Harmadik nap
A drámafoglalkozáson továbbhaladtunk a mesével, röviden felelevenítettük, hogy mi történt előző nap, majd eljátszottuk, hogy Árnikát, Östör királyt és a királyi udvart a Százarcú boszorka átváltoztatta kacsákká, és szegény Dzsoni így találkozott velük. A játékokban továbbra is az átváltozásra fektettük a hangsúlyt (karakter helycsere, szobros átváltozós), így ma is rengeteg farkas, nyuszi, róka jelent meg a kultúr udvarán. Dzsoni vándorlását az erdőben egy kézalagúttal imitáltuk, majd ezután egy óriási varázskígyóvá összeállva koncentrációs játékokkal haladtunk tovább. Mindeközben megtanultuk szegény Dzsoni kedvenc nótáját is (Szegény legény vagyok én).
Folytatódtak a foglalkozások a kisebbekkel is. Játszottunk a Nanu nevű memóriajátékkal, kirakóval és megtanultunk egy új játékot is, a Bonomixet. A gyerekek nagyon élvezték a játékokat, volt, amiből több kör is lement. Ezzel párhuzamosan egy külön szobában két első osztályt végzett fiúnak egyéni foglalkozást tartottunk. A számfogalom megerősítésére és a számlálás, számolás gyakorlására helyeztük a hangsúlyt.
Délután az iskolába készülő csapat már teljes létszámban vett részt a csoportos foglalkozáson. Mesén, képes lottón, fotókon és rajzoláson keresztül próbáltuk átismételni, megtanulni az évszakokat és jellemzőiket, valamint közkívánatra a tegnapi nagy sikerű babzsákos célbadobás is előkerült.
Leginkább a tegnap tanult társasokkal folytattuk ma is, mert jó, ha kicsit elmélyülnek egy-egy játékban, több partit játszanak és felfedezik a lehetséges stratégiákat. Jó volt, hogy mára a 7 signum is közelebb került a gyerekekhez, kifejezetten élvezték a játék lehetséges kimenetelén való gondolkodást. Reméljük, hogy sikerül még hasonló játékot tanítanunk (Dicke Dämonen). Ma már többször elhangzott a furcsa kérés: “ubizzunk”, és valóban, a Fünf Gurken népszerű és alkalmas arra, hogy sokan és sokszor játszanak vele. És ez még akkor is fontos, ha nem ez a legösszetettebb, legmélyebb kártyajáték. Többször előkerült a Limes is, ami remek kis lerakosgatós két személynek, ez pedig egy nagyon fontos kategória, hiszen sokszor előfordul, hogy csak ketten játszanának, sőt, egyedül egy önkéntessel.
Ilyen helyzetekben tudtuk elővenni a Kalahát is, ami már a kisebbeknél is hódít. Pár perc jutott a Száguldó robotokra is, ami még mindig elég nehéz falat. Aztán ami a legizgalmasabb volt, hogy néhány apróság megismerkedhetett a Tea Time-mal. Ez az Alice csodaországában játszódó kártyagyűjtögetős játék elsősorban abban jelent újdonságot, hogy mérlegelni kell: ha csak egy-két darabot sikerül begyűjteni valamelyik szereplőből, azért kevesebb pont jár, mintha egy sem lenne nálunk belőle. Így érdekes döntési helyzetek állhatnak elő, miközben a játék mechanizmusa nem túl bonyolult, gyorsan megértette a nagycsoportos és a harmadik osztályos játékos egyaránt. A játék sikere egyértelmű abból, hogy folyamatosan újabb és újabb visszavágókat követeltek (még a nyertes is), így biztos, hogy elő fog kerülni még jó néhányszor.
A tábor előtt megfogalmazódott az igény arra, hogy készüljünk beszélgetős foglalkozásokkal a gyerekeknek. Többször felmerült, hogy sokszor nehezen fejezik ki magukat, és feladatunk lenne, hogy teremtsünk olyan helyzeteket, ahol fejlődhet a kommunikációs készségük. Három területet fogalmaztunk meg a céljainkban: az egymással való kommunikáció; az önkifejezés, véleménynyilvánítás; és egyes témákhoz való kapcsolódás, egy-egy téma több szemszögből való megközelítésének, megbeszélésének fejlesztése. A mostani nyárra azt tűztük ki célnak, hogy elinduljanak ezek a foglalkozások, minden héten 2-3 alkalommal; felmérjük a gyerekek igényeit, és kidolgozzunk egy ívet a témáknak. Itt az is felmerült, hogy egy-egy témát több táborban is elővehetünk, különböző szemszögből megközelítve, más-más módszerek segítségével. Célcsoportnak egyelőre a 13 éven felülieket választottuk, de később szeretnénk a kisebbeket is bevonni.
Az első beszélgetésre az ismerkedést, ráhangolódást, a hangulat megteremtését tűztük ki célul. Sokan gyűltünk össze erre az alkalomra a nagyobbak közül. Bemutatkozó körrel kezdtünk, ezután ráhangolódó játékok jöttek. Volt itt trópusi vihar, köszönj úgy, mintha …, azt tudom rólad, hogy … és ki vagyok én? is. Miután mindenki – minket is beleértve – felírta az egyik kedvenc dalát egy cetlire, ezek közül négyet kihúztunk. Elsőként Rúzsa Magditól a Szerelem következett, utána Horváth Tamás Őszinte vallomása, meghallgattunk egy részletet Coronita Darabolójából, végül pedig a Szabadont a Punnany Massiftól. Minden szám után körkérdéssel indítottuk a beszélgetést, ennek keretében egy színt, egy helyet, egy érzést, vagy egy mondatot mondtak a dalról. Megbeszéltük ezek kapcsán a kedvenc részleteket és azt is, miért éppen ezt írtuk fel a cetlire. Zárásként reflektáltunk a történtekre, mindenki elmondhatta, hogy érezte magát. A gyerekek visszajelzéseiből az derült ki, hogy élvezték a foglalkozást, tetszettek nekik a zenék, és új dolgokat is megtudtak egymásról. Úgy érezzük, nagyon jól sikerült az első alkalom. A folytatásról még annyit, hogy a dalok kapcsán felmerült néhány érdekes téma, amiről szívesen beszéltek, a későbbiekben ezekre szeretnénk építeni, és elmélyülni bennük.
Berta, Bogi, Eszter, Gábor, Julcsi, Máté, Milán, Petra, Tami