Ismerős vizeken

Mindig tartunk kicsit a tábor utáni visszarázódástól, de egyre feleslegesebb ez az aggodalom. Még az is lehet, hogy nekünk nehezebb, mint a gyerekeknek. Szép létszámmal dolgozhattunk, a megszokott időben jelentek meg tanulni, mintha nem telt volna el két hét két alkalom között. És ez nagyon jó visszajelzés számunkra: sikerült rendszert vinni a működésbe.

Elkészítettük a novemberi összesítést – el is juttattuk az iskolába –, és elégedettek lehetünk a számokkal. 24 gyerek részvétele jónak mondható, és a foglalkozások negyede annak ellenére is online történt, hogy egy hétig Toldon volt majdnem az egész csapat. Ha a tavalyi évvel kellene összehasonlítani az elmúlt hónapokat, akkor remekül látszik, hogy számos fókusszal erősödtünk: idegen nyelv, egyéni fejlesztés, elsős fejlesztés, olvasás-írás, de még a matek is új alapokon van. Mindemellett a társasjátékok és úgy általában a játékalapúság is központi elemek, hiszen sokukhoz ezt az egy utat találjuk: pl. kalaházva kell matekoznunk.

Nagyon jó látni, hogy a gyerekekkel közös munkából létrejön valami, és hétről-hétre fejlődik. A számtalan kudarc mellett mindig akad valami, amibe bele lehet kapaszkodni. A héten is voltak gondjaink: ígéretek be nem tartása, foglalkozásra nem megérkezés, és vannak gyerekek, akiket az alakuló mentorrendszerünkkel sem tudunk tartósan a programba motiválni. Beszélgetések, kérlelések, sok-sok séta családokhoz, sokszor hiába. Ez is a munka része, és szerencsére már régen megtanultuk, de így sem könnyű arra gondolni, hogy jövő héten újra elölről kezdjük többekkel, a siker pedig erősen kétséges. Persze, amíg jó páran szaladva érkeznek a házhoz, addig nagy baj nem lehet.

És közben olyanok lettek „törzsvendégeink”, akiknek tavaly még könyörögni kellett, akik csak hébe-hóba jártak. Kellett idő, amíg megérett bennük, hogy szeretnék, hogy szükségük van rá. Ez az egyik legfontosabb feladata egy tanodának, ezért is fontos, hogy a célcsoport ne a felsősök legyenek. Minden szempontból könnyebb, jobb, ha korábban kezdjük el a munkát. Nálunk is jól látszik, hogy az iskolaelőkészítőből építkezve, milyen jól tud működni az elsősök fejlesztése, hogy az alsósok mennyivel nyitottabbak még a tanulásra. Persze később belőlük is felsősök lesznek, „csak” mögöttünk lesz pár év közös munka.

A héten a szaktárgyi fejlesztések mellett folytatódtak egyéb programjaink is, így néhányan tovább foglalkoztak a fotóikkal, gyártották a történeteket melléjük – hamarosan itt a blogon is megjelenik majd néhány -, a meseírás pedig újabb szakasszal bővült: az egyik harmadikos lánnyal elkezdtük angolra fordítani a történetét.

Fontos, hogy az egyéni fejlesztések is új lendületet kaptak: a héten kettőt is tudtunk tartani. Néhányuknak nagy szükségük van az egyéni figyelemre, a folyamatos jelenlétre, de sajnos eddig ritkán sikerült, hogy minden héten fél-egy órára felszabaduljon egy ember és csak rájuk figyeljen. És persze mi sem mindig voltunk felkészülve rájuk, de reméljük mostantól ez is rendszeresebbé tud válni.

Az elsősök kis csoportja, vagyis inkább két lovag és egy királylány, most szombaton is eljött, habár a toborzás nem volt könnyű menet. Az őszi szünet utolsó foglalkozásán a két fiú mindenképpen kardot szeretett volna csinálni, ezért mára olyan tematikával készültünk, amiben kiélhették ezt a vágyukat. A szokásos, bár ma kicsit nehezen induló, bemelegítő kör után a foglalkozás első felében különböző feladatokat végeztünk. Segítettünk eljuttatni a lovagot a sárkányhoz, a királylány várához és rajzoltunk nekik kastélyt is. Persze ezeket különböző feladatlapokon, labirintuson, sudokun, vonalvezetős és csoszogó lapokon keresztül. A végén, közkívánatra, a fiúk címeres kardot, az egy szem lány pedig varázspálcát (végül pedig kardot is) készített.

A társasjátékos csapat három új játékot is tanult a héten. Úgy éreztük, hogy érdemes kicsit frissíteni a repertoáron. Bár az őszi szünet kedvence, a Perudo a héten még kötelező elem volt, az új játékok is sikeresek voltak. A Wizard nem is volt kérdéses, hiszen Die Sieben Siegel és a Rikiki már megmutatta, hogy érdekli a gyerekeket ez a struktúra. A Kolosszus Aréna sem volt kockázatos vállalás, hiszen már megjelenésében is emlékeztet a Citadellára, ráadásul a harc és a tipp kedvelt játékelemek. Ebben a játékban is szerepet kap az olvasás, a rövid utasítások értése, így a szövegértés fejlesztő társasokhoz való visszakanyarodásra szeretnénk használni. Végül a Niagara című játékkal új struktúrák tanulása felé nyitottunk. Kevéssé hasonlít eddigi játékainkra, bár a vaklicites struktúrákhoz  (For sale, Land unter) azért van köze. Az tud igazán eredményesen játszani, aki tudja követni az ellenfél gondolkodását, hiszen ezen múlik, hogy mennyire lesz erős a folyó sodrása, és ezen múlik, hogy mennyit kockáztathatunk ahhoz, hogy sikeres kincsvadászok legyünk, de ne veszítsük el hajónkat a vízesésen lezuhanva.

A hét fontos híre az is, hogy a Digitális Esély 2014 pályázaton támogatást nyertünk a fotós projekthez, a beszélgetőkörhöz és az online tanulás folytatásához.