Hamarosan megérkezik a tél. Hideg van és sötét és esik. Igaz, csak az eső, a hóra még várnunk kell. Tél lesz – érezzük ezt minden porcikánkban, és érzik ezt a gyerek is. Persze – az esőt nem számítva – nem sok a változás a múlt héthez képest, de valahogy itt van már a levegőben. Nehezebben indulnak el otthonról a gyerekek, tovább tart a készülődés, ha már hazamentek, alig van kedvük kimozdulni. Sötétedni kezd, mire délután hazaérnek az iskolából. A szülők így nem szívesen engedik el őket egyedül, ezért sok időt vesz igénybe az is, hogy elhozzuk és hazakísérjük a gyerekeket. Tavaly ilyenkor már nagyon érződött, hogy elfáradtak, elmaradoztak a gyerekek. A körülmények aligha változtak, most mégis azt látjuk, hogy ez nem veszi el a kedvüket, sokan így is szívesen jönnek, akár többször is egy héten. Egyre biztosabban számíthatunk azoknak a megjelenésére, akikkel sikerült hétről hétre változatlanul ugyanabban az időpontban tanulnunk. Alakul a rendszer és úgy tűnik, egyre jobban működik is.

DSCN0317

Egyre inkább ki tudjuk használni azt az időt is, amikor nem tudunk Toldon lenni. Kezdenek rendszeressé válni a távollétünkben, a helyi segítők felügyelete mellett zajló online tanulások. Próbálunk ebben is állandó időpontokat találni egy-egy gyerek számára. Emellett folyamatosan keressük az új utakat is. Néha azért, mert valamiért éppen nem működik az, ami eddig gyakran bevált, máskor azért, mert nincs kedvük azt csinálni, amit legutóbb élveztek, vagy éppen azért, mert korábban még nem találtunk megoldást valamilyen problémára.

Van, amikor elég egy apró változtatás. Ilyen például, hogy a délutáni tanulást egy közös olvasós Dobble-partival kezdjük és fejezzük be. Ez jó hangulatot biztosít, segít megérkezni és ráhangolódni a feladatokra, és keretet ad a tanulásnak.

20141127_162604

Van, amikor éppen ellenkezőleg, az a megoldás, hogy a közös téren kívül, kétszemélyes helyzetben biztosítunk egyéni foglalkozásokat. Ilyenkor a nyugodtabb körülmények között sokkal intenzívebben tudunk a gyerekekkel foglalkozni. Persze ehhez nélkülözhetetlen a személyes jelenlét, de az önkéntesek váltakozása áthidalható azzal, hogy egyénre szabott feladatsorokat állítunk össze, amelyek alapján készülni tudnak ezekre az alkalmakra.

DSCN0021

Van olyan is, amikor nem a feladatokon, a tanulás helyszínén, és nem is a résztvevőkön változtatunk, egyszerűen csak szerepet cserélünk: mi leszünk a tanulók, és a gyerekek tanítanak minket. Van, amikor maga a feladat annyira motiváló, hogy arra továbbiak épülhetnek. Ilyen volt például a fotózás, amiben egész különböző életkorú és érdeklődésű gyerekek vettek részt, szívesen írtak is a képekről vagy azok apropóján. Ezt a télen újabb témafelvetésekkel folytatjuk majd, addig azonban szeretnénk más irányokat is kipróbálni. A képek felhasználásával szeretnénk létrehozni a gyerekek saját könyveit, amelyekben rájuk jellemző, aktuális élményeiket feldolgozó, látásmódjukat tükröző képes-szöveges oldalakat fűzünk egybe.

A héten néhány gyerekkel el is készítettük az első oldalakat. Az egyik témával kapcsolatban a “Melyik a kedvenc évszakod?” kérdésre ez a válasz érkezett: “A tavasz. Várj nem is, hanem a nyár, mert akkor mindig kijöttök. De inkább úgy írd, hogy az önkéntesek kijönnek, hogy tudják, hogy kik vagytok.”

DSCN0028

Eszter, Tami

  •  

Szólj hozzá!

Bejelentkezés a hozzászólás írásához
  Feliratkozás  
Visszajelzés