Kisgyerekek, nagy lépések

A sokszor csak “kicsik” szóval jelzett korosztály, vagyis a nyolc év alattiak fejlesztése alapvetően két dolgot jelent számunkra: az egyik az elsősökkel, a másik pedig az ovisokkal való célzott foglalkozás. A fejlesztés szükségessége, fontossága eddig sem volt kérdés, de csak lassan tudtuk kialakítani azt a rendszert, amiben tényleg hatékonyan tudunk együttműködni a gyerekekkel.

Szerettünk volna óvodai keretek között módot találni a fejlesztésre, de ezek a kezdeti próbálkozásaink nem jártak sikerrel, nem sikerült az óvodába bevinni vagy az óvodai napirendhez illeszteni a foglalkozásainkat. Így az idei nyár előtt hangsúlyosabb volt az elsősökkel való foglalkozás – de még ez is rendszertelen, nehezen tervezhető volt. Ők viszonylag sokszor jöttek iskola után, illetve az őszi és a tavaszi szünetben többször is tudtunk egyéni fejlesztési alkalmakat tartani nekik. Iskolaidőben hangsúlyosabb volt a korrepetálás, a szünetekben viszont jutott idő az általános ismeretek bővítésére, az alapképességek fejlesztésére is.

Az ovisok számára végül a szombat délelőttöt találtuk megfelelő időpontnak, de őket így már nehezebb volt összeszedni. Ez megnehezítette a tervezést, hiszen sosem tudtuk, hogy kinek lesz kedve jönni, hányan lesznek stb., de nyárra aztán szép lassan kialakult egy megszokott kör. Maradt viszont még egy probléma, amivel sokat küszködtünk, mégpedig a helyhiány. Ezekhez a kiscsoportos foglalkozásokhoz nehezen találtuk meg a megfelelő teret, ahol nem zavar minket senki és semmi. Azt már megszoktuk, hogy a szállásunkat nemcsak alvásra, pihenésre használjuk, hanem naponta akár többször is átrendezzük, amennyire lehet, próbáljuk egyéni tanulásra vagy csoportos foglalkozások megtartására alkalmas hellyé varázsolni. Ez nem könnyű, óhatatlanul sok olyan tárgy marad szem előtt, ami elvonja a gyerekek figyelmét. De megoldottuk ezt is. Az első csoportos ovis foglalkozást a tavaszi szünetben sikerült megtartanunk a kultúrház kisszobájában.

Ez sem éppen ideális hely, de mégis nagyon jól sikerült, és ez lendületet adott a gyerekeknek és nekünk is. Nyárra a szállásunk egyik szobáját jelöltük ki a foglalkozások megtartására, aztán a nyár végén sikerült néhány alkalmat az óvodai csoportszobában tartanunk, ami sokkal inkább alkalmas, gyerekekre szabott környezet.

Ezekre a nyári foglalkozásokra rengeteget készültünk: terveztünk, ötleteltünk, sokféle lehetőséget számításba vettünk. A készülődés során két tervünk született.

Egyrészt szerettük volna, hogy az iskolába készülő gyerekekkel rendszeres kiscsoportos foglalkozásokat tudjunk tartani, ahol játékosan kicsit felkészítjük őket az iskolára, azokra a területekre fókuszálva, ahol esetleg lemaradások, hiányok lehetnek. Nagyon szuper, lelkes és együttműködő kis csapat jött össze. Minden táborban négy-öt foglalkozáson vettek részt, ami nemes egyszerűséggel tanulás néven terjedt el a faluban. Többek között anyanyelv, kommunikáció, gondolkodási képességek, figyelem-, nagy- és finommozgás fejlesztése, általános ismeretek bővítése került elő.

A másik tervünk az első osztályt elvégzett gyerekekkel volt. Mivel nagyon különböző tudással és képességekkel rendelkeznek, nekik eleinte egyénit, majd nyár végén két kislánynak páros foglalkozást is tartottunk. A lányokkal az első osztályban tanultakat elevenítettük fel, számolás, írás, olvasás és persze egy kis játék volt a cél. Mind a ketten nagyon komolyan vették a feladatot, sőt sok más gyerekhez hasonlóan követelték is a külön tanulást. A fiúkkal, akik idén újra első osztályba mennek, figyelemfejlesztés, betű-hang differenciálás, számfogalom megerősítése, kommunikáció és szókincsbővítés volt a középpontban. Bár ők nem kérték, érezhető volt, hogy szeretik ezeket a külön töltött perceket.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért szeretik ennyire a gyerekek ezeket az extra foglalkozásokat.

Talán azért, mert érzik, hogy próbálunk gyermekközpontúan közeledni feléjük. Igyekszünk a gyerekek igényeihez igazodni, és nem tőlük várjuk el ugyanezt fordítva. Ha a foglalkozás során látjuk, hogy valami miatt az adott feladat nem működik, akkor rugalmasan átalakítjuk, vagy tovább lépünk rajta. Tudjuk, hogy a gyerekek aktuális hangulata nagyban befolyásolja egy-egy játék sikerességét, és megtanultuk, hogy nem szabad ragaszkodnunk az előre eltervezett mozzanathoz annak érdekében, hogy ne váljon unalmassá vagy demotiválóvá a foglalkozás. Élvezik azt is, hogy alacsony létszámú csoportokkal dolgozunk, így mindenki egyforma figyelmet kap. Emellett próbálunk szakítani a merev tanítási hagyományokkal, így a gyerekeknek nem kell csendben ülniük padok mögött a feladatokra koncentrálva. A foglalkozások nagyon családias hangulatban telnek, legtöbbször lekuporodunk a padlóra egymás mellé, és kezdetét veszi az önfeledt móka és kacagás, ami során mellékesen még tanulunk is új dolgokat – a gyerekek is tőlünk, és mi is a gyerekektől.

A megtartott foglalkozásról a blogban is lehet olvasni, de a kipróbált játékok közül sok külön is megtalálható a foglalkozások fül alatt.

Nagyon nagy eredmény számunkra, hogy sikerült rendszeressé tenni ezeket a foglalkozásokat, hiszen ez volt az egyik fő célkitűzésünk a nyárra. Fontosnak tartjuk, hogy a nagy közös programok mellett a különböző életkorú gyerek részt vehessenek kifejezetten a korcsoportjuknak tervezett foglalkozásokon is. Ezt eleinte nem volt egyszerű elfogadtatni velük, nem szerették érezni a gyerekek, hogy van olyan, amiből kimaradnak, és sokszor csak azért is inkább a náluk jóval kisebbeknek vagy nagyobbaknak szánt programokra szerettek volna bejutni, de mostanra azért elég jól el tudják fogadni, hogy vannak párhuzamos, külön foglalkozások. Ezt nem engedtük el akkor sem, amikor kevesebb önkéntes volt lent a táborban, és nehezebb volt megoldani azt, hogy félre tudjon vonulni valaki 2-3-4 gyerekkel.

A külön fejlesztő alkalmakról természetesen beszélgettünk a szülőkkel is, elmondtuk előre, hogy mi a célunk ezzel, kiknek, mikor és melyik önkéntes fogja tartani a foglalkozásokat. Ez elsősorban a négy első osztályt kezdő gyerkőcre vonatkozott, őket kértük el minden nap legalább egy órára. Mindegyik családról elmondható, hogy nagyon támogatták a terveinket, engedték is, küldték is a gyerekeket. Megosztották velünk az aggodalmaikat, kérték, hogy figyeljünk bizonyos területekre, hogy mondjuk el a véleményünket, és persze mindig fontos kérdés volt az is, hogy hogy viselkedett, illetve hogy haladt a gyerek. Volt olyan, aki plusz feladatlapokat is kért otthonra, gyakorolni.

Sokat jelent ez a pozitív, támogató légkör, de szerencsére nem csak a szülőket nyertük meg magunknak, hanem a gyerekeket is, akik legtöbbször hihetetlen jó kedvűen, óriási lelkesedéssel jöttek, nem egyszer szaladtak a házig, és olyan is többször előfordult, hogy a foglalkozás tervezett feladatai után még nem voltak hajlandóak hazamenni, kértek még játékot, könyvet vagy feladatot. Ezek a visszajelzések is boldogítóak, de emellett látjuk azt is, hogy melyik gyerek mekkorát tudott fejlődni egy-egy olyan területen, ahol eddig el volt maradva a társaitól. Persze vannak még hiányok, szeretnénk minél többet foglalkozni velük az iskolaidő alatt is. Nagyon különböző ennek a csapatnak minden tagja, mindannyian másban jók és másban gyengébbek, mégis jól tudnak együtt dolgozni, ezért heti egy kiscsoportos alkalmat továbbra is tervezünk nekik – részben majd az iskolai dolgokhoz, részben pedig az eddigiekhez kapcsolódóan: szabadabban, játékosan, különféle területeket erősítve.

Fontos célkitűzésünk, hogy ezek az első osztályosok a tanév során több különböző területen fejlődjenek, ezért terveink szerint minden foglalkozásra négy nagyobb fejlesztési területhez tartozó feladatokat és játékokat viszünk nekik. Ilyen terület például az elemi számolási és matematikai készségek, a szövegértési kompetecia és a finommotorika/írás fejlesztése, valamint az általános ismeretek bővítése. Mindemellett célunk még a kommunikációs  és a szóbeli kifejezőképességhez kapcsolódó stratégiák megalapozása, aminek alapvető eleme a gyerekek szókincsének bővítése is. A játékos kommunikációs gyakorlatok során megtanulják kifejezni a gondolataikat, valamint gyakorolják a véleményalkotást. Célunk, hogy a gyerekek elsajátítsák azt az alapot, amire az iskolai tanulmányaik során a későbbiekben építeni tudnak.

És reméljük, továbbra is büszkén mondják majd, hogy “voltunk tanulni”.

Ági, Bogi, Eszter, Julcsi, Petra, Sára