Középiskolára fel!
Finoman szólva sem volt problémamentes hetünk. Nem gondoltuk volna, hogy egy tanoda működésére hatással lehet egy brókerbotrány, de az Igazgyöngy számlájának zárolása hosszú távon erőteljesen érintheti ezt a projektet is. Hiába épít a Toldi Tanoda szinte teljes egészében önkéntes munkára, a működésnek ugyanúgy vannak költségei: utazás, eszközök, rezsi, hogy csak pár átfogó kategóriát említsünk. Az ehhez szükséges pénz előteremtéséhez mindig is pályázatokra, támogatókra volt szükség, ezt a hátteret pedig tökéletesen biztosította az Alapítvány. Bár az első sokkból már kezdünk kimászni, az összefogás újra hihetetlen volt, azért még mindig sok a bizonytalanság.
És ennyit erről, mert igazából fantasztikus volt a hét. A gyerekekhez nem jutnak el ilyen mindennapi gondok, így ugyanazt várták tőlünk most is, mint a többi héten, és hát olyanok is, akik kihúzzák mindezt belőlünk. Az előző héthez hasonlóan most is a korábbi busszal érkeztek vissza, ami több és hosszabb tanulást eredményezett, néhány olyan gyerekkel is, akik ritkábban jutnak el hozzánk. De a hét eleji online tanulásokba is új gyerekeket vonunk be, akik közül az egyik srác el is kezdte a munkát, olyannyira, hogy személyesen is járni kezdett a tanodába. Ritka az olyan hét, amikor minden ennyire összejön, szóval nehéz kiemelni dolgokat a sok-sok különleges élmény közül, de megkíséreljük.
Praktikus okokból a legtöbb feladatunkat digitálisan készítjük és tároljuk, vannak azonban olyan dolgok, amiket egyszerűen muszáj kinyomtatnunk. Ilyenek például a gyerekek és az önkéntesek közösen írt meséi, amiket feltétlenül haza kell vinni megmutatni és be kell vinni az iskolába a tanító néninek is felolvasni. Mostanra már annyi ilyen értékes alkotás gyűlt össze, hogy elkezdtük a gyerekeknek egy-egy saját könyvbe rendezni őket. A meséket, az általuk készített fotókat és azok leírásait a heti élményeket feldolgozó naplóoldalakkal és önismereti feladatokkal egészítjük ki, így ezek az én-könyvek folyamatosan bővülnek és alakulnak.
Szeretnénk, ha megmaradna bennük annak lenyomata, hogy éppen milyennek látják, hogy érzik magukat, és rettentően kíváncsiak vagyunk, hogy ez mennyiben fog változni az elkövetkezendő időkben, illetve hogy milyen lesz majd visszanézniük hónapok, évek távlatából a mostani önmagukra. A könyvekben helyet kaptak a pen friend projektben írt magyar és idegen nyelvű levelek is, remélhetőleg szépen fognak gyűlni az újabb és újabb válaszlevelek. Terveink között szerepel, hogy az eddigi feladatokat kiegészítjük olyan önértékelési oldalakkal, amelyek segítenek a gyerekeknek a foglalkozások feldolgozásában, a reális énkép kialakításában – amin keresztül persze mi is fontos visszajelzéshez jutunk.
Elképesztően büszkék a munkáikra, újra és újra felolvassák a meséket, mutogatják egymásnak a munkáikat, nevetgélnek azon, hogy miket írtak össze magukról. Nagyon jó motivációs eszközre leltünk, hiszen mindenki szeretne ilyet, és nem valami pár oldalas, vékony könyvecskét, hanem vastag, tartalmas munkát. Volt aki most kezdett bele, mert megirigyelte a többiektől, néhányan pedig ezért ültek le vagy dolgoztak tovább, hogy legyen mit lefűzni. Szeretnénk, ha a tanév végére sok ilyen könyv elkészülne, amit aztán haza is lehet vinni, hogy a szülők számára is igazán kézzelfogható legyen, hogy milyen értékesen és izgalmasan töltik el a időt a gyerekeik a tanodában.
Aztán az is fontos, hogy újabb kétszemélyes slágert találtunk. A Patchwork a játékmechanizmusa miatt tapasztaltabbaknak is érdekes és izgalmas, témája és kivitelezése miatt viszont a kisebbeknek, lányoknak is vonzó lehet, ennek pedig minden pozitívumát élveztük a héten. De nem is ezért kívánkozik ide, hanem azért, mert játék közben nagyon szép analógiákra bukkantunk. Igazából hétről hétre ezt a játékot játsszuk a tanodával. Különböző színű és formájú elemeket próbálunk beleilleszteni egy nagyon szűk, de pontosan körülhatárolt keretbe, folyamatosan változó körülmények között. Ahogy egyre jobb játékosok vagyunk, úgy lesz egyre jobban tele a pálya, de a tökéletes játék egyszerűen nem létezik, mindig maradnak lukak, lefedetlen területek, mert minden játék más, mert mindig játszunk valakivel. És hiába értjük, hiába tudjuk, mi a jó taktika, időnként így is becsúszhat egy-egy rosszabb játék, amikor akár a pálya negyede is üresen marad, de szeretjük, jó kihívás így oda fogunk ülni a következő partihoz is, ahol tulajdonképpen mindent elölről kezdünk. Hát szóval valahogy így vannak ezek a tanodás hétköznapok is. És valahogy így van az is, hogy miért is hiszünk annyira a társasjáték-pedagógiában.
A hét legfontosabb eseménye azonban egy nagyjából 25 perces beszélgetés volt. A tanoda egyik törzsvendége – szereti, amikor így hivatkozunk rá -, a jövő héten felvételizni megy egy debreceni szakközépiskolába. Oké, nagyon izgulunk, de igazából már ez nagy dolog. Lassan három éve figyeljük a srác iskolaundorát, a tanuláshoz való nem túl pozitív viszonyát, és segítjük, piszkálgatjuk, hogy ezek a dolgok változzanak kicsit. Az, hogy meglesz a nyolc osztály szerencsére már alap. Lehetséges, hogy a jelenlegi iskolában tanul tovább, de két másik iskolát is kiválasztott magának, és bizony ez már-már ambíció. Akar kezdeni magával valamit. Nekünk ez persze nem meglepetés, hiszen hozzánk jár, oké, saját szabályok mentén – például ha csak lehet nem ír -, de velünk tanul, a társasokban pedig kiemelten tehetséges. Szóval tudjuk, hogy rengeteg lehetőség van benne, de az mindig kérdés volt, hogy a rendszerben ez elő tud-e majd jönni. Próbáltuk átvenni, hogy milyen kérdésekre számíthat, hogy mit és hogyan mutasson meg magából, hiszen a tanulmányi eredményeire nem számíthat, azok nagyon minimálisak. Nagyon jó volt látni, hogy belevágott és hogy szeretné a változást. Ez olyan alap, amire sok mindent fel lehet építeni akkor is, ha esetleg nem sikerül, mert ez is benne van a pakliban. Ez egy első lépés, talán valamiféle visszajelzés is a munkánkról. És akkor most várhatjuk, hogy a még „csak” én-könyvekkel piszmogó alsósaink idővel milyen nagyra törő álmokkal lepnek meg minket.