Karácsonyi lazulás Toldon

Minden hosszabb programnak csinálunk Facebook-eseményt, így volt ez most is, és innen kölcsönöztük a bejegyzés címét. Azért döntöttünk így, mert jól jellemzi ezt a négy napot. Év vége van, több gyerek Budapesten, karácsonyi programok is vannak, szóval nem készültünk semmi világmegváltóra. Gondoltuk,hogy tanodázunk még picit csütörtök-péntek, aztán szombat-vasárnap egyszerűen csak jól érezzük magunkat a gyerekekkel. Mind a tanulás, mind a lazulás jól sikerült, jó érzésekkel zártuk az évet.

A hétvégén tehát végre megint több idő jutott a társasozásra. A tanulás utáni egy-másfél órás játékidőben sokszor kerültek elő rutinszerűen ugyanazok a játékok, most viszont tudtunk újat mutatni. A legfontosabb talán, hogy megtanítottunk egy kooperatív játékot, a Forbidden Islandet. A szokatlan alaphelyzet, hogy együtt kell küzdenünk a játék elvesztése ellen, első hallásra nem aratott osztatlan sikert, de a játék gyorsan magával ragadott mindenkit, és tényleg együtt tudtunk működni és gondolkodni, így már az első játékban sikerült kimenekítenünk a kincseket és a csapatot, mielőtt a víz elborította volna a szigetet.

Megmérettettük az év társasjátékát, a Camel up!-ot is. Sikere volt. Nem a legösszetettebb játék, nem lehet azt mondani, hogy hatalmas stratégának kell lenni a győzelemhez, de szórakoztató, a szerencse komoly szerepe miatt érzelemgazdag, és egy-két csavar miatt azért gondolkodtató is. Mindezekhez elmondható, hogy  kivitelezése is igényes, így teljes játékélményt nyújt, szerették a gyerekek.

A kisebb korosztálynak erre a néhány napra az Ubongo-t és a Verfloxxt! kompakt verzióját vittük.  Az Ubongo egy gyorsasági játék, amiben különböző alakú és színű geometriai alakzatokat kell egymáshoz illeszteni. Előfordult már, hogy egy-egy játék nagyon passzolt egy gyerekhez, hamar megszerette és ügyes is lett benne, az lett az ő játéka. Ilyenkor vagy szándékosan vittük, mert úgy gondoltuk, hogy tetszene neki, vagy egészen véletlenül beletrafáltunk. Így jártunk az Ubongoval is. Olyan gyereknek szerezett sikerélményt, akinek ritkán sikerül hozzá illő játékot vinni, de most a többiek és mi is igazi vetélytársként nézhetünk ebben rá.

Első játszásra úgy gondoltuk, hogy a Verflixxt! kicsit a Ki nevet a végén?-re hasonlít némi plusz szabállyal. A játék során pluszos és mínuszos lapokat kell megszereznünk többféle bábu és egy dobókocka segítségével. Sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a 7-8 évesek nem teljesen értették meg a játék lényegét. Talán némi saját szabálymódosítással, kezdetben néhány bonyolultabb elem elhagyásával, újra megmutathatjuk nekik a jövőben és ezzel talán kicsit közelebb hozhatjuk hozzájuk a negatív számokat és a számolást, illetve nagyon jó alapozása lehetne a társasjátékozásnak. Utóbbi céllal játsszuk a Dobble junior verzióját is, ami kicsit könnyebb, kicsit pörgősebb, éppen ezért sikeresebb is egyelőre.

Szombaton angyalkákat és dióból rénszarvas-díszeket gyártottunk. Az angyalkészítés hamar felkeltette mindenki érdeklődését, mivel amint előkerültek a díszítésre szánt színes-csillámos tollak, kisebb tömeg sereglett az asztal köré. Papírra körberajzoltuk az angyalka-sablont, és a hajtogatás után máris kezdetét vette a csillámozás. Ennek persze az lett az eredménye, hogy nem csak az angyalkák, de mi is csillogtunk egész nap. A rénszarvasok készítése kezdetben háttérbe szorult, de később szerencsére rájuk is sor került. A fél diókra szemeket rajzoltunk és pompon orrot ragasztottunk, majd papírból agancsokat vágtunk és a szalaggal együtt felragasztottuk a diók hátuljára. Többen is hazavitték a kis rénszarvasaikat karácsonyfadísznek.

Vasárnap délelőtt egy kis csapattal karácsonyi lapokat és adventi koszorút készítettünk. A lapokra készült tenyéralapú hóember család és ujjlenyomatos karácsonyfa, amire az ünnepi jókívánságokat lehetett írni. A koszorúkat körberajzolt és kivágott kézlenyomatokból készítettük el, amelyet aztán karácsonyi hópelyhekkel, bogyókkal, csillagokkal díszítettünk.

Szerencsére akadt pár lelkes gyerkőc, aki szívesen tanult a hétvégén is. Így több egyéni foglalkozást is tudtunk tartani. Sokat számoltunk, olvastunk, játszottunk. Nagy öröm látni, hogy milyen gyorsan fejlődnek a gyerekek, hogyan küzdenek meg a feladatokkal, amikhez pár hete még hozzá sem tudtak kezdeni önállóan.

Az elsősöket is sikerült tanulásra csábítanunk, az első alkalommal még egy új taggal is bővült a megszokott társaság. Második alkalommal a négyfős létszám sajnos kettőre csökkent, de ennek ellenére is sikerült egy igazán mozgalmas foglalkozást tartani. Minden feladat karácsonyi téma köré épült, így összeadtunk és kivontunk “karácsonyfa-díszítés” közben, játszottunk karácsonyi memóriajátékot, rejtvényeket oldottunk meg, sőt, a kicsik bekötött szemmel is próbára tehették magukat, hiszen így kellett kitalálniuk, hogy milyen tárgyakat adtunk a kezükbe. Megtanultunk egy új verset, aminek a szövegéhez egy mozdulatsor is tartozott, így a verstanulás nagyon könnyen ment. A foglalkozás végén pedig kézműveskedtünk is: készítettünk saját karácsonyfát, amit büszkén vittek haza a kicsik.

Őszi szünet után felmerült, hogy érdemes lenne filmet nézni a beszélgetőkör keretében, és a filmre építeni egy beszélgetést, akár egy egész foglalkozást. Sokat ötleteltünk, hogy hogyan tegyük vonzóvá ezt a gyerekeknek – legyen mozihangulatú, popcornnal és mozijeggyel; állítsunk össze egy listát, amiről ők választhatnak, hátha akkor egy kicsit utánanéznek; esetleg nézzünk közösen előzeteseket, és azok alapján szavazzanak. Ezek közül most nem sok valósult meg – szóba került egy pár film, amiket felvehetnénk a listára, de elakadtunk ott, hogy a lányok és a fiúk teljesen különböző filmeket néznek; hogy mi is ezzel a célunk, és hogy igazából nem lenne lehetőségünk beszélgetni a filmről, mert nagyon rövid időt voltunk most Toldon. Így nem lett volna lehetőség másnap még egy foglalkozásra, és nem éreztük úgy, egy másfél-kétórás film után még célszerű egy hosszabb beszélgetéssel készülni. Így végül közösen megnéztük az Életrevalók című filmet. A délelőtti lelkesedés ellenére csak két fiú jött el, és a kezdeti dumálás után hamar elkezdtek figyelni a filmre. Hosszú film, amint vége lett, haza is mentek a srácok, de azt elmondták, hogy tetszett nekik, mert vicces volt – és valóban mind kacagtunk a film közben. Másnap délelőtt még egy pár mondat erejéig visszatértünk rá, és az kiderült, hogy nyitottak a filmklubra. Elmesélték kedvenc filmjeiket, kérdezgették, hogy mikor választhatnak ők. Szóval kicsit döcögősen kezdődött, de elkezdődött és máris várjuk a következő alkalmat.

Körülbelül ennyi volt ez a négy nap. Jól éreztük magunkat.

És hát körülbelül ennyi volt ez az év is. Jól éreztük magunkat. És teljesen biztosak vagyunk abban, hogy jövőre is jól fogjuk. Addig viszont pihenünk picit.

Köszönjük az egész éves olvasást!

Bogi, Bogi, Eszter, Julcsi, Petra, Sári, Máté