Kaland, játék, kockázat

Még oda sem értünk Toldra, már elkezdődött a tanulás. Budapesten vártuk, hogy az egyik magántanuló srác megérkezzen Toldon a házhoz és bejelentkezzen a Skype-ba. Nem ment minden zökkenőmentesen, de egy kis telefonos segítséggel végül online is elértük egymást. A matekos munkacsoportunknak köszönhetően a feladatlap készen állt a Google Docsban, a kérdés már csak annyi volt, hogy a gyereknek lesz-e kedve tanulni. Lett. 40 perc komoly figyelem és minőségi munka. A végére elfáradt picit, de még bírta volna, ha nincs áramszünet. Mindegy, ezt is megtapasztaltuk, egy újabb dolog, ami keresztül húzhatja a számításunkat. Hihetetlenül jól indult tehát a hét és ezzel együtt a tanév is. A tavalyi év minden tapasztalatát felhasználva alakítjuk idén az online tanulást. Ez az, ami valóban fenntarthatóvá teheti ezt a projektet, ami sok hasonló helyen nyújthat megoldást bizonyos problémákra. A jövő héttől minden hét első felében nélkülünk, de velünk tanulnak a gyerekek. Először a két magántanulónk délelőtti foglalkozásait szervezzük meg, de szeretnénk, ha az iskolából hazatérők is igénybe vehetnék az online tanodánkat, vagy mi is ez. Ehhez persze kell egy helyi segítő is, és szerencsénkre nekünk nem is egy jutott.

Mi ez, ha nem kaland. Persze aztán meg is érkeztünk Toldra, ugyanúgy, ahogy az előző tanévben, most is folyamatosan ott leszünk személyesen is, de reményeink szerint professzionálisabban. A mentorrendszer, az online támogatás jobb szervezése, az önkéntesek feladatkörének pontosabb megalkotása, a tudatosabb készülés, a fejlesztési tervek, portfóliók, naplózás mind ebbe az irányba mutatnak. Az első hét pedig remek volt, tényleg bizakodásra ad okot, még akkor is, ha volt sok minden, ami nem sikerült, például nem jött össze az első kiscsoportos foglalkozás az újdonsült iskolásokkal. Hiába készültünk rá rengeteget és vártuk nagyon, sok minden közbejött a kéztöréstől, az esőn át egy másik programig. Ilyen ez.

A tanulási környezeten ismét fejlesztettünk picit. Egyrészt a két tanulószobát alakítottuk át, hogy több tér legyen, több egyéni tanulási lehetőség. Másrészt a rendre is nagyobb hangsúlyt fektettünk, a táblára pedig kikerült a házirendünk, amit persze nem hívunk így. Mindemellett új eszközök is kerültek Toldra, még a Vodafone támogatásával sikerült laptophoz, tabletekhez, fényképezőgépekhez jutni, amik már most nagyon jól jöttek, de sok projekthez szükségesek még.

A gyerekek rendszerhez szoktatását is megkezdtük, de az órarend még távoli álom: hamarabb jönnek, késnek, nem jönnek, jönnek, bár nem beszéltük meg. Persze első hét, szóval nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de még mindig ez tűnik az egyik legnehezebb elemnek. Szerencsére tényleg úgy tűnik, hogy idén a teljes önkéntes csapat – sok-sok megbeszélés és személyi változások után – komolyan veszi az online tanulást. Nagyon jól tudtuk szervezni az online ügyeletet, így mindig volt valaki, aki segített, ha túl sok gyerek volt velünk vagy éppen nem értettünk eléggé ahhoz, amiben segíteni kell. A gyerekek már megszokták, megtanulták ezt a formát és szívesen beszélgetnek a százkilométerekre lévő önkéntesekkel. Persze itt is volt kudarcos foglalkozás, de olyan is, amilyet nem is reméltünk volna. Kicsi alakítottunk a mennyiség-minőség balanszán, így most próbálunk kevesebb gyerekkel, de velük mélyebben, célirányosabban foglalkozni. Az alap persze ugyanaz: szeretne-e jönni, szeretne-e tanulni.

Fárasztó, megterhelő, kalandos három nap volt. Olyan, ami miatt csináljuk ezt az egészet.

És persze a játék. A játék továbbra is alap. A tanulást is nehezen tudjuk elképzelni játék nélkül, hiszen ha már úgyis szavakat kell tanulni angolból, miért ne játszanánk velük egy gyors memóriajátékot akár online is. És persze játszunk ráhangolódásnak és levezetésnek két tantárgy között, vagy tanulás után, hazamenetel előtt. Oké, a tanulás is lehet játékos, ezt nem olyan nehéz elképzelni, ezeknél az eseteknél sokkal fontosabb viszont, amikor a játék nem eszközünk, nem a tananyag fogyaszthatóbbá tétele, a motiváció fenntartása a cél, hanem a játék a tanulás. Ha például a szövegértés felméréséhez, gyakorlásához nem kell tankönyvet kinyitni, nem kell egyszerre egy hatalmas betűrengeteget nézni, hanem le lehet ülni az új laptophoz vagy végre ki lehet próbálni a tabletet. Ezeken próbáltuk ugyanis ki a Kaland Játék Kockázat könyvek online verzióját két sráccal, akik elé nem szívesen raknánk már hagyományos szövegértési feladatokat. A játék során viszont muszáj olvasni és megérteni, hogy miről is szólt a szöveg, mert a kaland egyes oldalai különféle döntési helyzetekkel érnek véget, ezek határozzák meg a játékos további útját, így a küldetés sikerét is.A játék tanításakor a hosszabb felvezető szöveget mi olvastuk, mi meséltünk, a továbbiakban viszont egyre kevesebb szükség volt ránk, már csak azért hívtak oda minket, hogy örüljünk velük egy-egy győzelemnek vagy megmutassanak valami érdekes helyet, ahol éppen jártak.

Nem tudtuk, hogy hajlandóak lesznek-e folyamatosan szövegek között lavírozni, de szerencsére elkapta őket a játék, és nem volt ebből gond. Jaj, és akkor most még egy okot adtunk nekik arra, hogy a gép előtt üljenek? Egyáltalán nem erről van szó, ez csak egy alternatíva a megszokott játékok, zenék és egyéb oldalak mellett, aminek van jó pár előnye ezekkel szemben. És ettől nem fognak többet gépezni. Mert ha a játék nem tetszik, akkor nem játszanak vele, ez viszont megtetszett, így kíváncsiak lettek az eredeti verzióra is, vagyis kérték a könyvet… Hozzuk is, örömmel, amint tudjuk. És hát játékokból sosem elég, így ezen a héten sem maradhattak el a megszokott késődélutáni társasjáték-partik, előkerültek az aktuális kedvencek: Die Sieben Siegel, Tichu, Citadella.

Eszter, Máté