Visszatérők
Ennek a hétnek a legfontosabb történése, hogy újra beindítottuk azokat az online tanulásokat, amelyeknél csak távolból vagyunk jelen. Hétfőn, kedden és szerdán is egy-egy gyerek jön fix időpontban, fix napon. Továbbra is nagyon fontos, hogy rendszerben tudjunk működni, hiszen a gyerek is számít rá, hogy elmennek érte az iskolába, a tanárok is tudják, hogy hozzánk jönnek. Úgy látszik, hogy megtaláltuk azokat a kellően motivált gyerekeket, akikre fel tudjuk építeni a modellnek ezt az elemét is. Külön öröm, hogy mindez egy másodikos kislánnyal vált teljessé.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy érkeznek a visszajelzések az iskola részéről is. Az igazgató néhány gyerekről beszélt, akiknél látnak a kollégái változást, de egy osztályfőnök külön ki is emelte egy srácnál, hogy tanulmányi szinten érezni, hogy támogatjuk a gyereket. Aztán persze az is elhangzott, hogy a magatartására ez egyáltalán nincs hatással. Mi bízunk abban, hogy kicsivel hosszabb távon, de arra is lesz.
Csütörtökön és pénteken is hamarabb jöttek vissza az iskolából így a szokottnál több időnk volt, amit hosszabb foglalkozásokat eredményeztek, de a mennyiségre is hatással volt mindez: nem mindig tudunk 23 foglalkozást megtartani. Úgy kezdtünk neki az évnek, hogy szeretnénk, ha néhányan visszatérnének hozzánk, mert az év vége felé kicsit eltűntek a szemünk elől. Volt egy kis szerencsénk is, de elmondható, hogy ezt sikerült mindenkinél elérni, újra eljöttek, újra velünk voltak, és innentől már csak az a kérdés, hogy kellően ügyesek voltunk-e, izgalmas, érdekes, segítő volt-e, amit nyújtottunk. Kiderül a következő hetekben.
A játék ezen a héten is szépen működött. Van, akivel a játékot csempésztük a tanulásba, másnál éppen fordítva. Volt, amikor pihenéshez használtuk, volt amikor az egész foglalkozást erre építettük, mert egyelőre csak így találunk utat a gyerekhez.
Az elsősök fejlesztésébe is bekerült két újabb társasunk, a Gyümi és az Ubongo kártyás verziója. Mindkettőt élvezték, bár a legnagyobb sikert a memóriafejlesztő Gyümi aratta. A játékot elég nehéznek találták, de éppen a nehézsége miatt egy idő után nem csak a saját sikereiket tartották szem előtt, hanem a kirakott sorok ellenőrzésekor közösen megtapsolták azt is, akinek hibátlanul sikerült a feladat. Ebből is jól látszik, hogy mára már egy igazi csapattá kovácsolódott a kicsik csoportja. És hát igen, itt is volt egy fontos visszatérőnk, akinek nagyon örültünk.
Folytatódtak az angol foglalkozások is, és ha csak egyetlen alkalomra is, de volt anyanyelvi segítőnk, az Igazgyöngy amerikai önkéntese, aki egy hónapig lesz az alapítványnál, így nem kizárt, hogy dolgozik majd még a gyerekekkel. Most Guess who?-ban mérettette meg magát, illetve hamar a másik oldalra került, mert angol mondókákat tanított neki egyik harmadikos lány.
A csütörtök esti társas meglepő fordulattal kezdődött, hiszen a megszokott társasággal egy olyan srác érkezett, aki már nagyon régen nem vesz részt a programjainkon. Így gyorsan letettünk arról, hogy új játékot tanuljunk, egyszerű, pörgős játékmenetekre volt szükség, rövid szabályokkal, hogy ne legyen sok a holtidő. A Perudo és az Age of War néhány köre tartotta össze ezt a régi-új társaságot. Másnap nem a szokott időben játszottunk így az újabb váratlan fordulat végül nem borította a tervet – a játék végére érkeztek az új arcok, köztük olyan is, aki szinte soha nem járt még nálunk, meglátjuk lesz-e folytatás. Előtte azonban a megszokott csapat nekivágott, hogy megmentse a földet. Nem sikerült. A Pandemic nehéznek bizonyult, ugyanakkor élvezték, pedig ez a két elem nem mindig jár együtt. A Forbidden Island után már nem volt új minden játékelem, a hasonlóságokat meg is jegyezték, működött a kooperativitás. Érdekes módon inkább saját magunkkal volt problémánk, mert a közös cél és izgalom miatt sokszor túldomináltuk a játékot. Remek visszajelzés, hogy a jövő héten újra megpróbáljuk, hiszen a kudarc, a sikertelenség, a vereség ellenére fogalmazódott meg bennük mindez. Keresik a kihívást.
Bogi, Tami, Máté