Labdagyár

Ma rendhagyóan indult a nap: a kézműves került előre, nemezlabdákat készítettünk a kultúr udvarán. A foglalkozást csak néhány gyerekkel kezdtük, olyan kevesen voltak, hogy nekünk is bőven jutott alapanyag, így mi is lelkesen nekiláttunk a labdagyúrásnak. Aztán lassan megérkeztek a gyerekek is, fél óra múlva már elég sokan voltak, mindenki könyékig szappanosan gurigázott az udvaron.

P1220801

Most jó volt, hogy nem egyszerre érkeztek, mert mindenkire jutott egyéni figyelem, el tudtuk egyesével magyarázni nekik, hogy kell készíteni, nem kellett egymásra várni. Sokan meglepően nagy türelemmel nemezeltek. Szinte mindenki készített legalább egy labdát, volt aki egészen 11-ig kitartott.

20140814_121417

Közben persze folytattuk a Tichu-versenyt is, ahol az élen álló fiú már a mi dolgunkat is jócskán megnehezíti. Egy óra játék után is komoly felháborodást keltett, hogy bejelentettük a parti végét, szívesen játszottak volna még tovább. Jó helyen lesz az a Tichu-pakli. Ezután nem hagytuk szétszóródni a gyerkeket, hanem csaptunk egy nagy, közös Activityt két-három fős csapatokkal, amikbe mi magunk is beálltunk. Nagyon szeretik ezt a játékot, így motiváltak voltak. Egyre jobban betartják a szabályokat, figyelnek egymásra. A körülírás még mindig nehézségeket okoz, nem fejezik ki könnyen magukat, de ezen a téren is sokat fejlődtek az elmúlt időben. A játék végén eredményt hirdettünk, mindenki elégedett volt, jókedvűen zártuk a délelőttöt.

P1220828

Délután kimentünk a pályára, ahol a gyerekekre száz darab elrejtett kisróka várt. Mindenki örömmel vágott bele a rókavadászatba, és a legtöbb hajtogatott kisállatot meg is találták a többinek az előkerülése pedig hónapok múlva majd remek emlékeket idéz elő. Mivel úgy láttuk, hogy nagyon jó hangulat alakult ki, megpróbáltuk az eltervezett sorversenyt is megvalósítani, de sajnos ez kevésbé lett sikeres. A csapatok kialakítása után az első feladatot egymásnak szurkolva, lelkesen végigcsinálták. Ekkor úgy éreztük, hogy a versengés felkeltette a gyerekek érdeklődését, és belevágtunk a második feladatba. Sajnos miután ez véget ért, néhányan már nem akartak tovább játszani, illetve sokan akartak csapatot váltani, amit már nem tudtunk kordában tartani. Ennek több oka is lehetett: talán nem voltunk teljesen felkészülve arra, hogy milyen akadályokba ütözhetünk, talán túl meleg volt egy váltóverseny megtartására, vagy egyszerűen túl fáradtak voltak a gyerekek a versengéshez. Ezért a sorversenyt abbahagytuk, és belekezdtünk egy másik játékba, ahol a gyerekeknek Told vaktérképén kellett bejelölniük az utcákat, valamint fényképeknek kellett megtalálniuk a helyét. Habár eredetileg versenynek szántuk a feladatot, úgy döntöttünk, nem alakítunk ki újabb versenyhelyzetet a gyerkek között, hanem inkább közösen dolgozunk. Ez sikerült is, a feladat nagyon jól oldotta a feszültséget, és újra jó hangulat kerekedett.

P1220847

Mindezek után a gyerekek beálltak röplabdázni, páran frizbit dobáltak egymásnak, a kicsik pedig Dobbléztak. A nagyobb fiúkkal újra elővettük a Rabló Römit, aminek az alapjait már tegnap elsajátították. A kártyajátékban mindenki nagyon ügyesen játszott, és ma már magabiztosabban rabloták el a jokereket egymás terceiből, soraiból. Az időhiány miatt nem tudtunk sokáig játszani, de úgy tűnik, a nehézsége ellenére is élvezik ezt a játékot; sőt, talán pont ez az, ami motiválja őket.

Ma folytatódott a beszélgető programunk is. Sajnos nem ugyanazok a gyerekek jöttel el, akik két nappal ezelőtt – ez nagyjábó állandó nehézségünk -, de megpróbáltuk onnan kezdeni, ahol múltkor abbahagytuk. A legyen-ne legyen táblázat elemeiből mondatokat alkottunk, amik a házirend alapjai lehetnek, ezeket pedig ma megmutattuk a gyerekeknek. Az volt a feladat, hogy keressék vissza vagy az emlékeikben vagy a papíron, hogy melyik mondatot, melyik gondolatuk alapozta meg. Ez nagyon jól ment, könnyen megtalálták az összefüggésket, így valóban magukénak érezhetik majd a szabályokat, például azt, hogy önként és örömmel érkezünk a foglalkozásokra. Ezután a szabályszegés szankcionálására tereltük a szót. Ehhez szituációs játékot vittünk, ahol szerepcsere történt: mi játszottuk a gyerekeket, nekik pedig önkéntesként kellett volna rendet teremteniük. Bár a beleélés, a dráma kicsit döcögősen ment, a szituációk jó alapot nyújtottak a beszélgetéshez, és kicsit ráeszméltek ők maguk is a fegyelmezés kérdésének nehézségeire. Szeptembertől kezdve mi is megpróbálkozunk egy mentorrendszerrel, amiről most meséltünk a gyerekeknek először. Mivel itt már eléggé fáradtak voltunk, csak röviden és közösen gondoltuk végig, hogy kinek ki lenne a legmegfelelőbb mentor. Egymásnak ajánlottak önkénteseket, és meglepően jó szempontok kerültek elő a választásnál. Végül egy rögtönzött szkanderbajnoksággal zártuk a programot, és bár még most sem tudjuk, hogy ez miért alakult így, jókedvűen indultunk haza.

 Ági, Ancsi, Bogi, Bogi, Eszter, Julcsi, Máté, Petra, Sári, Tami

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!