni erről, hogy tanulni milyen fontos és a többi, de én sem hittem el, hogy meg fogom tudni győzni. Aztán eltelt ez a néhány hónap és most azt mondja nekem, hogy úgyis megy be Újfaluba, kikéri a cuccokat, ami kell a nyári vizsgához. Éppen előtte beszélgettem erről az Alapítványnál, hogy most mi is lesz ezzel, de akkor még úgy voltam vele, hogy úgyse akar hatodikos lenni és én nem fogom tudni meggyőzni az ellenkezőjéről. Erre tessék. Valami történt. Persze fogalmam sincs, hogy micsoda és nem is szeretném úgy beállítani, hogy van ehhez bármi közünk, mégis elképesztően feldobott. Mert ez jó.

A héten egyébként egyedül mentem, szeptember óta most alakult úgy először, hogy nem tudott velem jönni egyetlen önkéntes sem. Sebaj. Felfogtuk kísérletként, hiszen amúgy is ezt szeretnénk elérni: minél kevesebb utazás, minél kevesebb felesleges energia és a többi. Szóval megszerveztük szépen, hogy ki mikor ül a gépnél, mit vállal (mindent), meddig. A gyerekek meg jöttek, ahogy szoktak csak most a géphez ült le, aki nem velem tanult. Jó volt nézni, ahogy működött, mert persze eddig is voltak ilyen alkalmak, de ilyen nagy számban (a foglalkozások fele online zajlott) még nem. Tudták, hogy egyedül vagyok, tudták, hogy ha jönnek akkor lehet, hogy a gépnél kell dolgozniuk, de nem tapasztaltam azt, hogy emiatt kevesebben lettek volna. Az önkéntesek oldaláról is pozitív tapasztalat volt, többen is most próbálták ki először ezt a formát és többet kaptak a vártnál. Az egyikük szerint az olvasós, szövegértéses feladat így még jobban is működött, mintha valamiféle motivációs hatása is lett volna a helyzetnek. Amire pedig tényleg lehet építeni.

És játszunk is egyfolytában. Most például, amikor két kislányt haza kellett kísérnem, és két srác már megérkezett az esti társasjátékra, simán oda tudtam adni nekik a Kalahát és leültek az udvaron játszani, amíg visszajövök. Szóval a játékoknál is egyre jobban el tudjuk engedni a kezüket, ami azért fontos, mert ez egy olyan terület lehet, ami valódi, minőségi szórakozást nyújthat majd nekik, ha nem vagyunk velük. Egyre több játék szabályát ismerik magabiztosan, fejlődik a játékkultúrájuk, nem veszekszenek, annál fontosabb a parti és elképesztően jól mozognak a keretek között. Ami a héten ment: kicsikkel Halli Gall, Pig; nagyobakkal Bohnanza,Condottiere, Finca, Jaipur, Kalaha. Szóval tanultunk újat is (Condottiere), ami mindig nagy kihívás, de egyre több a türelmük a szabálymagyarázatra is, sőt, az egyik srác már a szabályfüzetet is elkezdte böngészni, bár hamar letette, hogy túl hosszú. Első lépésnek mondjuk nem rossz.

Zárásként pedig  megemlékeznék egy kicsit részletesebben a Pigről, mert méltatlanul elfeledtük mi magunk is, és már nem is tudom milyen véletlen folytán került elő most. Talán épp nem tudtam, mit kezdeni két gyerekkel, kellett valami játék, ami gyors, egyszerű, szórakoztató, de azért akad benne egy kisebbek számára is kezelhető mélység. Ezt pedig erre találták ki. A játék rendkívül eszközigényes ugyanis egy egész dobókocka szükséges hozzá. Azt kell dobálni. És el kell jutni százig, ha nyerni akarsz. Az egyetlen nehezítés, hogy nullázod az aktuális pontjaidat, ha egyest dobsz. Szóval dobálsz és bármikor dönthetsz úgy, hogy felírod a pontot és továbbadod a kockát. Amit felírsz azt már nem veszítheted el. Szóval van benne egy döntési szituáció, ami mindig az egyik legérdekesebb elem egy játékban. Persze kicsit szerencsejáték, de nagyon jól megtanít a kockázat/valószínűség végiggondolására, hiszen apró sikerek, apró kudarcok kísérnek végig. És közben, teljesen mellékesen nagyon jól lehet az összeadást gyakorolni. Például egy elsős lánnyal, miután negyven percet gyűrtétek a matekot még húsz percet játszhatod ezt és kvázi ugyanazt csináljátok, mint addig. Gyakoroltok. Annak idején, amikor elkezdtünk játékokkal, társasokkal foglalkozni éppen az ilyen egyszerű dolgokat kerestük, amik aztán mostanra kicsit elvesztek, de ennek a hétnek a kiemelkedő élménye, hogy ez a játék visszatalált a gyerekekhez. És most ott nagyon jó helyen van.