Elkezdeni meg folytatni

Minden alkalommal kérdés, hogyan lehet értelmesen elkezdeni egy drámafoglalkozást. Hogyan tudjuk elkapni a néző-résztvevő gyerekek figyelmét. Nem tudjuk, hányan fognak eljönni, feltehetőleg nem együtt fognak megérkezni, nagy kérdés, hogy ki lesz motivált és ki lesz az, akinek más programot kell biztosítani. Azt találtuk ki, hogy ezt adottságnak fogjuk tekinteni, pont ezt fogjuk kihasználni. El akartuk kerülni az erőlködést, hogy „na gyerekek, most akkor elkezdjük, hol volt, hol nem volt…”. Mikor megérkeztünk, elkezdünk mesélni Csulánó gyerekeiről, bemutattuk őket külön-külön, a gyerekekből fogalmazva, a pillanatnyi állapotukból, mintha csak ők lennének, és fokozatosan, türelmesen, és meglepőn visszafogott tónusban a történet főszereplőjéig is el tudtunk jutni, Csulánó bátor kislányáig. Az is kialakult, hogy ki fogja játszani a kislányt, és ezt szerencsére az egész társaság elfogadta. A mesélés és a játék meglepően olajozottan haladt a maga útján, rövid idő alatt elérkeztünk a tervezett jelenetek végéig, a hátralévő idő lehetőséget teremtett arra, hogy előkészítsük a holnapi kalandot, a Medvedisznóemberrel való találkozást. Kíváncsian várjuk a folytatást.

P1210537

A tegnap kezdődő pontgyűjtő verseny híre újabb gyerekekhez jutott el, tulajdonképpen megduplázódott a résztvevők száma. Persze nagy előnyben vannak, akik már az első napon is játszottak, de akadnak új kihívók és még jó sok pont megszerezhető. A mai nap első játéka a Meuterer (Zendülő) volt. Ez egy olyan kártyajáték, ami simán elfér a zsebünkben, de tud annyit, mint egy komplex, stratégiai társasjáték. Kombinálhatunk, összejátszthatunk, a szerencse és a taktika pedig körről-körre változhat. A játék mechanizmusa sok újdonságot mutatott, nem volt tehát egyszerű a szabálymagyarázat, de a gyerekek újra kiállták a próbát aztán nagyot harcoltak az első helyért. Utána kicsit széteresztettük a csapatot, hogy essenek neki az absztrakt játékoknak is. Ez egy olyan terület, ahol eddig kevésbé tudtuk motiválni a gyerekeket, így dupla pontot osztunk már a részvételért is. Ennek meg is volt a hatása, és szerencsére a játék közben, a verseny izgalmaiban meg is feledkeztek arról, hogy nem szeretik annyira ezeket a játékokat. Reméljük, hogy ennek a hétnek az egyik eredménye éppen az lesz, hogy megváltozik a gyerekek attitűdje a lejátszott partiknak köszönhetően. A délelőtt zárásaként elővettük a Tichut. A játékról azt érdemes tudni, hogy a boardgamgeek.com oldalon az egyetlen kártyajáték a 100 legjobbnak tartott társasjáték között. Mivel kicsit már fáradtak voltak, és tényleg nem egyszerű a játék, néhány szabályelemet elhagytunk. Így persze sok mindent elveszítünk, de van esélyünk megnyerni a gyerekeket, szóval sokszor érdemes megfontolni ezt az eljárást. A következő alkalmakkor szépen fokozatosan, mindenféle gond nélkül be fogjuk tudni vezetni majd a hiányzó elemeket. A Tichu is sikeres volt, aminek főleg az lehet az oka, hogy sok ismerős elem lehet benne (többnyire a pókerből), de legalább ennyi újat is mutat.

Mivel tegnap délutánra kicsit elfáradtak a suliba készülő gyerekek, úgy döntöttünk, hogy inkább délelőttre, a drámával párhuzamos időpontra helyezzük ezt a foglalkozást. Sajnos, ez egy kicsit váratlan volt, ezért a szokásos csapat helyett csak hárman vettek rajta részt. Az idő nagy részében gombokkal játszottunk különböző számolós, pöckölős, kapubacélzós játékokat. Mind a játékok, mind a gombok nagyon elnyerték a fiúk tetszését, hosszú ideig válogattak, hogy megtalálják a “legkomolyabb” gombokat. Ezután a foglalkozást egy kis gyurmázással és mesével zártuk.

Délután elkezdtük a közeledést a nélkülünk is létező játékkultúrájuk felé. Többször tapasztaltuk már, hogy magyar vagy francia kártyával rendszeresen játszanak, így elhatároztuk, hogy megpróbáljuk színesíteni a repertoárjukat. A mai játék a Snapszer (66) volt, amit többnyire ugyan ismertek, de ketten szokták játszani. Hazafelé az egyik srác meg is jegyezte, hogy most már akár hárman vagy négyen is fogják tudni és hogy ez milyen jó. A héten és a következő táborban is szeretnénk naponta új játékot mutatni nekik, mert ezek a kártyapaklik kis túlzással mindenkinek ott vannak a zsebében. A heti tervben szerepel még a Rikiki, a Kanaszta és a Lórum.

P1210740

A pontverseny egyébként elég szoros, de az első három helyezett kicsit elhúzott a többiektől. Holnap főleg már ismert játékokat játszunk délelőtt, reméljük valaki megközelíti az élen állókat.

Amíg a nagyok kártyáztak, fociztak és ütögettek (ma már 128-ig jutottunk!), addig a kisebbekkel tanultunk egy új fogócskát, a Sárkányfarok fogót, és ernyőztünk is egy jót, ahol hosszú idő után új játékokat is kipróbáltunk. Az Adj király katonát hatalmas kedvencük lett, így a kérésükre muszáj volt ezt is játszanunk, és persze nem maradhatott el a Dobble sem. Kint a pályán mindig nehezebb a különböző korosztályokra bontani a csapatot, és a nekik tervezett játékhoz terelni a gyerekeket, de most, talán a versenyben résztvevők komolysága miatt is, ez a szokásosnál jobban sikerült. Jó érzés, hogy az előző táborok viszonylagos sikertelensége után a pálya is működni látszik. Ehhez arra volt szükség, hogy szembenézzünk ezzel a problémával, leüljünk és közösen átbeszéljük, hogy mit kellene másképp csinálni. Már csak végig kell csinálni, amit elterveztünk.

P1210631

A tanulásban nagy szerepet kapott eddig egy kémia pótvizsgára készülés. Az első táborban nagyjából kiderült, hogy a feladatokba érdemes beépíteni kísérletezést, interneten keresgélést, képeket és videókat, így erre a hétre már sokkal könnyebb volt készülni. Jó látni a fejlődést és azt is, hogy egyre jobban igénybe lehet venni más tantárgyak segítségét, építeni lehet rájuk. Ma például a képlettanuláshoz egy olyan módszert sikerült nagyon gyorsan elsajátítani, amivel korábban hiába próbálkoztunk. Apró dolognak tűnik ugyan, de számunkra sokat jelent, mert ott van mögötte, hogy most már két éve dolgozunk együtt, legyen szó tanulásról, játékról vagy csak egy kis beszélgetésről.

Ahogy telik a nyár, egyre több szülő keres meg minket azzal a kéréssel, hogy kezdjünk el tanulni is a gyerekeivel, hogy ne legyenek majd semmiből lemaradva az iskolában. Közöttük vannak olyanok, akik jártak már hozzánk korábban, de mindig jó, amikor új családokból is érkeznek kérések, és szerencsére most ilyen is van. A héten három találkozást beszéltünk meg egy új fiúval, akinél egyelőre az alapokat próbáljuk felmérni, így elsősorban matek és írás, olvasás feladatokkal várjuk. Reméljük, őt is sikerül majd megnyerni a tanulásnak – és talán a társasjátékoknak is.

Eszter, Julcsi, Liza, Máté, Pisti, Tami

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!