Szafari

A mai napon nagyon sok gyerek vett részt a programokon, és többen feljöttek azok közül is, akik az utóbbi táborokban kevesebbet jártak. A nyáron bevált rendszerünk működött most is: több foglalkozás futott párhuzamosan, így délelőtt volt kicsiknek foglalkozás, kézműves, társas és fotós szakkör is. A délutánt drámajátékokkal kezdtük, majd újra előkerültek a társasok, és a napot egy beszélgetőkörrel zártuk.

 Az elsős foglalkozásra különböző fejlesztő, rajzolós, mozgásos és kézműves feladattal készültünk. A kicsik nagyon lelkesen álltak a tükörrajzok elkészítéséhez, élvezték a színezést és vonalkötögetést, de számunkra elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szimmetriarajzok elkészítése még túl nehéz feladat nekik, így ezeket az első próbálkozás után rugalmasan átalakítottuk. Végül az áttervezett feladatok hatalmas sikert arattak, és a gyerekek teljesen belemélyedtek a rajzolásba. Így a végére már csak egy kis mozgásos feladat fért bele az időnkbe, és egy kis futkározással zártuk a foglalkozást. Összességében elégedettek vagyunk, hiszen jó volt látni, hogy a kicsik még a számukra túl összetett feladatoknak is lelkesen álltak neki.

Lelkes önként jelentkezőkkel kezdetét vette a fotós szakkör is. Beszélgettünk lehetséges témákról, ötletekről, ezután pedig első feladatként portrékat készítettünk egymásról. Végezetül írtunk néhány gondolatot arról, hogy milyen volt fotózni és fotózva lenni. Délután egyéni foglalkozás keretében más témákat is elkezdtünk feldolgozni az egyik részt vevő fiúval, de erről még nem árulhatunk el részleteket.

Ma tartottuk az első kézműves foglalkozást, ahol spatula-kirakót és taumatrópot készítettünk. Nagyon jó volt látni, hogy rengeteg gyereknek felkeltették az érdeklődését, s a legtöbben órákon keresztül ott maradtak. Az összeragasztott faspatulákra igazi remekműveket festettek, majd a spatulák szétválasztása után már el is készült a saját készítésű kirakójuk. A taumatróp készítésénél már előkerült az olló, ragasztó és a hurkapálca is. Készültek halacskás akváriumok, tigrisek ketrecben, madarak kalitkában és lepkék a szabadban. Azért is gondoljuk, hogy nagyon hasznos és egyben élvezettel teli órát tölthettünk el a gyerekekkel, mert amint egy játékkal elkészültünk, rögtön azt kérdezték: csinálhatunk még egyet? Szintén pozitívumként élhettük meg, hogy a játékok nem csak a kisebbek, hanem az idősebbek számára is vidám elfoglaltságot nyújtottak.

A hideg miatt nemcsak délelőtt, hanem délután is sokat társasoztunk. Sok új játékot hoztunk a kisebbeknek erre a hétre, amik közül néhányat ma ki is próbáltunk. Az egyik nagy kedvenc a Kac-kac-kukac lett. Ebben a játékban sok dobókockával kell egyszerre dobni, megtalálni az egyformákat, amik sokat érnek, majd az egészet összeszámolni – közben tehát jól megmozgathatjuk az agyunkat. Pihenésképp sor került egy-egy rövid UNO partira is, amiből a nagyobbak közül sem akart kimaradni mindenki. Persze nem csak a számok birodalmába látogattunk el ma. Pingvinekkel kergettünk halakat (Halfogócska); kagylókat gyűjtöttünk; színekre vadásztunk a jobb és a bal kezünkkel (Reflexx); várakat és utakat foglaltunk el (Carcassone), és furcsa alakú tornyokat építettünk (Make ‘N’ Break).

A nagyobbakkal a Die Sieben Siegellel melegítettünk be a délelőtti Tichu partihoz. Mindkettőt szívesen játszották, élvezték, és az utóbbiból még délután sor került egy visszavágóra is. Jó látni az apró változásokat a gyerekekben egy-egy már sokat játszott társassal kapcsolatban is: azt ahogy egyre jobban átlátják a játékot, figyelik a lapjárást, és finomítják a stratégiájukat. A táborban területfoglalós társasokban szeretnénk jobban elmélyülni velük a héten, így délután előkerült a tegnap hiányolt Tikal is.

A nagyobb lányok ritkábban jönnek játszani, ezért nagy örömet szerzett, hogy ma eljöttek hozzánk, és sikerült olyan társast találni, ami huzamosabb ideig lekötötte őket. A Make ‘N’ Break Extreme nevű gyorsasági/ügyességi építős játékot vettük elő, amit nem csak végigültek, hanem sikongatva izgultak egymás és saját sikereikért. A társas sikerét az is jelzi, hogy az első hatalmas küzdelem után még egy visszavágót is kértek, amit ugyanakkora lelkesedéssel játszottak, mint az elsőt. Nagyon pozitív élmény volt, hogy habár egy olyan játékról beszélünk, ahol pontokat kellett gyűjteni, mégis felajánlották egymásnak azokat a pontokat, amiket pár másodperccel azután szereztek, amikor már az idő lejárt. Reméljük egyre több alkalmunk lesz arra, hogy újra eltöltsünk velük egy-egy izgalmakkal teli délutánt.

A nyári táborok tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy az őszi szünetben nem készülünk minden nap drámafoglalkozással, mert kicsit kimerültek az ötleteink, és a továbbiakban más formában szeretnénk majd folytatni. Erre a táborra nem dolgoztunk ki új stratégiát, csak arra gondoltunk, hogy két foglalkozást jó lenne tartani, amire drámajátékokkal készülünk. A hideg idő miatt az elmúlt másfél napban beszorultunk a kultúrba, és szerettünk volna kint is időt tölteni, így fogókban, helycserés játékokban gondolkodtunk. Mázlink volt, mert arra az egy órára kisütött a nap, és nagyon jó hangulatban telt a program. Kacsintós-kilépős játékkal kezdtünk, amit nagyon élveztek, és sok kör lement; aztán Mókusok-Építészek-Földrengés következett. Ekkor sok gyerek csatlakozott be egyszerre, úgyhogy körbe álltunk, és játszottunk egy Szafarit, amelyben különböző nagymacskákként futottunk körbe; majd egy Kapd el a tekintetem-et. Persze ma is volt olyan, ami nem sikerült. A Sülnek a kenyerek-kel addig jutottunk, hogy beálltunk két csapatba. Nem tudjuk pontosan mi lehetett a baj – talán az, hogy itt hirtelen nem körben kellett állni, hanem két párhuzamos oszlopban. Az alkalmat a Keresd a gyűrűt nevű játékkal zártunk. Viszonylag sokáig lekötötték a játékok a gyerekeket, és többen is csatlakoztak azok közül, akik nyáron kevesebbet jártak.

A mai beszélgetőkör rendhagyó volt abból a szempontból, hogy csak lányok vettek részt rajta. A témánk a szex volt, aminek kapcsán szerelemről, randizásról is beszélgettünk.  Az alkalmat egy bizalomjátékkal kezdtük: megpróbáltuk bekötött szemmel felismerni a többieket a kezük alapján. Megalkottuk az “ideális férfit”: egy papírfigurára mindenki felírhatta a számára fontos külső és belső tulajdonságokat, és színekkel jelölve lehetett egymással egyetérteni, amit aztán meg is beszéltünk. Ebből kiindulva szó volt arról, hogy mit érzünk, amikor tetszik valaki, vagy tetszünk valakinek; hogy hogyan reagálunk erre; és hogy milyen helyekre járunk szívesen randizni. Ezután párokban beszélgettünk részletesebben az első randiról; az első alkalomról; félelmekről; és arról is, hogy hogyan reagálunk arra, ha nem viszonozzuk a másik közeledését. Zárásként névtelenül írtunk kérdéseket, amikkel a következő – témához kapcsolódó – alkalmon foglalkozunk. Annak érdekében, hogy nyíltan és közvetlenül beszélgethessünk a témáról, nagyon fontosnak tartottuk, hogy bensőséges, bizalmi légkört tudjunk kialakítani. Úgy érezzük, hogy ez sikerült.

Este vendégségbe mentünk, ami jó lezárása volt a napunknak.

Ági, Berta, Bogi, Bogi, Eszter, Helga, Petra, Sári, Tami